Forró csoki (laktovega)

Csupa meglepetés tud lenni egy örökölt spájz tartalma. Ami rég avas vagy menthetetlenül molyos, az persze - jellegétől függően - megy a kukába vagy a komposztba. No de ami ránézés és kóstolás útján ehetőnek nyilváníttatik, az előbb-utóbb asztalra is kerül. Szigorúan valami egyszerű dolog részeként, aminek az elkészítéséhez elég egy villanyrezsó, egy lábas, meg lehetőség szerint minél kevesebb aktív közreműködés.

Az összevágott étcsokit egy üveges sütiporból "guberáltam" ki (a teljes kiőrlésű liszt sajnos már tönkrement benne, így eredeti formájában nem volt felhasználható). Jó minőségű, narancsos csoki volt valamikor, tippem szerint az elefántos fajta. Így ma kakaó helyett forró csokit ittam inkább. (Isti sajnos finnya az ilyen meghatározatlan korú valamikre, úgyhogy ő maradt a kakaónál.) Felmelegítettem egy bögre házi tejet, majd beleszórtam 4-5 teáskanálnyi csokit, kevergettem egy kicsit, s miután a csoki túlnyomó része feloldódott, jóízűen elkortyolgattam. Az alján megültek a nagyobb csokidarabkák, de pár perc alatt azok is puhára olvadtak, és igazán remek volt felszívni őket szívószállal. Szerencsére még maradt alapanyag, úgyhogy holnap ismétlés várható. Nem a fotó, hanem az élvezet miatt :)