A piacról hazaérve jól behűtöm, aztán meghámozom és felkockázom. Pár éve egy kollegám javaslatára próbáltam ki ginbe mártogatva - meg kell, hogy mondjam, nem is rossz :)
2008. augusztus 19., kedd
Sárgadinnye
Dédi Mama kertjében sok más dolog mellett pár tő sárgadinnye is volt. Akkor még a sima héjú, zöldes húsú fajta volt az elterjedt, a gerezdes különlegességnek számított. A kertbe kivonulva természetesen én szaladtam előre, nézni, hogy mi érett meg. A leszedéshez jóváhagyás kellett, de nézni, azt lehetett. Egyszer a sárgadinnyével csak annyi volt a baj, hogy már nem volt rajta az indáján, csak úgy külön volt ott a földön. Pedig tényleg nem nyúltam hozzá! Aztán Mama elmagyarázta, hogy akkor érett, ha leválik a száráról, no meg finom illata van. Azóta is ezt a két dolgot nézem, mikor sárgadinnyét veszek.
A piacról hazaérve jól behűtöm, aztán meghámozom és felkockázom. Pár éve egy kollegám javaslatára próbáltam ki ginbe mártogatva - meg kell, hogy mondjam, nem is rossz :)
A piacról hazaérve jól behűtöm, aztán meghámozom és felkockázom. Pár éve egy kollegám javaslatára próbáltam ki ginbe mártogatva - meg kell, hogy mondjam, nem is rossz :)
2008. augusztus 17., vasárnap
Fejtettbabos vegyes főzelék
Olcsó volt a munkának kilója a piacon, naná, hogy ma is jól bevásároltam belőle :) Hogy pontosan mi is volt az, hamarosan megírom, de ezt csak képpel van értelme, azt meg leghamarabb holnap tudok csinálni róla, mert most még szárazdunsztban van...
Nagy munka mellett persze kis idő is alig van főzni, így az alábbi egytálételt dobtam össze gyorsan:
Felkarikáztam 2 nagy répát meg 2 nagy petrezselyemgyökeret, meg hozzákevertem 2 nagy marék fejtettbabot (szerencsére nem nekem kellett fejteni, mert már így vettem). Mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd átpirítottam rajta a zöldségeket. Kevés vizet öntöttem rá, és fedő alatt nem egészen puhára pároltam. Hozzáadtam 1 kis doboz kefírt. Sóval, frissen darált borssal és pirospaprikával ízesítettem, és friss zellerzöldet tépkedtem bele. 2 evőkanálnyi zabkorpával sűrítettem be. Feltétnek fagyasztott padlizsánfasírtot pirítottam hozzá.
Persze ez kísértetiesen hasonít a szárazbabból készült levesre, csak azt sokkal tovább kell főzni (meg abba én inkább hasábokra szoktam vágni a répát és a gyökeret). Bővebb lére engedve természetesen ez is levessé alakítható.
Talán a kicsit hűvösebb idő tette, vagy nem tudom, de kifejezetten jólesett ez az inkább télies ízvilág a nagy munka közepette.
Nagy munka mellett persze kis idő is alig van főzni, így az alábbi egytálételt dobtam össze gyorsan:
Felkarikáztam 2 nagy répát meg 2 nagy petrezselyemgyökeret, meg hozzákevertem 2 nagy marék fejtettbabot (szerencsére nem nekem kellett fejteni, mert már így vettem). Mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd átpirítottam rajta a zöldségeket. Kevés vizet öntöttem rá, és fedő alatt nem egészen puhára pároltam. Hozzáadtam 1 kis doboz kefírt. Sóval, frissen darált borssal és pirospaprikával ízesítettem, és friss zellerzöldet tépkedtem bele. 2 evőkanálnyi zabkorpával sűrítettem be. Feltétnek fagyasztott padlizsánfasírtot pirítottam hozzá.Persze ez kísértetiesen hasonít a szárazbabból készült levesre, csak azt sokkal tovább kell főzni (meg abba én inkább hasábokra szoktam vágni a répát és a gyökeret). Bővebb lére engedve természetesen ez is levessé alakítható.
Talán a kicsit hűvösebb idő tette, vagy nem tudom, de kifejezetten jólesett ez az inkább télies ízvilág a nagy munka közepette.
2008. augusztus 16., szombat
Barack ivólé
Az újabb adag kopaszbarackból már nem befőttet, hanem ivólevet készítettem.
Ehhez a megmosott barackokat kimagoztam és cikkekre vágtam, egyenesen a legnagyobb fazekamba, amiben utána meg is főztem. Csak előbb még felöntöttem annyi vízzel, hogy jó bőven ellepje, meg dobtam hozzá egy fahéjrudat. Mikor megfőtt (nem kellett neki sok, forrás után szinte rögtön jó is volt), leöntöttem a levének nagy részét egy külön edénybe, kivettem a fahéjat, majd a fazékban összeturmixoltam a főtt barackot (kevés lével sokkal jobban el lehet turmixolni, mintha az egésznek esnék neki). Visszaöntöttem rá a levét. Ezúttal mind kellett, de egyébként ennek a mennyiségével lehet szabályozni a kész ivólé sűrűségét: én úgy szeretem, ha láthatóan, érezhetően rostos, de azért nem okoz gondot szívószállal inni. (Ha nem kell mind, akkor a maradék főzőlé behűtve kiváló frissítő.) Megkóstoltam és megállapítottam, hogy pár kanál gyümölcscukor dobna egy kicsit az ízén: hozzátettem hát, persze közben kóstolgatva, mert a nagyon édes sem az én világom. A kész ivólevet újból felforraltam, majd előkészített üvegekbe töltöttem egy hőálló üvegkancsó segítségével, és azon nyomban lezártam. Ezeket persze nem célszerű fejreállítani (avagy nem akartam kipróbálni, mennyire vagyok ügyes dőlő üvegek elkapásában :), ezért egy pléddel kibélelt ládába fektettem őket, majd betakartam, hogy lassan hűljenek ki (szárazdunsztba raktam, ha így jobban tetszik). (Ezzel a második felforralással a dunsztolást spórolom meg. Amelyikre kihűlve ráhúzódott a fedő, az gond nélkül eláll, ha esetleg akad olyan, amelyiknél be lehet nyomni a közepét, azt hűtőbe teszem és igyekszem rövid időn belül elfogyasztani.)
Mivel a fél üvegnyi, kihűlt maradék nagyon ízlett, a fenti műveletsort még kétszer megismételtem.
(A hámozást és/vagy szűrést én nem tartottam szükségesnek, de aki teljesen "sima" itókára vágyik, az tegye. A héj egyébként a főzéskor levált, esetleg előzetes hámozás helyett célszerűbb ekkor kihalászni.)
Felhasználtam hozzá összesen: 7 kg barackot, 8 liter vizet, 14 evőkanál gyümölcscukrot, 2 rúd fahéjat.
Ebből lett 37 Kubus üveg ivólé + jó 2 üvegnyit közben megittam (az annyi mint 13 liter).
Kb. 30 Forintba került üvegenként, de úgy is mondhatjuk, hogy 90 Forintba literenként.
Amikor már kevesebb a friss gyümölcs, dobozos üdítők helyett inkább ilyet fogyasztok, meg müzlivel is nagyon szeretem. Más gyümölcsökből is szoktam készíteni, tavaly például körtéből meg birsből volt nagyobb mennyiség.
Ehhez a megmosott barackokat kimagoztam és cikkekre vágtam, egyenesen a legnagyobb fazekamba, amiben utána meg is főztem. Csak előbb még felöntöttem annyi vízzel, hogy jó bőven ellepje, meg dobtam hozzá egy fahéjrudat. Mikor megfőtt (nem kellett neki sok, forrás után szinte rögtön jó is volt), leöntöttem a levének nagy részét egy külön edénybe, kivettem a fahéjat, majd a fazékban összeturmixoltam a főtt barackot (kevés lével sokkal jobban el lehet turmixolni, mintha az egésznek esnék neki). Visszaöntöttem rá a levét. Ezúttal mind kellett, de egyébként ennek a mennyiségével lehet szabályozni a kész ivólé sűrűségét: én úgy szeretem, ha láthatóan, érezhetően rostos, de azért nem okoz gondot szívószállal inni. (Ha nem kell mind, akkor a maradék főzőlé behűtve kiváló frissítő.) Megkóstoltam és megállapítottam, hogy pár kanál gyümölcscukor dobna egy kicsit az ízén: hozzátettem hát, persze közben kóstolgatva, mert a nagyon édes sem az én világom. A kész ivólevet újból felforraltam, majd előkészített üvegekbe töltöttem egy hőálló üvegkancsó segítségével, és azon nyomban lezártam. Ezeket persze nem célszerű fejreállítani (avagy nem akartam kipróbálni, mennyire vagyok ügyes dőlő üvegek elkapásában :), ezért egy pléddel kibélelt ládába fektettem őket, majd betakartam, hogy lassan hűljenek ki (szárazdunsztba raktam, ha így jobban tetszik). (Ezzel a második felforralással a dunsztolást spórolom meg. Amelyikre kihűlve ráhúzódott a fedő, az gond nélkül eláll, ha esetleg akad olyan, amelyiknél be lehet nyomni a közepét, azt hűtőbe teszem és igyekszem rövid időn belül elfogyasztani.)Mivel a fél üvegnyi, kihűlt maradék nagyon ízlett, a fenti műveletsort még kétszer megismételtem.
(A hámozást és/vagy szűrést én nem tartottam szükségesnek, de aki teljesen "sima" itókára vágyik, az tegye. A héj egyébként a főzéskor levált, esetleg előzetes hámozás helyett célszerűbb ekkor kihalászni.)
Felhasználtam hozzá összesen: 7 kg barackot, 8 liter vizet, 14 evőkanál gyümölcscukrot, 2 rúd fahéjat.
Ebből lett 37 Kubus üveg ivólé + jó 2 üvegnyit közben megittam (az annyi mint 13 liter).
Kb. 30 Forintba került üvegenként, de úgy is mondhatjuk, hogy 90 Forintba literenként.
Amikor már kevesebb a friss gyümölcs, dobozos üdítők helyett inkább ilyet fogyasztok, meg müzlivel is nagyon szeretem. Más gyümölcsökből is szoktam készíteni, tavaly például körtéből meg birsből volt nagyobb mennyiség.
2008. augusztus 15., péntek
Csillagtökben sült zöldségek
A tomboló kánikulában továbbra sem vonz a benti sütögetés. Inkább megvárom, míg estére enyhül egy kicsit a forróság, és beizzítom a kerti grillt. Ha épp nincs kedvem végig mellette ülni, az sem baj, annyi odafigyelést igényel csak, mint télen a cserépkályha: időnként tenni kell a tűzre, egyébként meg csinálom a dolgom.
Tegnap este például ezt készítettem ily módon:
A patiszonokak levágtam a tetejét, és egy éles teáskanállal kiszedtem a magját. A húsából is kivájtam valamennyit, hogy mindenütt körülbelül ugyanolyan vastag maradjon csak, mint az alján a magok kiszedése után (fény felé fordítva ott áttetszőbb, ahol vékonyabb). Ez a faragás igényelt ugyan némi erőkifejtést, viszont egyúttal az aprítást is elintézte. A kivájt részekhez hozzákockáztam még az itthon fellelhető zöldségekből, összesen nagyjából annyit, amennyi a patiszon magja volt. Most épp cukkini, paprika, paradicsom és zöldbab került bele. A zöldségkeverékhez csorgattam egy kis olívaolajat, tépkedtem bele friss kakukkfüvet, majd az egészet beraktam a patiszonokba, és visszaillesztettem a tetejüket. Körbetekertem őket pár réteg alufóliával, és a fólia széleit is bezártam. A grillen közepes tűzön megsütöttem őket, félidőben átfordítva. Nem néztem az időt, de szerintem egy jó órát tölthettek a tűz fölött. A fóliából kibontva azon frissiben elfogyasztottam az egyiket. Szerencsére estére már hűlt annyit a levegő, hogy kellemes volt a teraszon vacsorázni.
A patiszon vajpuhára sült, héjastól lehetett enni. A zöldségek pedig zamatosra párolódtak benne. Az ízhatás engem arra emlékeztetett, mintha bent a pataki tálban sültek volna. Amíg tart a nyár, más zöldségekkel és más töltelékekkel is fogok hasonlót művelni.
Tegnap este például ezt készítettem ily módon:
A patiszonokak levágtam a tetejét, és egy éles teáskanállal kiszedtem a magját. A húsából is kivájtam valamennyit, hogy mindenütt körülbelül ugyanolyan vastag maradjon csak, mint az alján a magok kiszedése után (fény felé fordítva ott áttetszőbb, ahol vékonyabb). Ez a faragás igényelt ugyan némi erőkifejtést, viszont egyúttal az aprítást is elintézte. A kivájt részekhez hozzákockáztam még az itthon fellelhető zöldségekből, összesen nagyjából annyit, amennyi a patiszon magja volt. Most épp cukkini, paprika, paradicsom és zöldbab került bele. A zöldségkeverékhez csorgattam egy kis olívaolajat, tépkedtem bele friss kakukkfüvet, majd az egészet beraktam a patiszonokba, és visszaillesztettem a tetejüket. Körbetekertem őket pár réteg alufóliával, és a fólia széleit is bezártam. A grillen közepes tűzön megsütöttem őket, félidőben átfordítva. Nem néztem az időt, de szerintem egy jó órát tölthettek a tűz fölött. A fóliából kibontva azon frissiben elfogyasztottam az egyiket. Szerencsére estére már hűlt annyit a levegő, hogy kellemes volt a teraszon vacsorázni.
A patiszon vajpuhára sült, héjastól lehetett enni. A zöldségek pedig zamatosra párolódtak benne. Az ízhatás engem arra emlékeztetett, mintha bent a pataki tálban sültek volna. Amíg tart a nyár, más zöldségekkel és más töltelékekkel is fogok hasonlót művelni.
2008. augusztus 14., csütörtök
Kerti grill és variációk sült padlizsánra
Tegnap este ismét beizzítottam a saját építésű kerti grillt, és padlizsánt sütöttem.
Ez a grill nem a legújabb divat szerinti, különösebben nem is elegáns, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a célnak tökéletesen megfelel. Az építéshez használt téglákat a ház előző tulajdonosa volt szíves itthagyni nekem a kert aljában. A megfelelő hely kiválasztása után csak kiirtottam a füvet egy kis téglalapnyi területen (praktikusan egy vakondtúrás környezetében), két sor téglából kiraktam a szélét, meg aztán a rács tartójának kellett még pár darab. Ezek forgatásával lehet szabályozni a magasságot. Azért csináltam hosszúkásra, hogy lehessen egyszerre grillezni és mondjuk nyárson szalonnát sütni is (nemrég a tesztelés is megvolt - jó az elgondolás). A kerek formával is kacérkodtam, de az nagy átmérővel lett volna szép, és persze problémás lett volna az adott, szögletes rács megfelelő elhelyezése. Lett hát ez is szögletes. Így már nem is sajnálom, hogy a mozgatható kerti grillt nem kaptam meg a ház tartozékának, igaz, a piszkavas meg néhány spéci nyárs azért ittmaradt...
Ilyen meleg időben nagyon nem vágyom arra, hogy idebent melegítsen a sütő, no meg kint a komposztba már túl vastagnak tartott gallyakkal remekül lehet tüzelni. Most már kezd némi gyakorlatom lenni a témában, így sikerült elérnem, hogy ne túl nagy lánggal égjen, de ne is csak füstöljön. Hangulatos dolog a tűz mellett ülni, vagy épp heverészni a gyepen, no és a sült padlizsán is jó alapanyag!
A tűz begyújtásához nem árt egy kis olajos papír (mondjuk egy konyhai papírtörlő, amivel előzőleg serpenyőt töröltem ki, vagy épp cukkini puffancsot szedtem ki rá). Amíg lesz némi parázs, addig villával megszurkálom a padlizsánokat, majd elrendezem őket a rácson. A nagyobbakat teszem középre, a kisebbeket szélre, meg majd úgy alakítom a tüzet, hogy a teljes terület alatt melegítsen. Sütés közben egyszer megfordítom őket, mikor már meglehetősen szenes az aljuk. Akkor jó puha, krémes a belsejük, mikor már égettnek néznek ki kívülről. A forgatás után még egyszer teszek a tűzre, aztán az körülbelül elegendő is. Hagyom, hogy szépen elhamvadjon alatta, és valamennyit hűljön a kész padlizsán.
Mikor már langyosra hűltek, leszedem őket a rácsról, s ha nem is azonnal, de legkésőbb másnap reggel megszabadítom őket a héjuktól. Belsejüket egy nagy tálba rakom, aztán krumplinyomóval összetöröm.
Ez a grill nem a legújabb divat szerinti, különösebben nem is elegáns, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a célnak tökéletesen megfelel. Az építéshez használt téglákat a ház előző tulajdonosa volt szíves itthagyni nekem a kert aljában. A megfelelő hely kiválasztása után csak kiirtottam a füvet egy kis téglalapnyi területen (praktikusan egy vakondtúrás környezetében), két sor téglából kiraktam a szélét, meg aztán a rács tartójának kellett még pár darab. Ezek forgatásával lehet szabályozni a magasságot. Azért csináltam hosszúkásra, hogy lehessen egyszerre grillezni és mondjuk nyárson szalonnát sütni is (nemrég a tesztelés is megvolt - jó az elgondolás). A kerek formával is kacérkodtam, de az nagy átmérővel lett volna szép, és persze problémás lett volna az adott, szögletes rács megfelelő elhelyezése. Lett hát ez is szögletes. Így már nem is sajnálom, hogy a mozgatható kerti grillt nem kaptam meg a ház tartozékának, igaz, a piszkavas meg néhány spéci nyárs azért ittmaradt...Ilyen meleg időben nagyon nem vágyom arra, hogy idebent melegítsen a sütő, no meg kint a komposztba már túl vastagnak tartott gallyakkal remekül lehet tüzelni. Most már kezd némi gyakorlatom lenni a témában, így sikerült elérnem, hogy ne túl nagy lánggal égjen, de ne is csak füstöljön. Hangulatos dolog a tűz mellett ülni, vagy épp heverészni a gyepen, no és a sült padlizsán is jó alapanyag!
A tűz begyújtásához nem árt egy kis olajos papír (mondjuk egy konyhai papírtörlő, amivel előzőleg serpenyőt töröltem ki, vagy épp cukkini puffancsot szedtem ki rá). Amíg lesz némi parázs, addig villával megszurkálom a padlizsánokat, majd elrendezem őket a rácson. A nagyobbakat teszem középre, a kisebbeket szélre, meg majd úgy alakítom a tüzet, hogy a teljes terület alatt melegítsen. Sütés közben egyszer megfordítom őket, mikor már meglehetősen szenes az aljuk. Akkor jó puha, krémes a belsejük, mikor már égettnek néznek ki kívülről. A forgatás után még egyszer teszek a tűzre, aztán az körülbelül elegendő is. Hagyom, hogy szépen elhamvadjon alatta, és valamennyit hűljön a kész padlizsán.
Mikor már langyosra hűltek, leszedem őket a rácsról, s ha nem is azonnal, de legkésőbb másnap reggel megszabadítom őket a héjuktól. Belsejüket egy nagy tálba rakom, aztán krumplinyomóval összetöröm.
- Ha padlizsánkrémet szeretnék, akkor nincs más hátra, mint kedvem szerint ízesíteni: általában só és pár tekerésnyi bors, meg esetleg egy kis (lehetőleg magos) dijoni mustár kerül bele. Biztos jó más fűszerezéssel is (a mindenhol olvasható hagyma mondjuk nálam felejtő), de most az egyszerűség jegyében inkább nem kísérleteztem.
- Fasírt alapnak is kiváló ugyanez a massza, csak akkor még zsemlemorzsa és/vagy zabpehely, némi zsiradék (olaj, vaj vagy ghí), valami főtt gabona, esetleg valami főtt mag, vagy esetleg valami reszelt zöldség kerül még bele. Meg persze fűszerezés. (Pontos összetétel az aktuális hangulatom szerint, no meg ha van maradék főtt rizs, bab, lencse vagy ilyesmi, akkor azt remekül bele lehet építeni.) Nem serpenyőben, bő olajban, hanem vékonyan kikent tepsiben, sütőben szoktam kisütni, és egy részét lefagyasztom. A fagyasztottat aztán szintén nem olajban sütöm ki, hanem csak úgy "szárazon" megpirítom, ügyelve rá, hogy felengedjen, mire kap egy kis színt.
2008. augusztus 13., szerda
Tök télire
Pár hónapja boltban láttam üveges gyalult tököt. Persze nem vettem, csak elraktároztam az ötletet.
Aztán a hétvégén került tök, amit különösebben nem akarózott most elfogyasztani, a fagyasztás viszont helyproblémába ütközik. A kopaszbarack eltevése miatt amúgy is mentek az üvegek hármasával a kuktába, gondoltam, semmi baj nem lesz, ha néhányba tök kerül. Kaporral persze. Meg ecettel (avagy régen a főzelékhez azért nem az elején tettük az ecetet, mert akkor kemény marad a tök - gondoltam, itt a főzés betesz neki, de hátha ecettel nem lesz nagyon lágy). Szóval a tököt meghámoztam, kibeleztem (úgy ítéltem meg, hogy ez most szükséges), lereszeltem, összekevertem tépett kaporral (még jó, hogy van másodvetés), szorosan beraktam (de a lé kifacsarására azért nem vetemedtem), üvegenként 1 evőkanál ecetet (10 %-os) raktam a tetejére, rácsavartam a celofánnal kibélelt fedőt (így nem marja ki a belsejét az ecet), aztán a natúrbefőttel megegyező módon kapott egy kört a kuktában. Két üveggel lett összesen, gondoltam, ha nem jó, akkor sem bukok nagyot.
Aztán úgy jött ki, hogy igen hamar megtudtam, milyen. Az egyik üvegre ugyanis talán nem jól húztam rá a fedőt, vagy valami más baj volt, mindenesetre kihűlés után észrevettem, hogy nem zár jól. Persze nem vártam meg, hogy baja legyen, elkészítettem főzeléknek. Igazából csak összemelegítettem a fűszerekkel (most éppen sóval és paprikával), meg sűrítésnek egy kis zabkorpával. (Természetesen ízlés szerint másmilyen főzelék alapanyaga is lehet.) Feltétnek meg fagyasztott vegafasírtot pirítottam hozzá csak úgy szárazon.
Nos, a tök így nyilván puhább annál, mint ahogy frissen szeretem, de nem is az a teljesen szétfőtt massza. Télen értékelni fogom, jobban, mint a fagyasztott tököt, ami elkészítéskor tisztes mennyiségű levet enged. Alkalomadtán tehát csinálok még majd pár üveggel.
