A napokban végre elkezdett érni az eper, úgyhogy még épp tudtunk belőle enni elutazás előtt. A többit keresztanyámra hagytuk. Nem nagy terület, meg sajnos elég gyomos is; évek óta esedékes lenne már az újratelepítés, csak mindig elmaradt. Most meg ha epertelepítésre adjuk a fejünket, azt már itt, Szegeden kellene. Pár éve már volt, két fajta is. Szerettem is, termettek is, csak tavaly tönkretette őket a talajvíz, aztán meg a forró nyár. Egy-két kósza tő maradt csak, és már egyéb módon hasznosítottuk a területet, mert az új eperágyást semmiképp sem ugyanoda tennénk.
Elvből nem veszem azokat a kemény, bolti epreket, amik természetellenes állaguk mellett gyakran még ízetlenek is, így ilyenkor már nagyon ki vagyok éhezve a friss gyümölcsre. Ez aztán azzal is jár, hogy dehogy csinálok belőle bármit is - a legjobban úgy esik, hogy ott, kint, a helyszínen "lelegelem". Na jó, ha felverte az eső és láthatóan piszkos, akkor kénytelen vagyok behozni és megmosni, de így már nem ízlik annyira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése