Az aszalás ugyanúgy megy, mint a gyümölcsöknél, csak itt kis kockákra vágom fel a zöldségeket (mondjuk akkorákra, mint amiket ételbe is raknék), és óvatos rázogatással terítem szét őket a fémtepsikben (fontos, hogy csak egy rétegben legyenek). Nem kell meglepődni, ezek még jobban összemennek, mint a gyümölcsök: 1 kg zöldségből csak 10 dekányi aszalvány lesz.
Természetesen a petrezselyemzöld sem a komposztban végezte, hanem a verandán az asztalon, hogy pár nap múlva, mikor már „csörgősre” száradt, kézzel óvatosan lehúzzam a száráról, és hozzárakjam a fűszertartóban azokhoz, amiket a nyár folyamán ugyanígy szárítottam meg. Ugyanezt csináltam a fel nem használt zellerzölddel is. A száraz leveleket nagy darabokban szoktam elrakni, és alkalomadtán a készülő ételbe morzsolni, így jól kijön az aromájuk. Azt olvastam nemrég, hogy a szárított leveleket nem érdemes egy évnél hosszabb ideig tárolni, mert szénaízűek lesznek – na, ilyen veszély nálam nem áll fenn :-)
Utólagos kiegészítés: Az aszalásra alkalmas napsütés elmúltával a felfűtött cserépkályha tetején folytattam tovább a kísérleteket (szerintem radiátoron is működik). A zöldségeknél különösen fontos, hogy pár nap alatt kiszáradjanak, különben barnás színük lesz. Ez ugyan az ízüket nem befolyásolja, csak nem túl szép. Sárgarépa és petrezselemgyökér mellett működik zellerrel, karalábéval, paradicsompaprikával is. Kockázás helyett karikázva is szépek, és bizonyos ételekbe inkább ilyet tennék. Akár fonnyadásnak indult maradékokat is lehet ilyen módon hasznosítani.
Utólagos kiegészítés 2: Akár így, "vegamixként", akár házi ételízesítő alapanyagaként felhasználható. Én így készítem az adalékmentes, csupa-zöldség "vegetát", és egyéb ízesítőket: Színes-illatos-ízes fűszersók házilag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése