Könnyű nyári tízperces műfaj: Tojásos lecsó

Gyerekkoromban gyakran készült otthon valami hasonló, bár akkoriban én ennek annyira nem örültem. Kipiszkálgattam belőle nemcsak a hagymát, hanem a paprikát is, és leginkább a tojásdarabokat voltam csak hajlandó megenni. Vagy még azt sem. És vártam nagyon, hogy egyszer majd én főzhessek, és azt, amit én akarok, úgy, ahogy én akarom. Meg főleg ahogy sikerül - sietett mindig hozzátenni anyukám.

Ma reggel a következőt sikerült összehoznom a tojásos lecsó emlékéből kiindulva:

Felkarikáztam két paprikát, ügyelve rá, hogy a csutkáját ne vágjam bele. Kevés olívaolajat forrósítottam egy serpenyőben, majd rádobtam a paprikát, és időnként megkeverve, immár mrsékelt lángon kicsit megpuhítottam. Közben apró cikkekre vágtam egy paradicsomot, majd ez is ment a serpenyőbe. Addig pirultak így együtt, míg felvertem két tojást egy csipetnyi sóval, meg kimentem egy kis zöldfűszerért a kertbe. Visszatérve ráöntöttem a tojást, majd időnként megkeverve addig sütöttem, amíg megszilárdult. A tányéron még rátépkedtem a zöldfűszert, majd jóízűen elfogyasztottam. (1 személyes adag)

Megjegyzések:
1. Nem érdemes sokáig pirítani a zöldségeket, mert egyrészt az állaguk bánja, másrészt az összesodródott paradicsomhéj erősen rontja a kész étel élvezeti értékét.
2. Néha úgy is készítem, hogy a tojás ráöntése előtt felkockázott sajtot (füstölttel a legfinomabb) is rakok a zöldségekhez, és így sütöm meg. Esetleg ha van bontott tejföl, akkor egy-két teáskanálnyit teszek belőle a tojásba. (Most viszont valahogy nem kívántam semmilyen tejterméket, így ezek kimaradtak.)