Lekváros bukta (laktovega)

Van a falunkban egy idős bácsi, ő a mi "helytartónk", amíg mi Szegeden múlatjuk az időt. 86 éves múlt, de naponta kétszer kijár biciklivel a pár kilométerre lévő tanyájára, ahol egy jókora területen kertészkedik. Kapál, locsol, s ha van mit, szüretel, és osztogatja bőkezűen a rokonoknak és az ismerősöknek azt a sok finomságot, amit "adott a Jóisten". Tavaly egész nyáron alig kellett zöldségféléket vennünk keresztanyámmal, annyit "termett a terasz" (vagyis a bácsi odarakta nekünk útban hazafelé, nem mindig jött be). Özvegyember, és nem tud főzni, úgyhogy nagyon örült, mikor időről időre meghívtuk, akár ebédre, akár uzsonnára. Keresztanyám igen jó azokban a hagyományos ételekben, amiket az ő felesége is készített anno, de az én újításaimra is vevő volt, főleg süteményekben. Aztán úgy alakult, hogy kérte is pár régi kedvencét, hozta a főbb hozzávalókat, keresztanyám pedig megfőzte. Ettünk belőle együtt, a maradékon meg megosztoztunk: maradt nekünk is másnapra, meg neki is betárazni a fagyasztóba. Azóta én is kevesebbet vagyok ott, meg keresztanyám is elköltözött, de ottjártunkkor mindig találkozunk, és a jó idő beköszöntével természetesen a tanya című programpont sem maradhat ki. Márciusban segítettünk neki Istivel veteményezni, hiszen a hajlongással járó munkák (hagymaduggatás és társai) már nem igazán mennek az Öregnek. Örültünk, hogy úgy jött ki a lépés, hogy nem csak elviekben ígértük meg még télen, hogy segítünk, hanem ténylegesen is sikerült (ott voltunk, jó volt az idő, esedékes volt a munka). Áprilisban pedig a kikelt vetemény szemléjén túl mákegyeléssel és további kardvirágtelepítéssel tettük magunkat hasznossá.

Tőle kaptunk a múltkor egy üveg jóféle, üstben főtt szilvalekvárt, amiből a kóstolgatás után süteménybe is jutott. A kedvenc kiflitésztát készítettem el némi mézzel kiegészítve, és kelesztés után ezzel a finom házi lekvárral töltöttem meg, nem spórolva. Kiváló vacsora lett, meg másnap reggelire is maradt. S egyszer majd keresztanyámnál is megismétlem, hogy ne csak elmondjuk, hanem meg is mutassuk, hogy például mi lett a lekvárból, amit ezúton is köszönünk.

Lekváros bukta

(laktovegetáriánus recept)

Hozzávalók (12 darabhoz):

• 1 bögre (2,5 dl) langyos tej
• 1 teáskanál barnacukor
• 2 dkg friss élesztő (vagy 1 csomag - 7 gramm - szárított; amit nem kell, de talán mégsem butaság felfuttatni)
• 25 dkg Graham liszt
• 25 dkg búzafinomliszt
• 2 teáskanál só
• 3 evőkanál méz
• + kb. 1 dl tej a megfelelő tésztaállaghoz
• (én zsíros, házi tejet használok, sovány tej esetén pár deka puha vajat is tennék bele)
• 12 nagy evőkanál (kb. 4 dl) szilvalekvár (cukormentes, házi, amit ha nem kapunk, akkor szilvaszezonban így készíthetünk magunknak)

Elkészítése:
A langyos, cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt. Közben egy tálba rakjuk a többi hozzávalót, a közepébe öntjük a felfuttatott élesztőt, és lágy, de nem ragadós tésztává gyúrjuk össze, szükség szerint további tej hozzáadásával. Letakarva, langyos helyen a duplájára kelesztjük (kb. 1 óra). Kézi dagasztás helyett mindezt kenyérsütő géppel is csinálhatjuk, Dagasztás programon.
A megkelt tésztát kiborítjuk, enyhén átgyúrjuk, és 12 darabba vágjuk (megfelezzük, a feleket megint megfelezzük, majd az így kapott négy darabot harmadoljuk). Egyesével oválisra nyújtjuk, a rövidebbik átmérő mentén rárakunk egy-egy nagy evőkanál szilvalekvárt. Ezután ráhajtjuk a két szélet, jól összenyomjuk a tésztát a végeken, és egy kis darabot be is hajtunk. Szilikon sütőlapot terítünk egy nagy tepsibe, és erre rakjuk őket 3*4-es elrendezésben úgy,  hogy a dupla tésztás oldal legyen alul, a végek pedig aláhajtva legyenek.
A tepsin is kelni hagyjuk még kb. fél órát (letakarva, vagy 50 fokos sütőben), majd előmelegítés nélkül 200 fokon 25 percig sütjük, meg utána az elzárt sütőben hagyjuk még pár percig. A tésztába rakott méznek köszönhetően kenés nélkül is szép pirosra sül a külsejük.
Ha azon melegében tálaljuk, akkor ne feledkezzünk meg róla, hogy belül a lekvár sokkal forróbb, mint a tészta. A maradék másnap, kihűlve is finom.