Az eredeti palacsintatésztában volt: 4-4 evőkanál (8-8 dkg) teljes kiőrlésű rozsliszt, kukoricaliszt és Graham liszt; 1 mokkáskanál szódabikarbóna, csipet só, 0,5 dl olaj és kb. 7,5 dl víz
Hozzáraktam még a következőket: 12 dkg kapros burgonyafasírt por (összetétele: burgonyapehely, kukoricapehely, fűszerek és tengeri só - eredeti módon, fasírtnak egyáltalán nem ízlett, mert szerintem iszonyúan sós), 0,5 dkg friss élesztő, 1 teáskanál só és kb. 25-30 dkg búzafinomliszt, hogy egy fakanállal épp keverhető, de elég sűrű tészta legyen belőle
A továbbiakban a dagasztás nélküli kenyér készítése szerint jártam el. Mivel elég sok volt a tészta (fél kilónál több lisztféle volt benne összesen), püspökkenyérforma helyett a 26 cm-es csatos tortaformámban sütöttem meg, amit kikentem és kiliszteztem előtte.
Szép barnára sült a teteje, a belseje pedig a barnás alapon túl kicsit sárgás, kicsit zöldes, és látszanak benne a fűszerek is. Nem lett ropogós a héja, a belszerkezete viszont kifogástalan. Van egy sajátos íze a felhasznált fasírtpor fűszerezéséből adódóan, de így, "hígítva" már egész jó. Legközelebb meg majd natúr burgonyapelyhet és nekem tetsző fűszereket használok.
A két rossz palacsintasütőt kíméletlenül kivágtam, de a minap láttam a sufniban, hogy azok sem a kukazsákban végezték: Isti csavarokat meg szögeket meg hasonló apróságokat tart bennük. Azt mondja, jó bennük válogatni a vegyesbazárt, meg barkácsolás közben praktikus, mert nem gurul szét minden a földön. Virágalátétnek viszont nem javasolja, mert a fém nagyon felmelegedhet a napon.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése