Kizárt dolog. Már amennyiben azt értjük alatta, hogy előre, pontosan eldöntöm és leírom, hogy melyik napon mi kerül majd az asztalra, mondjuk egy hétre előre (amit például a BeckZsu által bemutatott füzetke sugall). Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs róla elképzelésem, és mindig az éhenhalás előtti utolsó pillanatban dobok össze valami instant kaját.
Elképzelésem van, főleg olyan, hogy mely hozzávalókat szeretném szerepeltetni. Egyrészt ugye azokat, amik épp vannak itthon (vagy állandó készlet részeként, vagy mert megtetszett a legutóbbi piacoláskor, és vettem), másrészt meg azokat, amik aktuálisan jólesnének. Ezekhez válogatok recepteket, akár a saját, bevált receptjeim közül, akár a kipróbálásra elmentettek, vagy épp a napokban olvasottak közül. Meg gyakran előfordul olyan is, hogy csak ötleteket merítek a konkrét receptekből, és valami egészen mást alkotok végül.
A sorrend és időpont viszont sosem kötött. Megvannak a szóba jöhető receptek (úgy kétszer több, mint ami végül megvalósul), megvannak a hozzávalók, és a körülményektől függ, hogy végül mi sül (vagy fő :) ki belőlük. Mert van, hogy valami nem bírja úgy a tárolást, mint én gondoltam - ekkor nyilván előreveszem. Van, hogy nem fogyott el minden, amit készítettem - arra vagy úgy, vagy picit átalakítva célszerű rövid időn belül sort keríteni. Van, hogy úgy alakul a napom, hogy ráérek hosszadalmasabb, munkaigényesebb dolgokra (és kedvem is van hozzá); máskor meg "tízperces műfaj" fér csak be. Van, hogy megkívánok valamit, vagy olvastam egy olyan ötletet, amit rögtön ki szeretnék próbálni (és a hozzávalók adottak itthon). S miután megvalósítottam valamit, nyilván nem választok egy ahhoz nagyon hasonlót a közeljövőben. De az ötletek és a hozzávalók adta rengeteg lehetőségből még a korlátok által szűkítve is bőven marad annyi, hogy ne tanácstalanul nézegessem a fakanalat, ihletért fohászkodva az égiekhez.
Bevásárlólista. Maci Professzor (hűtőmágnes) őrzi a hűtő elején. Ha elfogyott valami, felírom. 5 tétel alatt csak kivételesen rendkívüli esetben megyek boltba, de afölött is általában nem külön, hanem más intéznivalóval összekötve. Ilyenkor télen szünetel a piacozás is, amúgy heti 1-2 alkalommal megyek (praktikusan szombaton és vasárnap, mikor legnagyobb piac van; hétköznap csak ha útba esik, és pont árul olyan, akitől rendszeresen szoktam vásárolni). A piachoz nincs lista, csak "jó lenne" típusú elképzelések. Ott a helyszínen választom ki, hogy mit ennék szívesen, vagy mit tartok kedvezőnek raktározni. S hiába vágytam valamire, ha nincs megfelelő minőségben, szívfájdalom nélkül otthagyom. Kétszer-háromszor is körbemegyek, mert már ott kombinálok, hogy majd mit készítek a szerzeményekből, és azokhoz mi hiányzik még. Hazaúton meg kombinálok tovább...
Annyiból könnyű helyzetben vagyok, hogy elég nagy készletekkel rendelkezem itthon, így ritkán létkérdés a vásárlás. Sőt, a készleteket ugye célszerű forgatni, hogy ne legyen romlási veszteség. A másik, hogy nagyon rövid lejáratú dolgokat nemigen használok (pl. tej), illetve házilag elkészítem őket (pl. kenyér, péksütemények).
Ez számomra kiválóan működik, nem szoktam se éhen maradni, se "mindegy mi, csak ehető legyen, és azonnal" típusú étkezésekre kényszerülni. Vendéglátásra is fel lehet készülni: váratlan vendégnek is akad valami a meglévő készletekből, ha meg tudom előre, akkor ezt a beszerzésnél figyelembe veszem (mennyiség tekintetében, illetve ha külön kérés van, hogy milyen jellegű étel legyen).
Nemrégiben az ünnepek kapcsán abból is ízelítőt kaptam, hogy milyen dolog több személyre főzni nap mint nap. Működött ugyanez a módszer, bár időnként természetesen feltettem a kérdést, hogy mit ennének szívesen, vagy jó lesz-e, ha ezt meg ezt készítek (és amikor érdemi választ kaptam, azt figyelembe is vettem a döntésnél). No meg kevesebb "kísérleti" recept volt, inkább a már kipróbált dolgok közül válogattam (azért szerencsére már bőven van miből). A maradékok beforgatásánál volt néha olyan, hogy az kapta meg az 1 adagot, akinek leginkább ízlett az adott étel, és a többieknek volt valami külön (ami viszont kevésbé ízlett volna a kimaradónak). A több étel elkészítése általában valamivel több időt igényelt (mert pl. többször annyi zöldséget kell előkészíteni, töb idő alatt pirul meg, stb.), illetve a kis tételben nem készíthető fogásokból sem volt annyi maradék (tipikusan ilyenek a sütőben készített rakottas egytálételek és a sütemények), mint nálam szokott (vagyis egy ilyennel nincs több étkezés is "elintézve").
Szóval tiszteletre méltó dolog az a füzetke (vagy annak valamilyen megfelelője, pl. hallottam már olyat is, hogy valaki Excel táblában csinál ilyesmit) - nyilván vannak olyanok, akiknek ez a módszer a telitalálat, mert megnyugtatja őket a konkrét terv megléte; vagy épp ez kényszeríti rá őket, hogy legyen elképzelésük a témát illetően. Jómagam nem sok hasznát venném egy ilyennek, inkább maradok a fent ismertetett módszernél (saját fejlesztés, eddig bevált - meg természetesen folyamatosan adaptálom a körülményekhez). Biztos vannak olyanok, akiktől meg ez áll távol, de nem vagyunk egyformák, meg nem is a terv a lényeg, hanem a megvalósítás :)
5 megjegyzés:
Tényleg nem vagyunk egyformák, hozzám azért közelebb áll a Te módszered, mint a füzetes tervezés. Azonban sajnos túl sok receptet mentek le ötletnek, gondolatébresztőnek, és nehezen tudom áttekinteni. Pedig tényleg csak azok vannak közte, amit valamikor majd szeretnék megcsinálni, még ha kicsit másképp is. Ezért már azt találtam ki, hogy pl. a képernyővédőm aktuálisan a receptképekből vetít, így visszajönnek a már elfeledettek, s gyakran beugrik egy ötlet, hogy ja igen, ezt is ki akartam próbálni. Vásárlólistát szoktam írni, mert feledékeny vagyok, de mindig az éves noteszembe, ahová más teendőim is kerülnek, vagyis erre nem tartok külön cetliket (mert azokat úgyis itthon felejteném, meg minek annyi papír).
Én inkább úgy tervezem előre a menüt, hogy nagyjából mindig a fejemben van olyan 20-25 étel, ami az itthon lévő készletből meg is valósítható, és persze szeretném is enni. Ha mégis eszembe jut valami más is, akkor az ahhoz szükségeseket felírom a bevásárló listára, de csak akkor veszem meg, amikor amúgy is mennék vásárolni.
Nagyjából most két-három hetenként.
(Megvár a dolog, addig is ehetünk más finom ételt.) Szóval ebből a 20-25 ételből választom ki naponta, hogy leginkább mit ennénk.
Van, amikor már előző este, de van, hogy csak aznap reggel.
(Természetesen párom is beleszólhat, az éppen nem megvalósítható kívánságait pedig "várólistára" veszem.)
Én nemrég selejteztem a lementett receptjeim között, és mire kiválogattam azokat, amik még mindig megvalósítás-esélyesek, már nem is maradt átláthatatlanul sok. Főleg, hogy azok között még szép számmal van olyan, ami szezonális alapanyagot igényel (ezeket egyúttal szét is válogattam legalább évszakok szerint). Időnként tényleg érdemes szétnézni az elfeledettek között - nekem például döbbenet volt, hogy karácsonykor milyen jól tudtam válogatni az ősszel kipróbált receptjeim közül (és a blogírás kétségtelen haszna, hogy képekkel illusztrálva, pontosan leírva, felcímkézve megvan mind).
Eddig még én is mindig kitaláltam valamit, változatosan is, jót is, csak érdekel, hogy hogy csinálja az, aki ilyen jól előre tud tervezni. Például előfordul, hogy listával, tervvel megyek vásárolni, de amit elképzeltem - pl. zöldségféle - nem szép, nem friss, viszont van más, ami megtetszik. Vagy előzetes terv nélkül tetszik meg :)
Ezért akartam volna tudni, hogy csinálja az, aki ilyen rendesen tervet készít. Végül is, aki kitalálta ezt a füzetkét, talán valamilyen tapasztalatból gondolta, hogy ez működik.
BeckZsu, ez így lehet, mert például a sógornőm, aki többműszakos munkarendben van, ráadásul nem túl nagy keretből gazdálkodik, minden hétvégén összeírja a következő heti menüt párjával (öcsémmel), és e szerint vásárolnak be. Szóval van, akinek működik.
Jó estét !
Én is több műszakban dolgozom , és az jön be a legjobban, ha legalább egy hétre előre el tudom dönteni mit is szeretnék főzni- enni.A piacon rengeteg ötletem támad mindig a friss szép zöldségek , gyümölcsök láttán.Sajnos sokáig nem tudok tárolni , kicsi a helyem.
Megjegyzés küldése