Feltettem a tészta főzővizét, az a biztos. Kivettem a hűtőből a paradicsomlevet. Megkóstoltam, finom. Behoztam a patiszont a sufniból. Kettévágtam, kikanalaztam a magjait, meghámoztam, felkockáztam (ha zsengébb lett volna, akkor egy laza mosás után mindenestül vágtam volna fel). Beraktam egy negyed csomag spagettit a közben felforrt vízbe, szórtam hozzá egy kis sót, lefedtem, majd elzártam alatta a lángot. Serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd rádobtam a patiszonkockákat, és időnként megkeverve nem egészen puhára pároltam (néhány perc mindössze!). Hozzáöntöttem a sűrű paradicsomlevet. Kevés sóval és pár tekerésnyi borssal ízesítettem. Persze beleboríthattam volna a fél fűszerpolcot (mindenből egy kicsit), de mivel ez engem cseppet sem tett volna boldoggá, maradtam ennél az egyszerű fűszerezésnél. Elzártam alatta a lángot, és... A sötétben kibotorkáltam egy zellerlevélért, azt még beletépkedtem. De tényleg ennyit a fűszerezésről. Aztán leszűrtem a tésztát, egy tányérra tettem, majd ráöntöttem a patiszonos mártást. Próbáltam néhány értékelhető képet készíteni róla (fő az optimizmus!), majd megnéztem, hogy ez utóbbi lépésnek volt-e értelme. Mint a mellékelt ábra mutatja, úgy értékeltem, hogy volt.Így volt, igaz volt, aki nem hiszi, hogy finom volt, csinálja utánam! :) (Aki meg hiszi, az főleg! :)))
2 megjegyzés:
Pont ilyesmi járt az eszemben, csak barna pennével, mert nagyjából ezek a hozzávalók vannak itthon.
Talán vasárnap megcsinálom. Ma volt ugyanis egy időre az utolsó nagyobb sütés-főzés a konyhámban, mert párom holnap vidékre utazik. Így a hétköznapokon csak magamra főzök majd, és már száműztem is ezért a hűtőből egy időre a számomra felesleges dolgokat (húsféle, tejtermék, tojás).
Úgyhogy ez a tészta pont jó indulás lesz!
Remélem, Neked is ízleni fog! :)
Megjegyzés küldése