2009. július 27., hétfő

Őszibaracklekvár

Nem dzsem, lekvár. Dzsem van még korábbi évjárat, így valami mást próbáltam ki a hétvégén beszerzett barackból. Persze ehhez az is kellett, hogy jó érett, de amúgy meg rostos fajta legyen, ami szinte már aszalódni kezdett a fán, mielőtt leszüretelték. Mosás után könnyedén lehúztam a héjukat, és egyenesen a főzéshez használt nagy fazékba cikkeztem őket. A magok formája és a hús színe alapján megállapítottam, hogy 3-4 féle barack utója volt, de szerencsére mind igen ízletes. Az előkészítés után alágyújtottam, és eleinte folyamatosan kevergettem, nehogy rögtön odasüljön az alja (ha mégis nagyon oda akar, akkor egy kis víz segít rajta - viszont tényleg csak kevés, mert a főzés során épp a vizet akarjuk elpárologtatni belőle), aztán később, mikor kiengedte a levét, kis lángon hagytam rotyogni. A közhiedelemmel ellentétben nem volt szükséges mellette állni és kavarni, elég volt csak időnként átkeverni - ahogy sűrűsödött, persze egyre gyakrabban, de még a végén se kellett állandóan csak azzal törődni. Beletelt ugyan néhány órába, mire kellően besűrűsödött, de közben tudtam mást is csinálni, no meg előkészíteni az üvegeket, amikbe aztán betöltöttem a készárut. Annyira ízletes volt a maga valójában, hogy semmit se tettem hozzá, és romlás ellen is a légmentes zárás, majd szárazdunszt megoldást alkalmaztam.

6 kg barackból lett 2,5 liternyi (7 üveg) lekvár. Mi tagadás, jól összefőtt, de mivel nem kocsonyásító gondoskodik az állagáról, süteménytölteléknek is kiváló lesz.

Idő: kb. 1 óra volt a hámozás és darabolás, és kb. 4 órát főtt
Pénz: kb. 90 Ft / (stílszerűen) Nagymama lekváros üveg (370 ml), és ebben a gázszámla is benne van
100 % magyar - mit magyar, helyi alapanyagból!

7 megjegyzés:

stampoasis (alias nokedli) írta...

de jó, hogy írtad, hoyg nem kellett állandóan kavargatnod. én a hétvégén sárgabarackot föztem (életemben elöször) é csodálkoztam, hogy nem akar odaégni;-) megnyugtattál, hogy nem rajtam múlt...

Dulmina írta...

Amíg van elég leve, addig az nem hagyja odaégni. Csak azért kell időnként átforgatni, mert a darabos része leül az aljára, és az persze már inkább odakapós (azért is szükséges a végén gyakrabban keverni, mert akkorra már elfőtt a lé nagy része). A vastag aljú edény meg a lángelosztó mondjuk nem hátrány.

Névtelen írta...

Kedves Dulmina!
S.O.S. lenne a kérdés: semmi cukrot nem tettél bele ebbe a dzsembe? Móni

Névtelen írta...

bocsánat, lekvárban...:-)

Dulmina írta...

Móni: Semmit. Ha jó érett, ízletes az alapanyag, akkor nincs rá szükség, nagyon finom anélkül is. Ez hasonló műfaj volt, mint az igazi szilvalekvár, csak barackból, és talán nem főztem annyira sűrűre.

Névtelen írta...

Nagyon köszönöm válaszod, meg fogom próbálni. Tavaly 3:1-ben befzőcukorral csináltam és botmixerrel kicsit összezúztam, de most jó lenne, ha nem lenne benne fölösleges cukor, tartósító. Csak apróra vágtad, nem pürésítetted, ugye? Annyira szeretném, ha jól sikerülne, mert a kisfiamnak jobban ízlik mint a sárgabaracklekvár. Persze csak fél adaggal próbálkozom, mert kicsi család vagyunk.
Móni

Dulmina írta...

Én csak összevágtam, a jó hosszú főzési idő alatt így is szétment. De egyébként nem tesz vele rosszat egy kis botmixerezés, főleg, ha kisebb mennyiségről van szó, mert az hamarabb megfő. Ha ízletes a barack, akkor a lekvár is az lesz, mindenféle trükközés nélkül.
Jó munkát!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails