Lágy tésztát gyúrtam az alábbiakból: 20 dkg Graham liszt, 1/2 csomag sütőpor, 3 evőkanál őrölt lenmag, kb. 1 dl étolaj, a befőtt leve + egy kis víz (ennek a fajta befőttnek kevés leve van, a hagyományosé valószínűleg nem is kellene mind).
A tésztának kicsit több, mint felével kibéleltem egy kerek piteformát, a szélén peremet csinálva neki. Ezen eloszlattam a lecsepegtetett szilvát (a fahéjrudat kivettem, az íze úgyis benne volt már a gyümölcsben). Végül betakartam a maradék tésztával, és villával megszurkáltam. Nekem puszta kézzel megy legjobban a tészta alakítása (és így megúszom a plusz lisztezést, az átemelést, a leeső széleket, bónuszként pedig a nyújtódeszka és a nyújtófa tisztítását is).
180 fokon 30 percig sütöttem, előmelegítés nélkül. A tésztát érdemes nézni, amikor barnul és elválik a forma szélétől, akkor van kész.
Szerintem langyosan a legfinomabb, igaz, ilyenkor még leginkább a formából lehet csak kivillázni. Kihűlve aztán rendesen szeletelhető (ha marad :) Nem tévedés, tényleg nem kell édesíteni sehol - csak ízletes gyümölcsöt használni hozzá.
4 megjegyzés:
Nagyon tetszik az új színvilág és a banner!
Nagyon szép a medál :-)
A befőtt tetejét ütögesd kicsit a csempének. Ha elsőre nem megy, másodszor kicsit határozottabban. A tető így nem deformálódik és nagyon könnyen lejön. Gondolom megmozdul és levegő megy alá.
Köszönöm. Akkor marad :)
Ezt a befőttbontási módszert még nem hallottam, de szükség esetén kipróbálom.
Működik! És épségben maradt a csempe is, meg a tető is :)
Megjegyzés küldése