Sárgadinnye

Dédi Mama kertjében sok más dolog mellett pár tő sárgadinnye is volt. Akkor még a sima héjú, zöldes húsú fajta volt az elterjedt, a gerezdes különlegességnek számított. A kertbe kivonulva természetesen én szaladtam előre, nézni, hogy mi érett meg. A leszedéshez jóváhagyás kellett, de nézni, azt lehetett. Egyszer a sárgadinnyével csak annyi volt a baj, hogy már nem volt rajta az indáján, csak úgy külön volt ott a földön. Pedig tényleg nem nyúltam hozzá! Aztán Mama elmagyarázta, hogy akkor érett, ha leválik a száráról, no meg finom illata van. Azóta is ezt a két dolgot nézem, mikor sárgadinnyét veszek.

A piacról hazaérve jól behűtöm, aztán meghámozom és felkockázom. Pár éve egy kollegám javaslatára próbáltam ki ginbe mártogatva - meg kell, hogy mondjam, nem is rossz :)