Aztán a hétvégén került tök, amit különösebben nem akarózott most elfogyasztani, a fagyasztás viszont helyproblémába ütközik. A kopaszbarack eltevése miatt amúgy is mentek az üvegek hármasával a kuktába, gondoltam, semmi baj nem lesz, ha néhányba tök kerül. Kaporral persze. Meg ecettel (avagy régen a főzelékhez azért nem az elején tettük az ecetet, mert akkor kemény marad a tök - gondoltam, itt a főzés betesz neki, de hátha ecettel nem lesz nagyon lágy). Szóval a tököt meghámoztam, kibeleztem (úgy ítéltem meg, hogy ez most szükséges), lereszeltem, összekevertem tépett kaporral (még jó, hogy van másodvetés), szorosan beraktam (de a lé kifacsarására azért nem vetemedtem), üvegenként 1 evőkanál ecetet (10 %-os) raktam a tetejére, rácsavartam a celofánnal kibélelt fedőt (így nem marja ki a belsejét az ecet), aztán a natúrbefőttel megegyező módon kapott egy kört a kuktában. Két üveggel lett összesen, gondoltam, ha nem jó, akkor sem bukok nagyot.
Aztán úgy jött ki, hogy igen hamar megtudtam, milyen. Az egyik üvegre ugyanis talán nem jól húztam rá a fedőt, vagy valami más baj volt, mindenesetre kihűlés után észrevettem, hogy nem zár jól. Persze nem vártam meg, hogy baja legyen, elkészítettem főzeléknek. Igazából csak összemelegítettem a fűszerekkel (most éppen sóval és paprikával), meg sűrítésnek egy kis zabkorpával. (Természetesen ízlés szerint másmilyen főzelék alapanyaga is lehet.) Feltétnek meg fagyasztott vegafasírtot pirítottam hozzá csak úgy szárazon.Nos, a tök így nyilván puhább annál, mint ahogy frissen szeretem, de nem is az a teljesen szétfőtt massza. Télen értékelni fogom, jobban, mint a fagyasztott tököt, ami elkészítéskor tisztes mennyiségű levet enged. Alkalomadtán tehát csinálok még majd pár üveggel.
2008. augusztus 12., kedd
Variációk patiszonra
Gyerekkoromban mindig csak rántott patiszonként került asztalra, ráadásul mivel mindig jó termés volt, elég gyakran. Aztán már nem csak az evésben, hanem a készítésben is segédkezni kellett :( Meg is utáltam jó időre.
Azt viszont szerettem, mikor ősszel a csalamádéba beaprítottuk a sok, általában pici, gyakran igen idétlen alakú patiszont. Ehhez lelkesen beleztem és tisztítottam, hiszen tudtam, hogy nem kell utána besózni, majd kirántani. Télen pedig lelkesen kerestem a patiszont a csalamádéban, s ha nem találtam eleget, megígértettem szüleimmel, hogy jövőre többet teszünk bele :) Később pedig olvastam, hogy nem csak csalamádéba, hanem egyéb savanyúságokba is bátran bele lehet tenni, nagyon jól átveszi az ízt.
Aztán pár éve egy bácsi hihetetlen, 20 Ft/darab áron próbált túladni igencsak tetemes mennyiségű patiszonon a piacon - és még válogatni is engedett :) Nem kellett sokat győzködnie, hogy megvegyek pár darabot. S ha már megvettem, ki kellett találni, hogy mit készítsek belőle. Egy dologban voltam csak biztos: NEM rántott patiszont! Az elgondolás nem is bizonyult rossznak: amíg tartott a szezon, hetente beváltottam pár huszast az öregnél...
Akkoriban épp Norbis korszakomat éltem, és örömmel nyugtáztam, hogy kedvenc szakácskönyvem, A karcsúság receptjei is ír patiszonos recepteket. Ebből két örömteli következtetést vontam le: (1) karcsúságbarát, egészséges dolog ez a cakkos tök, (2) máris megvan, hogy mit készítek az első szállítmányból.
Így lett patiszonpörkölt meg rakott patiszon (igen, akkor még nem voltam vega :)
Ízlett mindkettő, és mellesleg rájöttem, hogy a "csak rántani jó" alaptézisen túl a besózzuk, állni hagyjuk, lecsepegtetjük című tiszteletkör is bátran elhagyható. Időt spórol, és nem mellesleg biztos nem lesz túl sós a végeredmény.
Meg ha már a rakottaknál tartunk, kitaláltam, hogy a jól bevált rakott krumplit kicsit könnyedebbé teszem azzal, hogy a krumpli egy részét patiszonnal helyettesítem. Aztán eljutottam odáig is, hogy ez az "egy része" az összes volt. Némileg egyszerűsítette a dolgokat, hogy a megfelelő méretűre szeletelt patiszont nem is főztem, hanem csak kevés olajon nem egészen puhára pároltam. A többi pedig ugyanúgy ment, mint az alapul szolgáló receptnél, csak persze át kellett nevezni patiszonos rakott krumplira, végül rakott patiszonra.
Persze a szeletelésnél lett olyan maradék is, amiből sehogy se akartak rakható darabok kikerekedni: ezeket meg felkockázva pároltam meg, majd felvert tojással nyakon öntve tökös rántotta lett belőlük (arány tetszés szerint, a végén már a sok tök között épp egy pici tojás felállásig jutottam). Sóval, borssal fűszereztem, időnként talán még sajtot is reszeltem a tetejére.
Aztán akkoriban volt nagy felfedezésem a panírozás helyett egy egyszerű, kevert, mártogatós bunda, amit nem csak pulykafalatkákhoz, hanem zöldségfalatkákhoz is kipróbáltam. Így lett patiszon sajtos bundában. Itt is kihagytam az előzetes lesózást, a meghámozott, kibelezett, felszeletelt patiszont azonmód mártogattam be és sütöttem ki.
A fenti receptek azóta is elő-előkerülnek (a rakottasak persze húsmentes változatban), még ha nem is ilyen kedvező áron sikerül alapanyaghoz jutnom :)
Tegnap kíváncsiságból végeztem egy kis gyűjtőmunkát, hogy további recepteket, ötleteket kutassak fel a témában. Messze a legtöbb találat valamiféle töltött változat volt. Ahogy elnéztem, igazából szinte tetszőlegesen variálható a töltelék. Húsosra nyilván nem neveznék be, mostanság a túrós sem esne túl jól (még mindig nem kívánom a tejtermékeket, ráadásul nyáridőben sajnos többször jártam már úgy, hogy hiába nem járt még le a túró és a boltból egyenesen haza jöttem vele és azonnal raktam a hűtőbe, nem volt jó), de egy zöldségeset talán összeállítok majd. Itt igazából a sütés, és a mellékesen létrejövő konyhafűtés a viszafogó tényező.
No, de a töltött patiszonon túl is van élet, pár érdekesebb recept, amik közül néhányat biztosan kipróbálok az idén:
Azt viszont szerettem, mikor ősszel a csalamádéba beaprítottuk a sok, általában pici, gyakran igen idétlen alakú patiszont. Ehhez lelkesen beleztem és tisztítottam, hiszen tudtam, hogy nem kell utána besózni, majd kirántani. Télen pedig lelkesen kerestem a patiszont a csalamádéban, s ha nem találtam eleget, megígértettem szüleimmel, hogy jövőre többet teszünk bele :) Később pedig olvastam, hogy nem csak csalamádéba, hanem egyéb savanyúságokba is bátran bele lehet tenni, nagyon jól átveszi az ízt.
Aztán pár éve egy bácsi hihetetlen, 20 Ft/darab áron próbált túladni igencsak tetemes mennyiségű patiszonon a piacon - és még válogatni is engedett :) Nem kellett sokat győzködnie, hogy megvegyek pár darabot. S ha már megvettem, ki kellett találni, hogy mit készítsek belőle. Egy dologban voltam csak biztos: NEM rántott patiszont! Az elgondolás nem is bizonyult rossznak: amíg tartott a szezon, hetente beváltottam pár huszast az öregnél...
Akkoriban épp Norbis korszakomat éltem, és örömmel nyugtáztam, hogy kedvenc szakácskönyvem, A karcsúság receptjei is ír patiszonos recepteket. Ebből két örömteli következtetést vontam le: (1) karcsúságbarát, egészséges dolog ez a cakkos tök, (2) máris megvan, hogy mit készítek az első szállítmányból.
Így lett patiszonpörkölt meg rakott patiszon (igen, akkor még nem voltam vega :)
Ízlett mindkettő, és mellesleg rájöttem, hogy a "csak rántani jó" alaptézisen túl a besózzuk, állni hagyjuk, lecsepegtetjük című tiszteletkör is bátran elhagyható. Időt spórol, és nem mellesleg biztos nem lesz túl sós a végeredmény.
Meg ha már a rakottaknál tartunk, kitaláltam, hogy a jól bevált rakott krumplit kicsit könnyedebbé teszem azzal, hogy a krumpli egy részét patiszonnal helyettesítem. Aztán eljutottam odáig is, hogy ez az "egy része" az összes volt. Némileg egyszerűsítette a dolgokat, hogy a megfelelő méretűre szeletelt patiszont nem is főztem, hanem csak kevés olajon nem egészen puhára pároltam. A többi pedig ugyanúgy ment, mint az alapul szolgáló receptnél, csak persze át kellett nevezni patiszonos rakott krumplira, végül rakott patiszonra.
Persze a szeletelésnél lett olyan maradék is, amiből sehogy se akartak rakható darabok kikerekedni: ezeket meg felkockázva pároltam meg, majd felvert tojással nyakon öntve tökös rántotta lett belőlük (arány tetszés szerint, a végén már a sok tök között épp egy pici tojás felállásig jutottam). Sóval, borssal fűszereztem, időnként talán még sajtot is reszeltem a tetejére.
Aztán akkoriban volt nagy felfedezésem a panírozás helyett egy egyszerű, kevert, mártogatós bunda, amit nem csak pulykafalatkákhoz, hanem zöldségfalatkákhoz is kipróbáltam. Így lett patiszon sajtos bundában. Itt is kihagytam az előzetes lesózást, a meghámozott, kibelezett, felszeletelt patiszont azonmód mártogattam be és sütöttem ki.
A fenti receptek azóta is elő-előkerülnek (a rakottasak persze húsmentes változatban), még ha nem is ilyen kedvező áron sikerül alapanyaghoz jutnom :)
Tegnap kíváncsiságból végeztem egy kis gyűjtőmunkát, hogy további recepteket, ötleteket kutassak fel a témában. Messze a legtöbb találat valamiféle töltött változat volt. Ahogy elnéztem, igazából szinte tetszőlegesen variálható a töltelék. Húsosra nyilván nem neveznék be, mostanság a túrós sem esne túl jól (még mindig nem kívánom a tejtermékeket, ráadásul nyáridőben sajnos többször jártam már úgy, hogy hiába nem járt még le a túró és a boltból egyenesen haza jöttem vele és azonnal raktam a hűtőbe, nem volt jó), de egy zöldségeset talán összeállítok majd. Itt igazából a sütés, és a mellékesen létrejövő konyhafűtés a viszafogó tényező.
No, de a töltött patiszonon túl is van élet, pár érdekesebb recept, amik közül néhányat biztosan kipróbálok az idén:
- Itt egy másmilyen pörkölt (hagymamentesítve, pirosarany helyett rendes paprikával még meg is enném), egy saláta (hűvösebb napon talán elmegy az a kefír? - majd meglátom), és ez a steak sem hangzik rosszul (csak én valami értelmesebb, no és lehetőleg magyar nevet adnék neki). Jó ötlet a zsenge magok felhasználása is, bár én azt nem külön, hanem a patiszon többi részével együtt tenném bele akár rántottába, akár pörköltbe.
- Ha megkívánom a halat, valami ehhez hasonló változatot is kipróbálok a rakott patiszonra.
- Itt én a grillezett salátát néztem ki, de más receptek is vannak a témában.
2008. augusztus 11., hétfő
Főtt kukorica
Természetesen nem múlhat el a nyár főtt kukorica nélkül. Nekem azért különösen nagy esemény, mikor végre megjelennek a friss, zsenge csövek a piacon, mert ezen az időszakon kívül szinte egész évben nem eszek szemes kukoricát (a kukoricadara meg a kukoricaliszt az más), lévén a fagyasztott és a konzerv változat sem a szíven csücske. Idén szerencsére már hetek óta rendszeresen hozzájutok kiváló főzni való kukoricához. Ugyanannál a házaspárnál veszem a piacon, s mivel nem egyszerre vetették el a kukoricát, jó árujuk van folyamatosan.
Szóval főtt kukorica. Az egész a beszerzésen dől el. Ha megfelelő az alapanyag, akkor elrontani se lehet, ha viszont nem megfelelő, akkor minden hiába. Amit nézek a piacon:
A csövek külső héja ne legyen száraz (ha ilyen, akkor régi az áru), vagy túlságosan vékony (próbálták eltüntetni a "bűnjelet", meg hiányozna is az a héj a főzésnél). A héjat széthúzva szép, viszonylag egyenletes, se nem túl apró (szinte csak héj), se nem túl nagy szemek legyenek (ha a szemek szinte összenyomják egymást és a közepük kezd behúzódni, akkor igencsak öreg csőhöz van szerencsénk). Ne tűnjön száraznak, keménynek. Lehet fehér vagy sárga, mindkét színben vannak jó fajták. Nem mindig a nagy csövek a legjobbak. Persze értem én, hogy ha darabra adják, akkor a nagyok "érik meg", de adott esetben lehet, hogy a közepesekkel sokkal jobban járok. Annyit érdemes venni, ami majd egész számú réteget tölt ki a főzőedényben. Mivel alapvetően kerek az a lábas vagy fazék, nyugodtan lehet egy kis eltérés a csövek hossza között (ha mértani pontossággal egyformák, az amúgy is gyanús - mert hát a természet már csak olyan, hogy tesz bele egy kis szórást).
Ha a beszerzés megvolt, jöhet a főzés. A csövek héjából a legkülső leveleket leszedem, a többit viszont félrerakom. A selymet próbálom minél jobban eltávolítani. A csövek végét a legalsó szemek alatt levágom. A főzőedény alját kibélelem a félretett héj felével, elrendezem rajta a kukoricacsöveket, majd lezárom a héj másik felével.
Felöntöm annyi vízzel, ami ellepi a csöveket - érdemes közben egyik kézzel fogni, mert feljönnek a víz tetejére, és úgy néz ki, hogy még mindig nem lepi el.
Lefedve felforralom, majd kis lángon 10-15 percig főzöm (öregebb kukoricának 20 perc is kell, de annál tovább biztos nem érdemes főzni).
Tányérra szedem, kicsit hűlni hagyom, és már fogyasztható is!
Ha marad, azt a főzővízben hagyom (így nem szárad meg), hűtőben pár napig eláll. Hidegen is finom. A néni szerint akkor is érdemes a vásárlás után rögtön megfőzni, ha nem azonnal fogy el, mert főtten elrakva jobb ízű marad, mintha nyersen lett volna tárolva, majd úgy megfőzve. Nem ellenőriztem le kísérletileg, én hiszek neki, és így csinálom. Meg visszajárok újabb és újabb csövekért :)
Szóval főtt kukorica. Az egész a beszerzésen dől el. Ha megfelelő az alapanyag, akkor elrontani se lehet, ha viszont nem megfelelő, akkor minden hiába. Amit nézek a piacon:
A csövek külső héja ne legyen száraz (ha ilyen, akkor régi az áru), vagy túlságosan vékony (próbálták eltüntetni a "bűnjelet", meg hiányozna is az a héj a főzésnél). A héjat széthúzva szép, viszonylag egyenletes, se nem túl apró (szinte csak héj), se nem túl nagy szemek legyenek (ha a szemek szinte összenyomják egymást és a közepük kezd behúzódni, akkor igencsak öreg csőhöz van szerencsénk). Ne tűnjön száraznak, keménynek. Lehet fehér vagy sárga, mindkét színben vannak jó fajták. Nem mindig a nagy csövek a legjobbak. Persze értem én, hogy ha darabra adják, akkor a nagyok "érik meg", de adott esetben lehet, hogy a közepesekkel sokkal jobban járok. Annyit érdemes venni, ami majd egész számú réteget tölt ki a főzőedényben. Mivel alapvetően kerek az a lábas vagy fazék, nyugodtan lehet egy kis eltérés a csövek hossza között (ha mértani pontossággal egyformák, az amúgy is gyanús - mert hát a természet már csak olyan, hogy tesz bele egy kis szórást).
Ha a beszerzés megvolt, jöhet a főzés. A csövek héjából a legkülső leveleket leszedem, a többit viszont félrerakom. A selymet próbálom minél jobban eltávolítani. A csövek végét a legalsó szemek alatt levágom. A főzőedény alját kibélelem a félretett héj felével, elrendezem rajta a kukoricacsöveket, majd lezárom a héj másik felével.
Felöntöm annyi vízzel, ami ellepi a csöveket - érdemes közben egyik kézzel fogni, mert feljönnek a víz tetejére, és úgy néz ki, hogy még mindig nem lepi el.
Lefedve felforralom, majd kis lángon 10-15 percig főzöm (öregebb kukoricának 20 perc is kell, de annál tovább biztos nem érdemes főzni).
Tányérra szedem, kicsit hűlni hagyom, és már fogyasztható is!
Ha marad, azt a főzővízben hagyom (így nem szárad meg), hűtőben pár napig eláll. Hidegen is finom. A néni szerint akkor is érdemes a vásárlás után rögtön megfőzni, ha nem azonnal fogy el, mert főtten elrakva jobb ízű marad, mintha nyersen lett volna tárolva, majd úgy megfőzve. Nem ellenőriztem le kísérletileg, én hiszek neki, és így csinálom. Meg visszajárok újabb és újabb csövekért :)
2008. augusztus 10., vasárnap
Megéri-e?
Szokás szerint ma is jól bevásároltam a piacon mindenféle tervezett és nem tervezett dolgot. Jövő héten sem fogok alapanyaghiányban szenvedni, no meg persze a tartósításba is most kell belehúzni, mikor egyre olcsóbb már minden, csak legyen rá vevő.
El sem bírom képzelni magamról, hogy mindezekből a finomságokból ne spóroljak szűkösebb időkre. Persze ez nem bírja úgy, mint a szupermarketi paradicsom, hogy bevágom a sufniba és hónapok múltával is kutya baja (íze meg frissen se sok volt, így nem volt minek elmennie). (Megjegyzem, én ilyen beszerzésre nem vetemedem, szüleim hozták, megmaradt, nem vitték vissza, és a két paradicsom azóta is köszöni, jól van :)
Szóval tartósítás: A fagyasztóm kicsi, alapvetően félkész ételeket meg esetleg maradék 1 adagokat szoktam eltenni benne. Befőzés minden mennyiségben: befőttek, dzsemek, lekvárok, ivólevek, s nem ritkán egyéb különlegességek is. Itt a megfelelő méretű és fedővel rendelkező üvegek mennyisége szab korlátot a kreativitásnak. Szerencsére szorgos gyűjtőmunkával folyamatosan bővítem a lehetőségeimet. Az aszalásnál nincs ilyen külső probléma, egyelőre bírom befőzéshez nem alkalmas tárolóüveggel meg vászonzsákkal (meg ilyenkor a sütéshez már nem használt tepsik is némi szerephez jutnak). A "napfény városában" a napsütéses órák számára sem panaszkodhatom :) Igaz, nem minden alapanyag alkalmas aszalásra, de azért értek már kellemes meglepetések a témában.
Mindezeket természetesen a saját ízlésemnek megfelelően követem el, vagyis cukor és tartósító, meg egyéb adalékok nélkül. Friss, ízletes, kiskerti alapanyagokat használok hozzá, amit ráadásul igen környezetbarát módon, biciklivel hordok haza a közeli piacról (persze általában megrakva, mint egy igásló, időnként ráadásul viccesen lobog mögöttem a hátizsákból kilógó petrezselyemzöld :) A vásárlással támogatom a helyi termelőket (kereskedőktől csak végszükség esetén vásárolok), bár sejtem, hogy annyira nem éri meg nekik a földművelés. Azért reménykedem, hogy nem adják fel, mert nélkülük komoly bajban lennék...
Ezért már azt mondom, hogy természetesen megéri: a szombati és vasárnapi korán kelést, a néha nem kis találékonyságot igénylő szállítást, meg a feldolgozással kapcsolatos munkát is. Utóbbi mennyisége nyilván az alapanyag jellegétől meg a készítendő árutól függően változik. (Avagy a magozott meggy nyilván nem egy kategória a hámozást sem igénylő kopaszbarackkal, illetve mondjuk a natúrbefőtt elkészítése a zakuszkafőzéssel). Aztán ott van még a gázszámla: most a nyári hónapokban átlagosan 4 köbméter fogy havonta, de ebben a meleg víz meg az egyéb főzés is benne van - magyarán, jelentősen nem nyomja meg a fogyasztást a befőttdunsztolás, dzsemfőzés és társai. A sütőm elektromos, azt viszont eleve sokkal kevesebbet használom ilyen melegben, tartósítással kapcsolatos dolgokhoz meg szinte egyáltalán nem (a zakuszkához is a padlizsánt odakint sütöttem meg gallyal tüzelve, a napon aszalok, stb.). Na meg az alapanyagok ára: nyilván nem az érési szezon elején veszek ilyen célra bármit is, hanem amikor már sok van, lement az ára, de még azért nem nagyon utója.
S hogy idén mennyibe kerültek az eddig eltett dolgok?
A natúrbefőttnél a gyümölcs jellegétől függően fél-háromnegyed kiló fér egy szabvány üvegbe. (Bár a megvásárolt alapanyag között mindig akad pár túl érett vagy sérült, amit befőzés helyett inkább elfogyasztok - ezt mondjuk nem veszteségként könyvelem el, mert fogyasztásra is vettem volna valamennyit.) Esetenként a rárakott fahéj, szegfűszeg nem jelentős költség, a rum már inkább.
sima meggy, egész: kb. 120 Ft/üveg (200 Forintos meggyből)
rumos meggy, egész: kb. 180 Ft/üveg (a rum azért megnyomja :)
magozott meggy: kb. 150 Ft/üveg (ennél belemegy a háromnegyed kiló)
cseresznye: kb. 130 Ft/üveg (250 Forintos cseresznyéből)
rumos szilva: kb. 130 Ft/üveg (100 Forintos szilvából, szintén belement a háromnegyed kiló)
őszibarack, kopaszbarack: kb. 60 Ft/üveg (100-120 Forintos barackból, csak fél kilónyi fér be felezve)
gyalult tök (kaporral, ecettel): 50 Ft/üveg (kísérleti mennyiség, egy százasért vettem egy tököt, 2 üveget töltött meg, meg kimaradt egy kicsi friss fogyasztásra)
Dzsemeknél bő 2 kg előkészített gyümölcsből (legyen 2,5-3 kg alapból, jellegétől függ a tisztítási veszteség mértéke) lesz bő 2 liternyi dzsem (6 közepes üveg), és ehhez mindenképpen kell a dzsem kocsonyásító (200-300 Ft, attól függően, hogy tudok-e akciósan spájzolni, vagy SOS kell). Ha nem érzem elég édesnek, akkor gyümölcscukor (pár evőkanálnyi csak!), meg a dolog jellegétől függően citromlé, vaníliarúd, stb. (utóbbi alaposan odatesz a költségvetésnek - viszont finom lesz vele az áru! :)
natúr őszibarack: 100 Ft/üveg alatt! (80-100 Ft-ért már nem túl nagy, de ehhez tökéletes barackot tudtam venni)
ribizlivel savanyított őszibarack: kb. 100 Ft/üveg
rebarbara + őszibarack: kb. 140 Ft/üveg (és a vaníliarúd miatt ilyen sok, a felhasznált 5 csomag rebarbara 250 Ft volt, a baracknak meg százas kilója)
Aszalásnál 1 kg gyümölcsből fajtától függően 15-25 dkg aszalt gyümölcs lesz. Zöldségeknél 1 kg-ból 10-15 dkg szokott csak lenni. A paradicsom is rosszul fizet: jó 10 dkg lett 1 kilóból. De a nap ingyen süt! :)
aszalt szilva: kb. 700 Ft/kg (egy százas volt a szilva kilója, és mind jó is volt aszalni)
aszalt körte: kb. 1200 Ft/kg (no igen, 200 Forintos körtéből)
aszalt paradicsom: kb. 1000 Ft/kg (és a mai adaghoz már 100 helyett 80 Ft-ért jutottam alapanyaghoz)
Egyebek:
rebarbara chutney: kb. 100 Ft/üveg
zakuszka: 130 Ft/üveg (fél literes) (mondjuk ezzel volt munka bőven! - és azóta a padlizsán jelentősen olcsóbb lett)
Csendes megjegyzés:
natúr vegamix: kb. 1200-1400 Ft/kg (pontos összetételtől függ, ősszel érdemes a cserépkályhán csinálni, mikor a gyökérzöldségek már olcsóbbak, a többit meg betakarították a fagyok elől, és szintén olcsón túl akarnak adni rajta)
ebből az ételízesítő: kb. 700-800 Ft/kg (nyilván a só-zöldség aránytól és a használt sótól függ, én felesben szoktam tengeri sóval)
A bolti befőtt- és dzsemáraknak azért jelentősen alatta vagyok. A számomra a fogyasztható kategóriába tartozó, nem agyoncukrozott, és lehetőleg egyéb adalékoktól is mentes változatokénak meg főleg :) (OK, értem én, hogy ott az üveget meg a fedőt is meg kell fizetni, amit én számtalanszor újrafelhasználok, és üveget biztosan nem veszek külön.)
