2008. július 15., kedd

Panírozás helyett

Blogomon végignézve megállapítottam, le sem tagadhatnám, hogy a panírozás a nemszeretem kategóriát erősíti nálam. Nem szeretem készíteni, mert macerás, sok mosatlannal jár, és az olajba lehullott morzsa is csak a problémákat tetézi (itt lehet választani, hogy mindegyik menet után olajcsere + mosogatás, vagy inkább a következő menetre ráégett morzsamaradványok szaga és íze - kár, hogy egyik sem vonz). Zöldségeknél további súlyosbítás, ha elő kell főzni a bundázandó alapanyagot: idő, konyhamelegítés (így nyáron nem hiányzik), meg a forrón panírozni (bocs, de nem hőálló a kezem) vagy hűlni hagyni (még több idő) problémakör. A másik, hogy olyan nagyon enni sem szeretem, főleg, mióta tudatosan kerülöm a fehérlisztes dolgokat, na meg ha látom, hogy a sütés nem sikerült valami profin.

Ha már nagyritkán bundázásról van szó, inkább olyat készítek, ahol egyszerűen bele kell mártogatni a dolgokat valami keverékbe, kisütni, és kész. Lényegesen kevesebb idő, lényegesen kevesebb mosatlan, nincs lehullott morzsa, s ha elég vékony az a bundázandó valami, akkor még előfőzőcskézni se kell.

Ma padlizsánt meg cukkinit bújtattam sajtos bundába, de bármilyen zöldséggel működik a dolog (sütöttem már zsenge karalábét, patiszont, répát, krumplit, de még gombát is így). Sőt, valamikor kisebb csirke- vagy pulykahús-falatkákat is készítettem ily módon.

A bundához egy tálban összekevertem az alábbiakat: 10 dkg apróra reszelt sajt (nálam most füstölt parenyica, de bármilyen lehet), 1 tojás, 10 dkg teljes kiőrlésű liszt, csipet só (ha a sajt sós, akkor kihagyom), kb. 1 dl víz. Akkor jó a sűrűség, ha vastag, összefüggő rétegben tapad a belemártott dolgokra. Álltában sűrűsödik, ezért időnként kicsit vizezni kell.
A padlizsánt és a cukkinit felkarikáztam. Ha zsenge, nem szükséges meghámozni és kibelezni. Szerintem a lezózás-lékifacsarás című művelet is felesleges (a patiszonnál is eltekintek tőle).
Serpenyőben olajat forrósítottam, és ebben kisütöttem a bemártogatott karikákat, ügyelve rá, hogy ne szívják magukat tele olajjal (főleg a padlizsán hajlamos szivacsként működni.)
Papírszalvétára szedtem ki, és már tálaltam is. A bunda maradékát üresen kanalaztam az olajba, és kis plecsniket sütöttem belőle.

(Megjegyzés: Másik, tej- és tojásmentes bundázási módról itt írtam korábban - ezt is szoktam időnként használni, csak most így nyáridőben nem kívánom azt az ízvilágot.)

2 megjegyzés:

Bognár Ákos írta...

Kedves Dulmina,

Nagyon tetszenek a bejegyzéseid, ételeid. Nem volna kedved videón is közzétenni a művészeted? :) A képeid nagyon szépek, igényesek, és szívesen segítünk bármiben, ha videózás terén még esetleg tapasztalatlan lennél. Kérlek, itt jelentkezz, ha van kedved hozzá: http://www.videosmart.hu/contact. Beszéljük meg!

Üdvözlettel,
Bognár Ákos

Névtelen írta...

szia Dulmina!
A bundázott zöldségek nálunk kedveltek, bár változó ennek összetétele, nyáron a könnyedebb verzió megy jobban.
Ha van kedved most már átkukkanthatsz hozzám is, elég fapados, mert az én műfajom nem igazán a fotózás és a számgépes műveletek.
Így most olyasmi a virtuális konyhám, mintha egy főzőlapon főznék egy bungallóban. :)
http://lettudatoskonyha.blogspot.com/

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails