Savanyúkáposztás-krumplis kenyér

Folytatva a megkezdett sort, itt a következő jelöltem "A Krumplis Kenyér" címre. A kiindulópontként használt receptet ebben a gyűjteményben találtam Káposztás kenyér néven, de alaposan átszabtam a saját fejem után. Ez lett belőle:

Meghámoztam 3 kis krumplit (bő 10 dkg), majd felkarikáztam, és 2 dl vízben puhára főztem. A vizet szándékosan nem sóztam meg, mert miután kiszedtem belőle a krumplit, öntöttem hozzá még 1 dl hideget meg félretettem egy kicsit hűlni, majd amikor már csak langyos volt, felfuttattam benne 2 dkg friss élesztőt egy kis barnacukorral.

Közben egy nagy tálban összetörtem a krumplit, majd mellétettem kb. ugyanannyi savanyú káposztát, nagyjából lecsepegtetve a levétől. Aztán hozzászitáltam 20 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet meg ugyanennyi teljes kiőrlésű rozslisztet. Tettem még hozzá 1 evőkanál őrölt lenmagot, 1 teáskanál sót, és 1 teáskanál köménymagot (egy része őrölt, egy része pedig egész volt). Hozzáadtam a felfuttatott élesztőt, majd lágy, de éppen nem ragadós tésztává gyúrtam. Hurkává formáztam, és kiolajozott püspökkenyérformába fektettem.

Langyos helyen a duplájára kelesztettem (kb. 1 óra), éles késsel bevagdaltam a tetejét, majd megsütöttem. Előmelegítés nélkül 200 fokon 30 percig, majd 180 fokon 20 percig sütöttem, és utána még 10-15 percig az elzárt sütőben hagytam.

Már a sütés közben ígéretes illata volt, és az íze sem okozott csalódást. Állagra a dagasztás nélküli kenyérre emlékeztet, de ebben itt-ott látszanak a káposztaszálak, és persze az íze is egészen más. Jó ötletnek bizonyult a rozsliszt és a köménymag is.

Szerintem kenyérsütő géppel is elkészíthető, akkor még futtatni sem kell az élesztőt. A krumpli és a főzőlé langyosra hűtését viszont nem hagynám ki, és mindenképpen figyelemmel kísérném a dagasztást, mert a káposzta nedvességtartalma is befolyásolja a tészta állagát. Elképzelhetőnek tartom továbbá, hogy az átlagosnál picit hosszabb sütéssel lesz az igazi a belseje (tehát inkább a sötét héjszínt állítanám be).