Mindent összevetve azt hiszem, nekem nagyon megéri. Megyek is kicserélni a kuktában a kopaszbarackokat...
El sem bírom képzelni magamról, hogy mindezekből a finomságokból ne spóroljak szűkösebb időkre. Persze ez nem bírja úgy, mint a szupermarketi paradicsom, hogy bevágom a sufniba és hónapok múltával is kutya baja (íze meg frissen se sok volt, így nem volt minek elmennie). (Megjegyzem, én ilyen beszerzésre nem vetemedem, szüleim hozták, megmaradt, nem vitték vissza, és a két paradicsom azóta is köszöni, jól van :)
Szóval tartósítás: A fagyasztóm kicsi, alapvetően félkész ételeket meg esetleg maradék 1 adagokat szoktam eltenni benne. Befőzés minden mennyiségben: befőttek, dzsemek, lekvárok, ivólevek, s nem ritkán egyéb különlegességek is. Itt a megfelelő méretű és fedővel rendelkező üvegek mennyisége szab korlátot a kreativitásnak. Szerencsére szorgos gyűjtőmunkával folyamatosan bővítem a lehetőségeimet. Az aszalásnál nincs ilyen külső probléma, egyelőre bírom befőzéshez nem alkalmas tárolóüveggel meg vászonzsákkal (meg ilyenkor a sütéshez már nem használt tepsik is némi szerephez jutnak). A "napfény városában" a napsütéses órák számára sem panaszkodhatom :) Igaz, nem minden alapanyag alkalmas aszalásra, de azért értek már kellemes meglepetések a témában.
Mindezeket természetesen a saját ízlésemnek megfelelően követem el, vagyis cukor és tartósító, meg egyéb adalékok nélkül. Friss, ízletes, kiskerti alapanyagokat használok hozzá, amit ráadásul igen környezetbarát módon, biciklivel hordok haza a közeli piacról (persze általában megrakva, mint egy igásló, időnként ráadásul viccesen lobog mögöttem a hátizsákból kilógó petrezselyemzöld :) A vásárlással támogatom a helyi termelőket (kereskedőktől csak végszükség esetén vásárolok), bár sejtem, hogy annyira nem éri meg nekik a földművelés. Azért reménykedem, hogy nem adják fel, mert nélkülük komoly bajban lennék...
Ezért már azt mondom, hogy természetesen megéri: a szombati és vasárnapi korán kelést, a néha nem kis találékonyságot igénylő szállítást, meg a feldolgozással kapcsolatos munkát is. Utóbbi mennyisége nyilván az alapanyag jellegétől meg a készítendő árutól függően változik. (Avagy a magozott meggy nyilván nem egy kategória a hámozást sem igénylő kopaszbarackkal, illetve mondjuk a natúrbefőtt elkészítése a zakuszkafőzéssel). Aztán ott van még a gázszámla: most a nyári hónapokban átlagosan 4 köbméter fogy havonta, de ebben a meleg víz meg az egyéb főzés is benne van - magyarán, jelentősen nem nyomja meg a fogyasztást a befőttdunsztolás, dzsemfőzés és társai. A sütőm elektromos, azt viszont eleve sokkal kevesebbet használom ilyen melegben, tartósítással kapcsolatos dolgokhoz meg szinte egyáltalán nem (a zakuszkához is a padlizsánt odakint sütöttem meg gallyal tüzelve, a napon aszalok, stb.). Na meg az alapanyagok ára: nyilván nem az érési szezon elején veszek ilyen célra bármit is, hanem amikor már sok van, lement az ára, de még azért nem nagyon utója.
S hogy idén mennyibe kerültek az eddig eltett dolgok?
A natúrbefőttnél a gyümölcs jellegétől függően fél-háromnegyed kiló fér egy szabvány üvegbe. (Bár a megvásárolt alapanyag között mindig akad pár túl érett vagy sérült, amit befőzés helyett inkább elfogyasztok - ezt mondjuk nem veszteségként könyvelem el, mert fogyasztásra is vettem volna valamennyit.) Esetenként a rárakott fahéj, szegfűszeg nem jelentős költség, a rum már inkább.
sima meggy, egész: kb. 120 Ft/üveg (200 Forintos meggyből)
rumos meggy, egész: kb. 180 Ft/üveg (a rum azért megnyomja :)
magozott meggy: kb. 150 Ft/üveg (ennél belemegy a háromnegyed kiló)
cseresznye: kb. 130 Ft/üveg (250 Forintos cseresznyéből)
rumos szilva: kb. 130 Ft/üveg (100 Forintos szilvából, szintén belement a háromnegyed kiló)
őszibarack, kopaszbarack: kb. 60 Ft/üveg (100-120 Forintos barackból, csak fél kilónyi fér be felezve)
gyalult tök (kaporral, ecettel): 50 Ft/üveg (kísérleti mennyiség, egy százasért vettem egy tököt, 2 üveget töltött meg, meg kimaradt egy kicsi friss fogyasztásra)
Dzsemeknél bő 2 kg előkészített gyümölcsből (legyen 2,5-3 kg alapból, jellegétől függ a tisztítási veszteség mértéke) lesz bő 2 liternyi dzsem (6 közepes üveg), és ehhez mindenképpen kell a dzsem kocsonyásító (200-300 Ft, attól függően, hogy tudok-e akciósan spájzolni, vagy SOS kell). Ha nem érzem elég édesnek, akkor gyümölcscukor (pár evőkanálnyi csak!), meg a dolog jellegétől függően citromlé, vaníliarúd, stb. (utóbbi alaposan odatesz a költségvetésnek - viszont finom lesz vele az áru! :)
natúr őszibarack: 100 Ft/üveg alatt! (80-100 Ft-ért már nem túl nagy, de ehhez tökéletes barackot tudtam venni)
ribizlivel savanyított őszibarack: kb. 100 Ft/üveg
rebarbara + őszibarack: kb. 140 Ft/üveg (és a vaníliarúd miatt ilyen sok, a felhasznált 5 csomag rebarbara 250 Ft volt, a baracknak meg százas kilója)
Aszalásnál 1 kg gyümölcsből fajtától függően 15-25 dkg aszalt gyümölcs lesz. Zöldségeknél 1 kg-ból 10-15 dkg szokott csak lenni. A paradicsom is rosszul fizet: jó 10 dkg lett 1 kilóból. De a nap ingyen süt! :)
aszalt szilva: kb. 700 Ft/kg (egy százas volt a szilva kilója, és mind jó is volt aszalni)
aszalt körte: kb. 1200 Ft/kg (no igen, 200 Forintos körtéből)
aszalt paradicsom: kb. 1000 Ft/kg (és a mai adaghoz már 100 helyett 80 Ft-ért jutottam alapanyaghoz)
Egyebek:
rebarbara chutney: kb. 100 Ft/üveg
zakuszka: 130 Ft/üveg (fél literes) (mondjuk ezzel volt munka bőven! - és azóta a padlizsán jelentősen olcsóbb lett)
Csendes megjegyzés:
natúr vegamix: kb. 1200-1400 Ft/kg (pontos összetételtől függ, ősszel érdemes a cserépkályhán csinálni, mikor a gyökérzöldségek már olcsóbbak, a többit meg betakarították a fagyok elől, és szintén olcsón túl akarnak adni rajta)
ebből az ételízesítő: kb. 700-800 Ft/kg (nyilván a só-zöldség aránytól és a használt sótól függ, én felesben szoktam tengeri sóval)
A bolti befőtt- és dzsemáraknak azért jelentősen alatta vagyok. A számomra a fogyasztható kategóriába tartozó, nem agyoncukrozott, és lehetőleg egyéb adalékoktól is mentes változatokénak meg főleg :) (OK, értem én, hogy ott az üveget meg a fedőt is meg kell fizetni, amit én számtalanszor újrafelhasználok, és üveget biztosan nem veszek külön.)
Mindent összevetve azt hiszem, nekem nagyon megéri. Megyek is kicserélni a kuktában a kopaszbarackokat...
2008. augusztus 9., szombat
Lecsós tészta
Pénteki vacsora, a "minden maradékot bele" mottó jegyében. A szombat meg a vasárnap a piacolós nap, így pénteken abból gazdálkodom, ami még maradt az előző heti szerzeményekből: jelen esetben 5 paprika és 3 kis paradicsom. Aztán akadt még a hűtőben úgy 10 dekányi füstölt sajt, meg tojás is.
Akár tojásos lecsót is készíthettem volna, de valami tartalmasabbra vágytam, és mivel kenyér épp nem volt itthon, bele kellett építeni ezt a tartalmat. Elsőnek a rizses lecsó ugrott be, bár én nem szeretem különösebben, ráadásul a barna rizs amúgy is soká adja meg magát (nagyon éhes voltam már, meg kizárt dolog, hogy én annyi ideig főzzem ezt). Így lett inkább tészta - barna fusilli, mert az árválkodott ott egy kevés egy zacskó alján.
Feltettem a főzővizet, s közben felszeleteltem a paprikát meg a paradicsomot, és lereszeltem a sajtot. A felforrt vizet sóztam, beleöntöttem a tésztát, újraforráskor elzártam a lefedett fazék alatt a lángot. Mély sütőtálban kevés olívaolajon megsütögettem a paprikát, de csak annyira, hogy azért még roppanós maradjon. A végén hozzádobtam a felcikkezett paradicsomot. Ütöttem rá két tojást, de nem kevertem össze azonnal, meg nem is folyamatosan, hogy nagyobb darabok is legyenek benne. Hozzáadtam az időközben al dente állagúvá vált, leszűrt tésztát, összekevertem, majd ment hozzá a sajt is. Addig melegítettem, míg a tojás megszilárdult, a sajt meg egy kicsit megolvadt. Jó lett volna még rá egy kis zöldfűszer, mondjuk petrezselyemzöld, de sötét volt meg az eső is esett, úgyhogy inkább nem zarándokoltam ki a kertbe érte.
Ha több zöldség és kevesebb tészta lett volna, akkor a rizses lecsó mintájára tésztás lecsónak is nevezhettem volna, így inkább maradtam a lecsós tészta megjelölésnél. Kipróbálom majd más arányokkal is, amíg tart a lecsószezon...
Akár tojásos lecsót is készíthettem volna, de valami tartalmasabbra vágytam, és mivel kenyér épp nem volt itthon, bele kellett építeni ezt a tartalmat. Elsőnek a rizses lecsó ugrott be, bár én nem szeretem különösebben, ráadásul a barna rizs amúgy is soká adja meg magát (nagyon éhes voltam már, meg kizárt dolog, hogy én annyi ideig főzzem ezt). Így lett inkább tészta - barna fusilli, mert az árválkodott ott egy kevés egy zacskó alján.
Feltettem a főzővizet, s közben felszeleteltem a paprikát meg a paradicsomot, és lereszeltem a sajtot. A felforrt vizet sóztam, beleöntöttem a tésztát, újraforráskor elzártam a lefedett fazék alatt a lángot. Mély sütőtálban kevés olívaolajon megsütögettem a paprikát, de csak annyira, hogy azért még roppanós maradjon. A végén hozzádobtam a felcikkezett paradicsomot. Ütöttem rá két tojást, de nem kevertem össze azonnal, meg nem is folyamatosan, hogy nagyobb darabok is legyenek benne. Hozzáadtam az időközben al dente állagúvá vált, leszűrt tésztát, összekevertem, majd ment hozzá a sajt is. Addig melegítettem, míg a tojás megszilárdult, a sajt meg egy kicsit megolvadt. Jó lett volna még rá egy kis zöldfűszer, mondjuk petrezselyemzöld, de sötét volt meg az eső is esett, úgyhogy inkább nem zarándokoltam ki a kertbe érte.Ha több zöldség és kevesebb tészta lett volna, akkor a rizses lecsó mintájára tésztás lecsónak is nevezhettem volna, így inkább maradtam a lecsós tészta megjelölésnél. Kipróbálom majd más arányokkal is, amíg tart a lecsószezon...
Aszalt gyümölcsök
A szárított paradicsomról már korábban írtam, de a forró napokat kihasználva készítettem mást is. Most még egyelőre csak az illatukat élvezem, és friss gyümölcsöket eszek inkább, de eljön majd az ő idejük is.
Itt a jól bevált szilva:
Viszonylag apró szemű, éretten is kemény, magvaváló szilva felezve. Kirakás után semmit sem kell vele csinálni, csak türelmesen várni. A napocska szerencsére pontosan tudja, hogy mi a jó hőfok az aszaláshoz :)
És a "kísérleti", igen kiválóan sikerült körte:
Nem barnulós fajta, közepesen érett (vagyis még kemény a húsa, de már ízletes). A magházát eltávolítottam, a héját viszont rajta hagytam. A negyedeket 3 vagy 4 szeletre vágtam, hogy gyorsabban száradjanak a darabok. Kirakás előtt papírszalvétával leitattam a vágásfelületekről a nedvességet, amúgy meg a héjas "talpára" állítottam mindegyiket, hogy ne nagyon kelljen forgatni.
Aszalásról általában itt írtam.
Itt a jól bevált szilva:
Viszonylag apró szemű, éretten is kemény, magvaváló szilva felezve. Kirakás után semmit sem kell vele csinálni, csak türelmesen várni. A napocska szerencsére pontosan tudja, hogy mi a jó hőfok az aszaláshoz :)És a "kísérleti", igen kiválóan sikerült körte:
Nem barnulós fajta, közepesen érett (vagyis még kemény a húsa, de már ízletes). A magházát eltávolítottam, a héját viszont rajta hagytam. A negyedeket 3 vagy 4 szeletre vágtam, hogy gyorsabban száradjanak a darabok. Kirakás előtt papírszalvétával leitattam a vágásfelületekről a nedvességet, amúgy meg a héjas "talpára" állítottam mindegyiket, hogy ne nagyon kelljen forgatni.Aszalásról általában itt írtam.
2008. augusztus 8., péntek
Bodzadzsem
Ha sok bodzabogyóhoz sikerül jutni, akkor a Bajor bodzabefőtt mellett ezt a dzsemet készítem el belőle. A leszemezés babra munka, utána a többi megy, mint a karikacsapás. Sajnos/szerencsére ez utóbbi a fogyasztásra is igaz :-) (Sajnos, mikor több menetben csinálni kell, de szerencsére, mert ízlik - és jólesik enni egy jót, meg bezsebelni a dicséreteket :)
Bodzadzsem
- A befőttesüvegeket és a fedőket kiforrázzuk. Ebből a gyümölcsmennyiségből kb. 2 liternyi dzsem lesz. A fedők belsejét érdemes celofánnal kibélelni, hogy ne fogja be a bodza (én kör alakúra szoktam vágni a celofánt, így a lezárt üvegen már nem látszik, és nem is nyújtja ki a fedőt).
- Előkészítjük a gyümölcsöket: A bodzabogyót leszemezzük, szűrőben megmossuk, és kimérünk 1 kg-ot. Az almát meghámozzuk, lereszeljük (a reszelő nagy lyukán), és abból is kimérünk 1 kg-ot.
- A kettőt összeöntjük, édesítővel/gyümölcscukorral és citromlével ízesítjük (mennyiség ízlés szerint, én kóstolgatni szoktam közben, és bőven hagyni érvényesülni a gyümölcsök ízét). Előírás szerinti módon és mennyiségben dzsem kocsonyásítót teszünk hozzá - az előírásból a cukrozást persze nem kell komolyan venni :-)
- Forrón üvegekbe töltjük és lezárjuk, pár percre fejreállítjuk. Száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.
Változatok:
- Alma helyett csinálhatjuk kimagozott, ledarált szilvával is. A hozzáadott egyéb gyümölcs teljesen átveszi a bodza színét és ízét.
- Ilyen módon bármilyen más (lehetőleg jó érett, ízletes) gyümölcsből készíthető minimális cukortartalmú diabetikus dzsem.
Felhasználási javaslatok:
- Fánkba, gofrira, kalácshoz nagyon finom.
- Áfonyadzsem helyett is gyakran használom süteményekbe vagy például rántott sajthoz.
Internetes recept alapján saját fejlesztés
Bajor bodzabefőtt
Lassan eljön a bodzaszezon, előkerestem hát két jól bevált receptemet a témában. Ezt a befőttet idén mézzel, és tartósító nélkül fogom készíteni.
* * *
Bodzaszezonban szinte kihagyhatatlan nálam ez a befőtt. 3-4 decis üvegekbe szoktam rakni, aztán pedig különféle fogások részeként felhasználni. Egyet meg mindenképpen félreteszek Szilveszterre, a bóléhoz.
Bajor bodzabefőtt
- A befőttesüvegeket és a fedőket kiforrázzuk.
- Előkészítjük a gyümölcsöket: A bodzabogyót leszemezzük, megmossuk. A szilvát megmossuk, félbe vágjuk, magját eltávolítjuk. A körtét megmossuk, nyolcadokra vágjuk, és citromos vízbe rakjuk, hogy ne barnuljon meg. Körülbelül egyforma mennyiségű legyen mindegyik gyümölcs, esetleg a bodza lehet kicsit kevesebb.
- A feldarabolt gyümölcsöket vegyesen üvegekbe töltjük. A bodzabogyót a szilva- és körtedarabok közötti résekbe érdemes bekanalazni. Édesítővel és szegfűszeggel ízesítjük, majd felöntjük a körte citromos levével. Tetejére citromkarikát és késhegynyi nátrium-benzoátot teszünk.
- A lezárt üvegeket addig dunsztoljuk, amíg egyet kiemelve és megmozgatva már éppen forog benne a gyümölcs. A fazékban hagyjuk kihűlni.
Felhasználási javaslatok:
- Sültekhez, főtt húsokhoz, illetve önálló csemegeként tálaljuk.
- Friss déligyümölcsökkel és pezsgővel nagyon finom és kellemes színű gyümölcsbólé készíthető belőle.
Internetes recept alapján saját fejlesztés
2008. augusztus 7., csütörtök
Mákos pogácsa - Meg apró kenyerek szerte a világból
Nemrég zárult a 12. BreadBakingDay (Kenyérsütős nap) forduló, melynek házigazdája, Aparna azt kérte a résztvevőktől, hogy valamilyen apró kenyeret készítsenek. A téma igen népszerűnek bizonyult, 65 pályamű érkezett a világ minden tájáról. Az összefoglaló első és második része itt olvasható.
A kiírást elolvasva egyből tudtam, hogy valamilyen pogácsát fogok sütni, méghozzá valami nem túl bonyolultat, hogy az elkészítés módja ne riasszon el senkit a kipróbálástól. Végül ebből a receptből kiindulva az alábbi reformosított változat született:
Recept: Mákos pogácsa
Hozzávalók:
(Az eredeti, angol nyelvű bejegyzésem itt olvasható, melyben a recept felvezetéseként a pogácsáról mint olyanról is elmélkedem egy kicsit.)
A következő fordulóban Jude 100% teljes kiőrlésű lisztből készített finomságok receptjét várja. Természetesen nem fogom kihagyni! :)
A kiírást elolvasva egyből tudtam, hogy valamilyen pogácsát fogok sütni, méghozzá valami nem túl bonyolultat, hogy az elkészítés módja ne riasszon el senkit a kipróbálástól. Végül ebből a receptből kiindulva az alábbi reformosított változat született:
Recept: Mákos pogácsa
Hozzávalók:
- 3 dkg friss élesztő
- 0,5 dl langyos víz
- kevés méz
- 0,5 kg teljes kiőrlésű liszt
- 2 teáskanál só
- 1 dl napraforgóolaj
- 1 tojás, vagy 1 evőkanál őrölt lenmag + 0,5 dl víz (a tojásmentes változathoz)
- 1 kis pohár (175 g) joghurt
- 7 dkg egész mák
- 1 tojás a tetejét megkenni (elhagyható)
- Az élesztőt belemorzsolom a langyos vízbe, hozzáadom a mézet, majd pár percig állni hagyom.
- Közben kimérem a többi hozzávalót egy nagy tálba.
- Hozzáadom a felfuttatott élesztőt, és lágy, de nem ragadós tésztát gyúrok az egészből. Ha szükséges, akkor további liszt, illetve víz hozzáadásával érem el a megfelelő állagot.
- Letakarom egy konyharuhával, és a duplájára kelesztem.
- Kinyújtom egy-másfél centi vastagra.
- Éles késsel bekockázom a tetejét. A vágások pár milliméter mélyen, és úgy 5-6 milliméternyi távolságra legyenek egymástól.
- Kis szaggatóval vagy pohárral kis köröket vágok belőle, és kikent tepsire rakom, nem túl közel egymáshoz, mert még nőni fognak. A vakarcsot összegyúrva további pogácsákat formázok az előbb ismertetett módon.
- (Ha nem tojásmentesen készítem, akkor megkenem a tetejét felvert tojással.)
- Bekapcsolom a a sütőt, és előmelegítem 220 fokra.
- Berakom a sütőbe, és addig sütöm, amíg a teteje szép barna lesz (kb. 15-20 perc, a sütőtől és a pogácsák méretétől függően).
- Egy nagy tányérra szedve hűlni hagyom. Akkor a legfinomabb, amikor még langyos, de akár másnap, kihűlve is jó.
(Az eredeti, angol nyelvű bejegyzésem itt olvasható, melyben a recept felvezetéseként a pogácsáról mint olyanról is elmélkedem egy kicsit.)A következő fordulóban Jude 100% teljes kiőrlésű lisztből készített finomságok receptjét várja. Természetesen nem fogom kihagyni! :)
2008. augusztus 6., szerda
Zakuszka 2008
A tavalyi kísérleti mennyiség sikerén felbuzdulva idén nem kispályáztam a zakuszkakészítéssel. Egész adag lett, és nem fejtett babbal, hanem grillezett padlizsánnal, ahogy azt klasszikusan kell. A hagymát persze kihagytam, meg pár egyéb módosítással is éltem, de ízletes pástétom lett a jutalmam.
Ehhez először is be kell szerezni minden hozzávalóból a megfelelő mennyiséget (nem árt, ha mindegyik egy kicsit bőven van mérve), úgymint:
Első felvonás: a padlizsánsütés. Miután nemrég családilag felavattuk a saját kezűleg épített kerti grillt, és hegyekben áll az udvaron az aprított gally, nem a villanysütőben, hanem itt követtem el az akciót egy hűvös, csillagfényes estén. Néha füstölt is a tűz rendesen, meg néhol kicsit megkapta a padlizsánokat, de épp az a felük lett a legjobb, amiről azt gondoltam, hogy már biztos megégett. S mivel sütés előtt nem felejtettem el megszurkálni őket, szerencsére robbanás nem volt.
Második felvonás: minden, ami az elsőből kimaradt, vagyis előkészítés, főzés, üvegelés. Másnap reggel kézzel lehúztam a padlizsánok héját, és örömmel állapítottam meg, hogy igen prímán megsült a belsejük. Tálba raktam, majd a mennyiség miatt nem villával, hanem krumplinyomóval mentem nekik aprítás címszóval. Aztán kicsutkáztam és kis darabokra vágtam a paprikákat (előbb hosszanti irányban felcsíkoztam, majd keresztbe elvagdaltam őket), és raktam egyenesen a fazékba. Ezek után a cukkinik felkockázása már könnyed levezető gyakorlat volt. Szépen tele lett a kb. 6 literes fazék, de az olaj szerencsére közéfolyt a zöldségeknek. Alágyújtottam, és időnként óvatosan megkevertem egy fakanállal, hogy ne ragadjon le (új fakanalat avattam a jeles alkalomra). Hozzáadtam néhány babérlevelet is, mivel aprócskák voltak, elég sokat. Szerencsére hamarosan elkezdett összeesni, így egyre könnyebb lett a keverés, meg aztán levet is engedett jócskán, így nem igényelt állandó felügyeletet. Merthogy akadt még egyéb teendő is. Úgymint: paradicsomhámozás. Vizet forraltam a másik lángon, megmártottam benne a paradicsomokat, majd lehúztam a héjukat és felcikkeztem őket (gondoltam, paradicsomlé helyett megteszi az is, ha ezt időben hozzáadom és szétfő benne). Aztán előkészítettem az üvegeket is: elmostam őket, meg a fedőket is, meg utóbbiak belsejét kibéleltem méretre vágott celofánnal, hogy ne vegyék majd át a zakuszka átható illatát. Mikor már jó sok lé elfőtt a paprika és a cukkini alól, hozzáadtam a paradicsomcikkeket, és úgy főztem tovább. Aztán egyéb tennivalóimat intéztem, időnként ránézve a készülő zakuszkára. Ahogy ismét fogyni kezdett a leve, egyre gyakrabban célszerű volt megkeverni. Aztán hozzátettem a padlizsánkrémet is, ami kellemesen besűrítette az egészet. Meg raktam bele egy marék összeszabdalt bazsalikomlevelet és 2 evőkanál sót is (1-nél azért megkóstoltam, de tényleg kellett bele ennyi). Ismét csak óvatosan lehetett kavargatni a mennyiség miatt, de szerencsére már nem sokáig kellett. A tűzről levéve azon forrón üvegekbe kanalaztam, rájuk csavartam a fedőt, és fejreállítottam őket egy időre. Nagyon örültem, hogy nem nekem kell fejre állnom, meg persze annak is, hogy ezek után már csak annyi teendőm van, hogy megvárjam, míg egy plédbe bugyolálva kihűlnek, aztán felcímkézve mehetnek a polcra.
Ráadás: A fazék alján maradt pár kanállal, amit azon frissiben megettem egy szelet kenyérrel. Finom volt! S a legjobb, hogy 10 db fél literes üveget megtöltött ez a finomság, tehát sokszor élvezhetem még!
Ráadás2: A zöldségek és az üvegek mosásához használt vízből meglocsoltam a fűszernövényeimet, elsőként természetesen a bazsalikomot, amit korábban ugye kicsit megtéptem az akció során.
(A kiinduló receptet Kaldeneker Györgynél olvastam, de persze nem lennék önmagam, ha nem alakítottam volna kicsit át a körülményeknek és az ízlésemnek megfelelően :)
Ehhez először is be kell szerezni minden hozzávalóból a megfelelő mennyiséget (nem árt, ha mindegyik egy kicsit bőven van mérve), úgymint:
- 2 kg padlizsán
- 1 kg cukkini
- 1 kg paradicsom
- 2 kg paprika
- 0,5 liter étolaj
- babérlevél
- bazsalikom
- só
- kerti grill, rács, tűzrevaló
- a házban fellelhető legnagyobb fazék
- vágódeszka, kés
- üvegek, fedők
- víz
- fél nap szabadidő
Első felvonás: a padlizsánsütés. Miután nemrég családilag felavattuk a saját kezűleg épített kerti grillt, és hegyekben áll az udvaron az aprított gally, nem a villanysütőben, hanem itt követtem el az akciót egy hűvös, csillagfényes estén. Néha füstölt is a tűz rendesen, meg néhol kicsit megkapta a padlizsánokat, de épp az a felük lett a legjobb, amiről azt gondoltam, hogy már biztos megégett. S mivel sütés előtt nem felejtettem el megszurkálni őket, szerencsére robbanás nem volt.
Második felvonás: minden, ami az elsőből kimaradt, vagyis előkészítés, főzés, üvegelés. Másnap reggel kézzel lehúztam a padlizsánok héját, és örömmel állapítottam meg, hogy igen prímán megsült a belsejük. Tálba raktam, majd a mennyiség miatt nem villával, hanem krumplinyomóval mentem nekik aprítás címszóval. Aztán kicsutkáztam és kis darabokra vágtam a paprikákat (előbb hosszanti irányban felcsíkoztam, majd keresztbe elvagdaltam őket), és raktam egyenesen a fazékba. Ezek után a cukkinik felkockázása már könnyed levezető gyakorlat volt. Szépen tele lett a kb. 6 literes fazék, de az olaj szerencsére közéfolyt a zöldségeknek. Alágyújtottam, és időnként óvatosan megkevertem egy fakanállal, hogy ne ragadjon le (új fakanalat avattam a jeles alkalomra). Hozzáadtam néhány babérlevelet is, mivel aprócskák voltak, elég sokat. Szerencsére hamarosan elkezdett összeesni, így egyre könnyebb lett a keverés, meg aztán levet is engedett jócskán, így nem igényelt állandó felügyeletet. Merthogy akadt még egyéb teendő is. Úgymint: paradicsomhámozás. Vizet forraltam a másik lángon, megmártottam benne a paradicsomokat, majd lehúztam a héjukat és felcikkeztem őket (gondoltam, paradicsomlé helyett megteszi az is, ha ezt időben hozzáadom és szétfő benne). Aztán előkészítettem az üvegeket is: elmostam őket, meg a fedőket is, meg utóbbiak belsejét kibéleltem méretre vágott celofánnal, hogy ne vegyék majd át a zakuszka átható illatát. Mikor már jó sok lé elfőtt a paprika és a cukkini alól, hozzáadtam a paradicsomcikkeket, és úgy főztem tovább. Aztán egyéb tennivalóimat intéztem, időnként ránézve a készülő zakuszkára. Ahogy ismét fogyni kezdett a leve, egyre gyakrabban célszerű volt megkeverni. Aztán hozzátettem a padlizsánkrémet is, ami kellemesen besűrítette az egészet. Meg raktam bele egy marék összeszabdalt bazsalikomlevelet és 2 evőkanál sót is (1-nél azért megkóstoltam, de tényleg kellett bele ennyi). Ismét csak óvatosan lehetett kavargatni a mennyiség miatt, de szerencsére már nem sokáig kellett. A tűzről levéve azon forrón üvegekbe kanalaztam, rájuk csavartam a fedőt, és fejreállítottam őket egy időre. Nagyon örültem, hogy nem nekem kell fejre állnom, meg persze annak is, hogy ezek után már csak annyi teendőm van, hogy megvárjam, míg egy plédbe bugyolálva kihűlnek, aztán felcímkézve mehetnek a polcra.
Ráadás: A fazék alján maradt pár kanállal, amit azon frissiben megettem egy szelet kenyérrel. Finom volt! S a legjobb, hogy 10 db fél literes üveget megtöltött ez a finomság, tehát sokszor élvezhetem még!
Ráadás2: A zöldségek és az üvegek mosásához használt vízből meglocsoltam a fűszernövényeimet, elsőként természetesen a bazsalikomot, amit korábban ugye kicsit megtéptem az akció során.
(A kiinduló receptet Kaldeneker Györgynél olvastam, de persze nem lennék önmagam, ha nem alakítottam volna kicsit át a körülményeknek és az ízlésemnek megfelelően :)
2008. augusztus 5., kedd
Napon szárított paradicsom
A korábbi évek sikertelen kísérletei ellenére idén is tettem egy próbát. És sikerült! Így most már nem akadály, ha egy ígéretes kenyérrecept aszalt paradicsomot ír a hozzávalók között :)
Gondolkodtam, mi lehetett a gond korábban: Az biztos, hogy lédús paradicsomból nem érdemes nekiállni. Elég nagy munka a belsejének az alapos kikanalazása, és még úgy is előfordulhat, hogy lassú száradás helyett inkább bepenészedik. Vagy amit most figyeltem meg pár darabnál: fekete lett. Nem penészes, csak fekete. Az ízével nincs baj, csak csúnya.
Ez most olyan hosszúkás, kemény húsú paradicsom volt, aminek szinte alig van a belsejében magos-kocsonyás rész (az a kicsi meg nyugodtan ottmaradhat, nem zavar). 1-1,5 cm vastag szeleteket vágtam belőle, papírszalvétával leitattam róla annyi nedvességet, amennyit lehetett, majd fém tepsiken ment a napra. 3-4 napnyi forróság elég volt neki, és alighanem a picit fújdogáló szél is besegített a cél elérésébe. A mindkét oldalukon vágott szeleteket naponta kétszer átforgattam (először reggel, mikor kiraktam, aztán meg kora délután, mikor átvittem egy másik helyre, hogy továbbra is napon legyen).
Sikerült annyira kiszárítani, hogy nem éreztem szükségét olajjal leönteni, és nem is feltétlenül a közeljövőben szándékozom felhasználni. Elvégre még van friss paradicsom, és mikor élvezzem ki, ha nem most? Aztán majd ha nem lesz, akkor az aszalt paradicsomos üvegbe beleszippantva nosztalgiázom...
(Aszalásról általában itt írtam le a tapasztalataimat.)
Utólagos kiegészítés: Napi képek itt láthatók a folyamatról. Így már hihető, hogy nem boszorkányság?
-------
Utólagos kiegészítés 2:
Ezekhez használtam fel:
Gondolkodtam, mi lehetett a gond korábban: Az biztos, hogy lédús paradicsomból nem érdemes nekiállni. Elég nagy munka a belsejének az alapos kikanalazása, és még úgy is előfordulhat, hogy lassú száradás helyett inkább bepenészedik. Vagy amit most figyeltem meg pár darabnál: fekete lett. Nem penészes, csak fekete. Az ízével nincs baj, csak csúnya.Ez most olyan hosszúkás, kemény húsú paradicsom volt, aminek szinte alig van a belsejében magos-kocsonyás rész (az a kicsi meg nyugodtan ottmaradhat, nem zavar). 1-1,5 cm vastag szeleteket vágtam belőle, papírszalvétával leitattam róla annyi nedvességet, amennyit lehetett, majd fém tepsiken ment a napra. 3-4 napnyi forróság elég volt neki, és alighanem a picit fújdogáló szél is besegített a cél elérésébe. A mindkét oldalukon vágott szeleteket naponta kétszer átforgattam (először reggel, mikor kiraktam, aztán meg kora délután, mikor átvittem egy másik helyre, hogy továbbra is napon legyen).
