Tippjeim élelmiszerek kidobásának megelőzésére

Megdöbbentő, de sajnos egyáltalán nem hihetetlen, hogy óriási mennyiségű élelmiszer vándorol a kukába nap mint nap. A Tudatos Vásárló cikke a bécsi helyzetről szól, de valószínűleg nincs ez másként Magyarországon sem.

Pedig néhány egyszerű lépéssel sokat lehet tenni, hogy ne így legyen. Jómagam nagyon ritkán kényszerülök arra, hogy élelmiszert dobjak ki. S hogyan csinálom mindezt?

• Már a vásárlásnál sok eldől: Bevásárlólistával megyek, lehetőleg nem naponta egy-két dologért, hanem ritkábban többféléért. Mielőtt nem tervezett dolgot raknék a kosaramba, megállok egy pillanatra és végiggondolom, hogy valóban kell-e ez nekem. Készletezésnél a szavatossági időt megnézve megbecsülöm, hogy legfeljebb mennyi fogy el addig jóízűen, nem kényszerből, valamint felmérem, hogy mennyit tudok megfelelően tárolni (mert hiába veszem meg akciósan, ha utána egy része megromlik!). Ismeretlen, új termékből először csak egyet veszek kipróbálni, megkóstolni.
• Hazaérkezve rögtön elrakom az árut a hűtőbe, fagyasztóba, kamrába. Ha a vásárlás után nem egyenesen haza indulok, akkor figyelek rá, hogy romlandó dolgokat ne nagyon vegyek, nehogy a helytelen tárolás miatt legyen idő előtt baja (például nyáron a tejtermékekre fokozottan figyelni kell).
• Ahogy a boltban, itthon is az van elöl a polcon, ami hamarabb lejár, tehát hamarabb el kell fogyasztani. Így nem kell külön keresgetni a rangidős darabokat, illetve nem süllyed el a régebbi, miközben olyat fogyasztok, ami még sokáig elállna.
• Időnként átnézem a készleteket, s ha vannak romlani/molyosodni kezdő darabok, akkor azokat eltávolítom, hogy ne romoljon meg miatta több (tipikusan gyümölcs, mondjuk alma, narancs), másrészt a fogyasztható részekből soron kívül készítek valamit, mielőtt még nagyobb baj lenne.
• Ha valamiből mégis túl sok került vagy tömegesen a vártnál gyorsabban romlik a minősége, akkor a helyzetet felismerve időben cselekszem: előkészített alapanyagként vagy akár feldolgozva lefagyasztom (például zöldségeket) vagy más módon tartósítom (például gyümölcsökből lehet gyümölcsöntet, dzsem, ivólé – gyors fogyasztásra). Másik lehetőség, hogy választok valami olyan ételt, amibe nagy mennyiségben kell; így lesz például sok lejáratközeli tejfölből Rakott burgonya Góranga módra, joghurtból gyümölcsös joghurtdesszert, túróból Alj nélküli túrós lepény.
• Főzés előtt próbálom megbecsülni, hogy mennyi fogy majd az adott ételből, és csak annyit készítek. (Ha valaki jelezné, hogy nem lakott jól, kap pár darab kekszet desszertnek :) Ha mégis van maradék, az jó lesz későbbi fogyasztásra, esetleg átalakításra (például Rösti sült zöldségekkel, Töltött paprika), illetve felcímkézve azonnal mehet a fagyasztóba. Nem tragédia, ha időnként minden családtag más-más maradékot vesz pártfogásba, és nem főzök újabb ételt, mikor még az előzőek sem fogytak el.
• Szoktam olyan ételeket is főzni, amelyeknek rugalmasan lehet változtatni az összetevőit, így felhasználva olyan alapanyagokat, amik amúgy már nem lennének elegendőek másba. Például: Zöldségleves, Erdész rakottas, Fantázia-lepény, Müzliszelet.
• Szépséghibás zöldségekből, de akár frissek lehámozott héjából is remek zöldséges alaplét lehet készíteni, ami aztán sokféle ételhez használható a víz + leveskocka kombináció helyett. A kész alaplé pedig ha nem fogy el azonnal, tejfölös poharakban lefagyasztható.
• A maradék pékárut és a levágott kenyérhéjakat jól szellőző helyen megszárítom (így nem penészedik meg). Ledarálva remek zsemlemorzsa lesz belőle, a kenyérhéjból készítettet még pirítani sem kell, mielőtt belehempergetném a gombócot :) A kalácsmaradékokból készített édes morzsa pedig süteményekhez kiváló.
• Ha egy megvásárolt áru mégsem felel meg a várakozásaimnak, akkor is próbálom valahogyan értelmesen hasznát venni: volt már olyan, hogy nekem valami nem ízlett, de családtag, barát odáig volt érte (egészségére!), és előfordul néha az is, hogy nem a tervezett módon végzi: mondjuk egy túl sós sajtot nem eszek meg szendvicsen, de egy szándékosan alulsózott rakott zöldség tetején még elmegy.
• Fogyasztásra alkalmas, de számomra már feleslegessé vált ételt pedig (mondjuk utazáshoz becsomagolt túl sok pékáru) hacsak lehet, az arra rászorulóknak adok – igen, akár koldusnak, akár csak úgy, a kuka mellé a padra, hogy ne kelljen érte mindent áttúrni. (Szomorú, de sajnos van rá igény.)
• Hosszabb távollét előtt igyekszem vagy elfogyasztani, vagy megfelelő tárolással tartósítani mindazokat a dolgokat, amik esetleg megromlanának a visszaérkezésig.
• Ha minden megelőző lépésem ellenére mégis romláskár ért, akkor gyümölcs a cefrébe, egyéb növényi eredetű dolgok a komposztba, csak a többi a kukába! A molyos mazsolának, magoknak télen nagyon örülnek a madarak (meg ha lennének háziállataim, bizonyára ők is sok maradékot meg tudnának menteni a kidobástól – persze még megromlás előtt).

A legszebb az egészben, hogy mindez még pénzbe sem kerül (sőt, spórolásnak sem rossz!), csak egy kis odafigyelést, meg néha találékonyságot igényel.

Utólagos kiegészítés:

• Nem hiszem, hogy a lejárati idő azt jelentené, hogy addig jó valami, utána pedig hirtelen már nem. Szándékosan természetesen nem játszom arra, hogy úgyis jó az még később is, de ha már így jártam, kidobás előtt megér egy megnézést, hátha... Tartósabb dolgoknál (pl. konzervek, liszt, lencse, stb.) pedig végképp nem érzem ezt tragédiának. A házi dolgoknál meg úgysincs ilyen, tehát itt mindenképp a minőség számít.