Tippek és trükkök: Mi legyen a száraz kenyérrel?

Akár vesszük, akár házilag sütjük a kenyeret, óhatatlanul előfordul, hogy időnként van több-kevesebb maradék, ami már sehogy sem akar elfogyni, pláne nem jóízűen. Lehet, hogy épp annyi, hogy valami más ételbe bújtatva pont elmegy, de legtöbbször vagy túl sok, vagy túl kevés, vagy úgy sem esne pont akkor jól, vagy maga az átalakítás ütközik valamilyen akadályba. A kenyér meg csak úgy ott van... Házi sütésnél pedig időnként van az úgy, hogy nem kel meg rendesen, vagy összeesik, túl sűrű lesz; ízre semmi baja, csak az állaga borzalmas, ezért aztán nem erőltetnénk a megevését ezen formájában.

Ha látom, hogy már nem fog elfogyni, akkor nem tárolom tovább eredeti formájában, hiszen felesleges. Inkább felszeletelem, amíg még nem szeletelhetetlenül kemény, és rácsra rakva, szellős helyen hagyom, hogy teljesen kiszáradjon. Így már nem fog megpenészedni, ha egy papírzacskóban (kiürült liszteszacskóban) elrakom (a molyosodásra viszont nem árt figyelni!). Időnként pedig előveszem a húsdarálót, és áthajtom rajta a száraz lisztárukat. Remek morzsa lesz belőlük, ami egyrészt viszonylag jól eláll, másrészt sokféle ételbe fel lehet használni.

Mivel én itthon sütöm a kenyeret, és nem mindig egyformát, ha úgy látom érdemesnek, fajtánként gyűjtöm a megszárított darabokat, és a darálás után is külön rakom a belőlük készült morzsát (felcímkézve, morzsa állapotban már mindenképp, hogy ne tippjáték legyen, miből is van). Legalább a sós (különféle kenyerek, kiflik, stb.) és az édes (kalácsok, édes péksütemények, stb.) legyen elkülönítve, de egy-egy speciálisabb ízű valamit szintén célszerű külön kezelni és majd a jellegéhez illő új életet szánni neki. A sósak leginkább zsemlemorzsa helyett mehetnek különféle egytálételekbe, fasírtokba, stb., az édeseknek pedig inkább süteményekben, desszertekben a helye.

A daráláskor vegyes szemcsenagyságú morzsa keletkezik, amit felhasználhatunk úgy, ahogy van, "rusztikusan", vagy tetszés szerint átszitálhatjuk, és ha túl soknak tartjuk a nagyját, azt még egyszer áthajthatjuk a darálón, hogy összébb törjön.

Olaj nélkül pirított morzsa is könnyedén készíthető, ha a sütéskor pirosra sült külső részeket (kenyérhéjat, zsemle tetejét, stb.) külön szárítjuk meg és daráljuk le. Ezt azonnal használhatjuk pirított morzsaként, nem kell külön megpirítani, így zsiradék hozzáadását sem igényli, vagyis végeredményben kalóriaszegényebb.

Így jutok jó minőségű, ismert összetételű morzsához (garantáltan nem színezéktől barna kenyérből), és kidobás helyett felhasználom akár a maradék, akár a rosszul sikerült pékárut - az utolsó morzsáig :)

Amihez aztán jól jön a morzsa:

• Fasírtokba, például ilyenbe vagy ilyenbe
• Tésztaételekbe, például ilyenbe vagy ilyenbe
• Különféle gombócok külsejére, nudli beforgatásához
• Zöldségek befogatásához - karfiol lengyelesen és változatai
• Rakott ételekbe nedvszívó rétegnek, például ilyenbe
• Panírozáshoz is jó lenne, ha még űzném ezt a műfajt
• Mindenhez, amihez zsemlemorzsa kell
• Az édes morzsa apraja kekszmorzsa vagy darált háztartási keksz helyett is jó (illetve a rosszul sikerült pékáruk mellett a rosszul sikerült kekszeket és töltetlen sütiket is lehet ugyanígy morzsásítani, miután megszárítottuk)