Magunk és mások egészségére – 2. Beszerzés és selejtezés

A konyha után ma a vásárlás meg a hulladékok kezelése kerül nagyító alá. Hátha kedvet kap más is ilyen egyszerű, de hasznos lépésekhez.

Vásárolni kell, de nem mindegy, mit, hol és mennyit.

• Zöldséget, gyümölcsöt a piacról szerzek be az idősektől meg a helyi-környékbeli kistermelőktől. Mindent a maga szezonjában – hiszen mindig szezonja van valaminek! Tejet, tojást úgyszintén. Pár dolgot pedig magam termelek majd a ház körül: tavaly ősszel lettek gyümölcsfák telepítve, az idén szeretnék fűszernövényeket nevelni, meg egy-két kevésbé igényes, de hasznos „különlegességet”: csicsókát, pasztinákot... Meg amire alkalmas ez a kis kert.
• Amit nem lehet ilyen módon beszerezni, abból is próbálok helyi, de legalább magyar terméket venni, hacsak lehet. Amiből nincs ilyen, az is lehetőleg minél kevesebbet utazzon, no és a mennyiségnél is visszafogom magam.
• Beszerzésnél a minőségre is megyek. Mert hiába olcsó valami, ha egy-két használat után vehetek újat: az mind szemetelés, újabb kiadás és vásárlásra fordított idő. Legyen inkább drágább, de tartós. Ha valami még használható, de nekem már nem kell (mert mondjuk nemrég költöztem, és az új helyen nem használom, vagy egy cipő, ruha mégsem bizonyult kényelmesnek), azt megpróbálom valaki olyannak adni, aki még hasznát veszi – családtagoknak, barátoknak, végső esetben segélyszervezeteknek. Mert kár lenne kidobni.

Hulladék – Stop!

• Minél kevesebb szemetet próbálok hazahordani a vásárolt árukkal: látványos csomagolás, pillepalack, egyszer használatos dolgok NEM. A nejlonszatyor is újra és újra megjárja a piacot, ameddig bírja, aztán szemeteszsákként végzi. Hacsak lehet, nem kérek táskát, zacskót, inkább saját készletből kigazdálkodom. Igaz, így fél év alatt sem telik meg a kuka (120 liter), de tulajdonképpen baj ez?
• Mindent megteszek, hogy minimalizáljam a kidobott élelmiszerek mennyiségét – erről nemrég itt írtam bővebben.
• A kerti és a konyhai hulladékot komposztálom – nem nagy ügy, össze kell rakni egy csomóba, és a többi megy magától (a hivatkozott szakirodalom szerint - tényleg működik!). A növényeim pedig örülnek a friss „kajának”. Ezeket hagyományos, egyszerű fajtákból úgy válogatom össze, hogy lehetőleg szeressék a helyüket. Így szépek és hasznosak is egyszerre.
• Amit lehet, újrahasznosítok: a joghurtos és tejfölös poharakban például kiválóan lehet palántákat nevelni, kisebb-nagyobb kartondobozokat tárolóedénynek használni, kiürült tasakokban mást tárolni, esetleg szállítani. Hiszen a dédinél volt a spájzban egy bádogkád, abban meg a kiürült cukros- és liszteszacskók – sőt, nyáridőben még a túrós zacskót is kimosta és megszárította a léckerítés tetején. A család gyakran mondja, hogy én is olyan leszek, mint Mama :)
• Az éghető hulladékot (papír, gally) külön gyűjtöm, hogy aztán hideg téli napokon felfűtsem a cserépkályhát – a tapasztalat azt mutatja, hogy mindez hatékonyan csökkenti a gázszámlát. De így a nyári szabadtéri sütéshez-főzéshez is megvan a tüzelő.
• Nyomtatáskor a rontott lapokat nem dobom ki azonnal, hanem a hátulját még felhasználom „firkapapírnak” (telefon mellett, recepteket kijegyzetelni, ilyen írásokhoz ötleteket feljegyezni, stb.). Ilyen célra különben a kifordított borítékok is kiválóak, illetve bármilyen fölöslegessé vált, egyoldalasra nyomtatott dolog. Azt is jól meggondolom, hogy egyáltalán mit nyomtassak ki. Hiszen a számítógépen könnyebben lehet rendszerezni a dokumentumokat, meg az esetleges javítás, átszabás is egyszerűbb.

(Folytatom...)