Amióta csak hozzájutok megfelelő alapanyaghoz, szinte megszállott befőző vagyok. Cukor, tartósító, meg egyéb nemodavaló adalékok nélkül művelem mindezt, így - bármennyire is szitokszó lett újabban a konzerv mellett a befőtt is az egészséges táplálkozás kapcsán - nem hiszem, hogy rosszat teszek ezek készítésével és fogyasztásával. Nem mindenáron akarok elrakni minden évben mindent, csak ami kedvezően összejön. Hol ez, hol az marad ki, de nem is baj, mert korábbi évjáratokból akadhat elfekvőben. S mondom, ez nem cukros-tartósítós lében pácolódott évekig, hanem lehetőség szerint natúr, vagy épp csak egy kicsit ízesített, de annyi fűszerezés akkor is járna neki, ha frissen főzném azt a kompótot, szószt vagy akármit.
Így persze jóval olcsóbban kijön, mintha készen venném meg ugyanezt vagy hasonló minőséget. Szoktam is mondogatni, amikor szóba kerül, hogy dehát az a rengeteg munka, hogy egyrészt nem annyira sok, mint amennyinek a hozzá nem értők (vagy egyszerűen csak lusták, s ezért kifogásokat keresők - bocs, akinek nem inge, ne vegye magára) gondolják, másrészt meg elég jó órabérrel csinálom én azt, ha a végtermék képzeletbeli bolti árából levonjuk a szükséges pénzbeli befektetést, és ez az én munkám ára. Majd ha tudok egy ettől jobban fizető állást (ami ráadásul még kellemes és nem is túl fárasztó - mint számomra a befőzés), akkor befőzés helyett elmegyek oda dolgozni, és megveszem készen a kamrapolcra-valót. Amíg meg nincs ilyen, addig elkészítem magam.
Tavaly ritka rossz szezon volt, ami az alapanyagokat illeti. Ráadásul egyéb dolgaim miatt időm és lehetőségem is csak korlátozottan volt eme tevékenységre. Éhen azért nem maradtunk így sem: némi sufni- és kamrapakolás során sok kincs előkerült. Ráadásul a pontos összetétel is visszakereshető a blogomból, ha a címkén szereplő megnevezésnél részletesebben érdekel, hogy mi van az üvegben. Van olyan, amit csak egyszer készítettem, s bár ízlik, valahogy rendre elmaradt az ismétlés. Mások meg szinte elmaradhatatlanok, ha sikerül hozzájutni a megfelelő alapanyaghoz. Van, ami most is ugyanúgy bejön, mint akkor, mások meg mai ízlésemnek már túl édesek, túl főttek, túl zselések, túl akármilyenek. Van, amit szívesen teszek el szűkösebb időkre, s van, ami szerintem csak frissen, a szezonjában az igazi.
Idén reménykedem egy bővebb esztendőben, aminek minden eddiginél nagyobb üresüveg-készlettel vágok neki. Nem célom mindet megtölteni, csak annyi és olyan tartalmat készíteni, ami várhatóan jóízűen el is fogy. A zakuszka például kötelező lesz! Elvégre Istit már az első ittlétekor az a megtiszteltetés érte, hogy a házi kenyérhez saját főzésű zakuszkát kapott reggelire - korábban nem ismerte ezt a finom vega pástétomot, de egyből rajongó lett. A zakuszkának is, meg nekem is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése