Csökkentett mód

Minden hónapban eltűnünk itthonról egy-két hétre, egy 100 kilométerre lévő faluba. No nem azért, mert olyan jól megy, hogy ennyit nyaraljunk, hanem ügyek intézése és egy örökölt ház rendberakása a fő program ilyenkor. Mindkettő nélkül meglennénk, de muszáj. Mennyivel jobb is lenne, ha nem örököltem volna én még ezt, se a felét, s pláne nem az egészet! ... Mindegy, itt van, kezdeni kell vele valamit. Azt hamar eldöntöttük Istivel, hogy lakni Szeged mellett jobb, úgyhogy a megcélzott végállapotban - remélhetőleg már pár éven belül - ez a ház nem lesz majd. De az eladásig - egyáltalán, a vevőkeresésig - hátravan egy jó adag pakolás-lomtalanítás, tavasztól őszig némi kertkarbantartással spékelve. Ahogy időnk engedi, csináljuk. Néhány napnyi munkának már némi látszatja is van. Csak semmi számítógép előtt üldögélés feleslegesen! Persze, a munkám miatt naponta kell levelezést néznem, meg ha már bekapcsoltam a gépet, átfutok még pár oldalt, de tíz-tizenöt perc maximum. Na jó, ha néhány sürgős-fontos levélre válaszolok, akkor fél óra. De tényleg csak ennyi. Ha van fordítás, akkor esténként fogyasztom a szavakat, hogy kész legyen a szent határidőre - ez is úgy megy hatékonyan, ha közben nincs netezés meg ez meg az meg amaz, csak a munka. Főzés is minimális, blogolás meg még annyi se. Kedvem sincs itt képeket szerkeszteni meg recepteket írkálni szépen, meg nem is azért vagyunk itt, hogy ezzel töltsem az időt. Jegyzetfüzet van, ami jól sikerült, lefirkantom. Fényképezőgép is van, s persze, ételfotók is, nem csak a Zsibvásárra szánt tárgyak képei. Aztán majd egyszer, talán mégis lesz bejegyzés mondjuk a berdő-levesről, meg bizonyára a lehetőség szerint környezettudatos lomtalanítás is megérne pár sort. Csak úgy, gondolatébresztőnek, hogy némi odafigyeléssel így is lehet. Ha már így jártunk, hogy muszáj. Most meg lépek ebédelni, mert délután az Öreghez vagyunk hivatalosak a tanyára - segítünk neki paprikát palántálni.