...szokta mondani anyukám, amikor valami tésztával foglalatoskodom. Igen, biztos örülne, csak a kenyérsütő géptől lenne rosszul :-)
A Petőfi utca 8. szám alatt lakott, és naponta mentünk hozzá. Sokszor volt úgy is, hogy ott maradhattam - játszani, a konyhában kuktálkodni, iskoláskoromban leckét csinálni. Vályogház volt, nyáron hűs, télen meg jó meleg. A sparheltban durrogott a gesztenye, amit ősszel én gyűjtöttem be a ház előtti nagy fa alól. Volt egy hatalmas diófa is az udvarban, termett rengeteget, csak termésének vastag héja volt, késsel kellett türelmesen kipiszkálgatni. Szőlő is volt, sok féle, az Othellót azóta is imádom. Ősszel kipréseltük, s ittuk a mustot. Szilvafák is voltak, s jó években szilvalekvár-főzés is, természetesen üstben. Körtefa is volt a kertben, kettő, bár a körte mindig kukacos volt. A spájzban a stelázsin ott sorakozott a rengeteg házi lekvár, befőtt, savanyúság. (Ezek után csoda, hogy nekem is mániám a befőzés?) Meg egy bádogkádban a kiürült lisztes- és cukroszacskók. Aztán volt tyúkudvar, meg kacsák is, és a ház előtti árokban imádtak pancsolni. Néha a tyúkok beszöktek a kertbe, és leették a virágokat. Igen, virágok is voltak: tulipán, jácint, májusi szegfű, gyöngyvirág, tátika, rózsák, lepkevirág, pletyka, krizantémok... Minden héten vittünk belőle a temetőbe. Nem mentünk körbe, hanem az oldalsó kerítésen volt egy lyuk, a mellette lévő árokban meg saját tákolású lépcső. Néha a Sanyi (nagy, sárga macska) napokra elment csavarogni. Felmászott a kapuoszlop tetejére, ült ott egy darabig, aztán nekiindult a nagyvilágnak. Nyáron a verandán száradt a házi tészta (bámulatos ügyességgel és türelemmel tekerte a csigát - én nem olyan ügyesen, de annál nagyobb lelkesedéssel próbáltam utánozni), meg tepsiken az alma és a szilva. (Az aszalást én is csinálom manapság - a nyáridő elmúltával benn, a felfűtött cserépkályhán; és a házi száraztészta-készítést is feltett szándékom kipróbálni.) Sokat sütöttünk: lepényeket, kalácsot, tepertős pogácsát, lekváros kiflit, szalagárét – de a kedvencem a bodag volt. Egyszerű kenyértészta, kis fekete tepsiben, zsírral locsolgatva, megsütve. Szilveszterkor nyújtottuk a rétest, akkorára, mint az asztal; meg sodortuk a perecet és a rostélyos kalácsot. A gyakran készített ételek receptjét fejből tudta, a többi meg fel volt írva egy kis kockás füzetbe, szép, dőlt betűkkel. A tésztához sosem méricskélte a hozzávalókat – aztán valahogy mindig jó lett. Már ha nem történt egyéb baki. Egyszer úgy jártunk, hogy betettük az almáslepényt a sütőbe (ő a nagyot, én a kicsit, mert őt pontosan utánozva csináltam én is), aztán elmentünk szomszédolni – és roppant elcsodálkoztunk, hogy visszaérve füst van a konyhában :-) A sütiken kívül gyakran volt paprikáskrumpli nokedlivel, ecetes krumplileves (amiben a beleütött egész tojás volt a legjobb, meg a babérlevél), csurgatott tojásleves (jó sűrűn, sok köménymaggal), néha gombóc, meg derelye, vasárnap tyúkhúsleves (azóta se ettem olyan finom házi tyúkot - le is szoktam a húsevésről :-). Karácsonyra kacsasült (igen, a pancsolós kacsákból, tömve), párolt káposztával. A karácsonyfán nem volt csak egyféle szaloncukor, meg gyertyák. A nagy szobában volt, ahova külön eseménynek számított bemenni. Tömör, sötétbarna, fa bútorok voltak, meg szentképek a falon. A családi fotók egy része is itt, a többi meg a rongyosra olvasott, kis, fekete imakönyvben. Újság is járt, a Szabad Föld. Mindig anyukám vásárolt be, de pontos elszámolást vezettek, és Mama mindent kifizetett. Meg nekem is jutott néha pár forint: réz kétforintos, ötös, tizes, ritkán huszas is (Dózsa György arcával a hátán), s a konyhakredencben egy kis pohárban gyűjtögettem – aztán meg befektettem takarékbélyegbe (hisz nála is az értelmes spórolást, újrahasznosítást láttam). Mikor már mentünk haza, Mama mindig csomagolt süteményt (ezért kellett gyűjteni a zacskókat a kádban), s akkor is azt mondta szüleimnek, hogy jó voltam, ha azért nem igazán úgy volt...
Utólagos kiegészítés: Az ecetes krumplilevest megpróbáltam rekonstruálni, és ez lett belőle. Kicsit hasonlít :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése