Savanyúság uborkából és almapaprikából

Jómagam nem vagyok egy nagy savanyúság-fogyasztó, a család többi tagja azonban hihetetlen mennyiségeket képes eltüntetni, legyen szó csak uborkáról, ilyen vegyesről, vagy épp csalamádéról. Ilyen összeállítású vegyeset tavaly készítettem először, mert alkalmi vételként sikerült almapaprikához jutnom. Akkora sikere volt, hogy idén kifejezetten erre a kombinációra utaztam :)

Az apró, tüskés uborkák helyett én szívesebben veszem a nagyobbakat, és azt sem tartom problémának, ha esetleg nem a legszabályosabb alakúak. Merthogy úgysem egészben kerülnek üvegbe, hanem "befaragva". Mivel a leendő fogyasztók körében megoszlanak a vélemények, hogy a hosszában felcsíkozott vagy a keresztben felszeletelt uborka a jobb, lehetőleg mindkét félét teszek egy-egy üvegbe. Ennél a vegyesnél pedig még a paprikával is variálom. Idén zömmel sárgák voltak a paprikák, így kevésbé látványos lett. Tavaly a citromsárgától a narancs számos árnyalatán át a sötétpirosig mindenféle volt, abból egész érdekes mintákat is ki lehetett hozni.

Persze, be lehetne dobni "csak úgy", lazán, konzervgyár módra, ehelyett én inkább kreatívkodom egy kicsit (főleg most, hogy Kreatív Blogger is vagyok :), és az egyenes uborkákat csíkozom, a görbéket szeletelem vagy kockázom, és próbálom minél jobban kihasználni az üveg adta kereteket (így is kb. fél kiló alapanyag fér egybe). Amelyiknek csúnya és/vagy vastag a héja, azt még meg is hámozom, a többit viszont nem szükséges. Ez újabb díszítési lehetőséget rejt, bár arra azért szoktam ügyelni, hogy ne csak hámozott kerüljön egy-egy üvegbe, mert annak úgy más az íze. Daraboláskor mindenképpen megkóstolom a végeket, nehogy keserű legyen valamelyik uborka, mert az elrontja az egészet. A paprikákat viszont egészben rakom be, csak a zöld csomájukat töröm ki, hogy ha esetleg nagyon csípős is akad közöttük, akkor se legyen áthatóan tüzes az üveg egész tartalma. (Ízlés dolga persze, nálunk a mérsékelten csípős íz megy.)

A fűszerezés a hagyományos családi szokás szerint: üvegenként pár szál kapor (mivel nem volt elég, most a kaprosokon túl néhányba szőlőlevelet, néhányba pedig tárkonyt tettem), 3 evőkanál 10 %-os ecet, 1/2 teáskanál só, pár csepp folyékony édesítő vagy csipet gyümölcscukor, 5-6 szem feketebors, 1/2 teáskanál köménymag, esetleg 1/2 teáskanál mustármag, 1-2 babérlevél, és annyi víz, hogy ellepje. Késhegynyi nátrium-benzoát a tetejére, celofánnal kibélelt fedő, és hagyományos dunszt addig, amíg az uborka élénkzöld színe olajzöldre vált. (Nekem most négyesével fért fazékba, felöntöttem kívül is annyi vízzel, hogy jó háromnegyedig ellepje az üvegeket, így gyújtottam alá. A fazék fedelét is rátettem. Vastag aljú fazekam van, ezért az alulra tett újságpapírtól / konyharuhától eltekintettem. Mikor kész volt, egy vastag plédbe csomagoltam őket, hogy lassan hűljenek, és már tettem is fel a következő menetet.)

A savanyúságra szoktam rárakni a viharvertebb, de azért még használható fedőket. A savas tartalom miatt mindig rakok beléjük bélést. Ha véletlenül nem zár tökéletesen valamelyik, akkor sem romlik meg a savanyúság, csak annak fakóbb lesz a színe meg egy kicsit puhább az állaga (már ha van ideje eljutni idáig :)

16 üveggel lett, fűszerekkel együtt kb. 80 Ft/üveg befektetést igényelt, igaz, fél nap munka is volt vele.