Sikerült annyira kiszárítani, hogy nem éreztem szükségét olajjal leönteni, és nem is feltétlenül a közeljövőben szándékozom felhasználni. Elvégre még van friss paradicsom, és mikor élvezzem ki, ha nem most? Aztán majd ha nem lesz, akkor az aszalt paradicsomos üvegbe beleszippantva nosztalgiázom...
(Aszalásról általában itt írtam le a tapasztalataimat.)
Utólagos kiegészítés: Napi képek itt láthatók a folyamatról. Így már hihető, hogy nem boszorkányság?-------
Utólagos kiegészítés 2:
Ezekhez használtam fel:
2008. augusztus 4., hétfő
Príma aszalóidő van...
... így aztán aszalógép meg sütő nélkül is remekül megy az aszalás. Igaz, így néhány napba is beletelik, de a nap ingyen süt, és a hőséget is jobb kedvvel viselem, ha közben látom, hogy a szilva, a paradicsom, a körte meg a barack milyen szépen húzódik össze. Hogy aztán a kis vászonzsákokban felaggassam a kamrában, és mikor már kevesebb a friss gyümölcs, vagy mikor egy ígéretes receptben aszalt gyümölcs szerepel, akkor legyen hová nyúlni.
Ehhez olyan gyümölcsöt veszek, ami közepesen érett, teljesen egészséges (a nyomódottak sem nyerők!), és nem túl leves (különben nagy a romlásveszély!). Az alma és a körte olyan legyen, ami nem barnul gyorsan. Paradicsomból is van olyan fajta, ami egészen kemény, és szinte alig van benne az a lágy, kocsonyás rész (azt a kicsit pedig nyugodtan benne lehet hagyni, nem okoz problémát). Nem minden fajta alkalmas aszalni, a fenti "ökölszabályokon" túl ki kell tapasztalni. Kiválogatom, és egy papírszalvétával megtörölgetem. Mosni nem szoktam, mert a víz jó esetben csak lassít a folyamaton, rossz esetben viszont elősegíti a romlást. Meg úgyis a szabad levegőn lesz pár napig, s bár a legyek ellen letakarom szúnyoghálóval vagy egy régi függönnyel, nincs kétségem felőle, hogy egy kis por száll rá...
Feldarabolom, nem túl kicsire, mert jelentősen összeszárad, de nem is túl nagyra, mert akkor nagyon sokára száradna ki eléggé. Ha láthatóan nedves a vágásfelület, akkor egy papírszalvétával leitatom róla, amit lehet. Összeszedem a házban fellelhető fém (fontos, mert ez jól felmelegszik!) tepsiket, tálcákat, lapos tálakat, használaton kívüli fedőket (ezek alá pl. egy mélytányért teszek, hogy a fogó miatt ne legyen ferde), stb. Egy rétegben elrendezem rajtuk a darabokat. A vágott oldalukat rakom felfelé (pl. fél szilva, cikkekre vágott körte), illetve ha ez nem megoldható (pl. felkarikázott paradicsom), akkor időnként majd forgatni kell. A hámozással nem bajlódom, mert a héj egészen vékony lesz, egyáltalán nem zavaró a kész aszalványon.
A kezdést reggelre vagy legalábbis délelőttre időzítve kirakom a napra, ha kell, időnként arrébb viszem, éjszakára pedig behozom a házba (kellemes illata van ám!). Ezt addig ismétlem, míg kellően száraz kinézetű és tapintású lesz, akkor van kész. Időjárástól függően változó, hogy hány nap kell mindehhez: egyetemistaként laktam olyan albérletben, ahol egyetlen nap elég volt az almának az erkélyen, de esett már meg olyan is, hogy egy hétig rakosgattam a szilvát, mire elkészült. Nem kell meglepődni, 1 kg gyümölcsből fajtától függően mindössze 15-25 dekányi aszalvány lesz.
Megfigyeléseim szerint az első néhány nap a kritikus, akkor kell igazán meleg idő, utána már nem lesz baja, legfeljebb lassabban készül el. Ha viszont az elején nincs elég meleg, akkor tömegesen romlásnak indulhat - ha erre utaló jelet látok, természetesen nem várom meg a végkifejletet, hanem egy kompótba vagy pitébe beleborítom az összeset, aztán megvárok egy jobb alkalmat az aszalásra.
Tároláskor pedig nem árt időnként átmozgatni, hogy ne a molyok lakmározzák be idő előtt...
Ehhez olyan gyümölcsöt veszek, ami közepesen érett, teljesen egészséges (a nyomódottak sem nyerők!), és nem túl leves (különben nagy a romlásveszély!). Az alma és a körte olyan legyen, ami nem barnul gyorsan. Paradicsomból is van olyan fajta, ami egészen kemény, és szinte alig van benne az a lágy, kocsonyás rész (azt a kicsit pedig nyugodtan benne lehet hagyni, nem okoz problémát). Nem minden fajta alkalmas aszalni, a fenti "ökölszabályokon" túl ki kell tapasztalni. Kiválogatom, és egy papírszalvétával megtörölgetem. Mosni nem szoktam, mert a víz jó esetben csak lassít a folyamaton, rossz esetben viszont elősegíti a romlást. Meg úgyis a szabad levegőn lesz pár napig, s bár a legyek ellen letakarom szúnyoghálóval vagy egy régi függönnyel, nincs kétségem felőle, hogy egy kis por száll rá...Feldarabolom, nem túl kicsire, mert jelentősen összeszárad, de nem is túl nagyra, mert akkor nagyon sokára száradna ki eléggé. Ha láthatóan nedves a vágásfelület, akkor egy papírszalvétával leitatom róla, amit lehet. Összeszedem a házban fellelhető fém (fontos, mert ez jól felmelegszik!) tepsiket, tálcákat, lapos tálakat, használaton kívüli fedőket (ezek alá pl. egy mélytányért teszek, hogy a fogó miatt ne legyen ferde), stb. Egy rétegben elrendezem rajtuk a darabokat. A vágott oldalukat rakom felfelé (pl. fél szilva, cikkekre vágott körte), illetve ha ez nem megoldható (pl. felkarikázott paradicsom), akkor időnként majd forgatni kell. A hámozással nem bajlódom, mert a héj egészen vékony lesz, egyáltalán nem zavaró a kész aszalványon.
A kezdést reggelre vagy legalábbis délelőttre időzítve kirakom a napra, ha kell, időnként arrébb viszem, éjszakára pedig behozom a házba (kellemes illata van ám!). Ezt addig ismétlem, míg kellően száraz kinézetű és tapintású lesz, akkor van kész. Időjárástól függően változó, hogy hány nap kell mindehhez: egyetemistaként laktam olyan albérletben, ahol egyetlen nap elég volt az almának az erkélyen, de esett már meg olyan is, hogy egy hétig rakosgattam a szilvát, mire elkészült. Nem kell meglepődni, 1 kg gyümölcsből fajtától függően mindössze 15-25 dekányi aszalvány lesz.
Megfigyeléseim szerint az első néhány nap a kritikus, akkor kell igazán meleg idő, utána már nem lesz baja, legfeljebb lassabban készül el. Ha viszont az elején nincs elég meleg, akkor tömegesen romlásnak indulhat - ha erre utaló jelet látok, természetesen nem várom meg a végkifejletet, hanem egy kompótba vagy pitébe beleborítom az összeset, aztán megvárok egy jobb alkalmat az aszalásra.
Tároláskor pedig nem árt időnként átmozgatni, hogy ne a molyok lakmározzák be idő előtt...
2008. augusztus 3., vasárnap
Szilvás gombóc
Régebben így készítettem a gombócot reformosan, ha nem volt kedvem a krumplifőzéssel bíbelődni a tésztához. Mostanság ez a tejtermék- és tojásmentes változat a nyerő nálam, de talán nem lesz ez mindig így :)
Szilvás gombóc
1. Tésztát gyúrunk az alábbi hozzávalókból. Akkor jó, ha nem túl kemény, de nem is ragad; szükség esetén további liszt, illetve tejföl vagy víz hozzáadásával érhetjük ezt el.
- 5 dkg olvasztott vaj vagy margarin
- 25 dkg túró
- 1 egész tojás
- kb. 20 dkg teljes kiőrlésű liszt
- 1 evőkanál édesítőpor
- 1 teáskanál só
2. A tésztát lisztezett deszkán kb.
3. Forró, sós vízben kifőzzük. Ha a gombócok feljöttek a víz tetejére, még kell nekik kb. 5 perc főzés.
4. Reform morzsába (Graham vagy teljes kiőrlésű kenyér ledarált héja) forgatva tálaljuk.
Változatok:
- Ugyanebből a tésztából nudlit is lehet főzni.
- Szilva helyett mehet bele barack, vagy akár diabetikus lekvár is.
Jó étvágyat!
Ötlet: http://www.norbi.hu - fórum
2008. augusztus 2., szombat
Könnyű nyári tésztaétel villámgyorsan
Nyáridőben gyakran készítek ilyet. Ma például konkrétan ezt:
Úgy szokott történni az eset, hogy különösebben nincs kedvem extrában fűteni, de azért enni meg csak kell. Így aztán nagyon gyorsan szeretnék valami finomat.
0. perc: Fölteszek hát egy fazékban vizet forrni.
1. perc: Aztán kimegyek a sufniba tésztáért meg zöldségekért. Zöldség kategóriában bármilyen friss, nyári dolog jöhet, legtöbbször cukkini, padlizsán vagy paprika (vegyesen is akár, és a maradékok kiváló felhasználási módja). No meg friss paradicsom.
2. perc: Rögtön neki is esek előkészíteni, darabolni. Hámozni csak ha muszáj.
5. perc: A vizet sózom, beleöntök 10 dekányi durumbúzás tésztát (ma éppen masnitésztát), aztán jól illeszkedő fedővel lefedem, és elzárom alatta a lángot. Addig hagyom így, amennyi főzési idő a tészta csomagolásán van. Addigra kellemes al dente állagú lesz.
6. perc: Közben egy mély serpenyőben kevés olívaolajat forrósítok, és rádobom a zöldségeket (ma például két kis cukkinit). Időnként átkeverve nagy lángon összesütögetem őket, amíg egy kis színt kapnak. (Lehet fűszerezni is ízlés szerint, én személy szerint hagyom őket natúr érvényesülni.)
11. perc: Felcikkezem a paradicsomot. Ha van maradék olajbogyó a hűtőben, annak is itt a helye felkarikázva. Maradék sajt ugyanígy, csak az kockázva. Ha nincs ilyen maradék, akkor ezt a részt kihagyom.
13. perc: Előveszek egy tányért, rárakom a leszűrt tésztát, aztán a sült zöldséget meg az egyebeket. A paradicsomot utoljára, az a díszítés.
14. perc: Kiviszem a teraszra egy villa társaságában, megtépek egy szimpatikus zöldfűszert, mondjuk a kakukkfüvet vagy a rozmaringot, rácsipkedem a leveleket.
15. perc: Egy gyors fotó, és már eszem is :)
(vége az első félidőnek)
25. perc: Ez finom volt!
30. perc: És már el is mosogattam :)
(vége a második félidőnek)
45. perc: És már meg is írtam a blogomba :)
(vége a hosszabbításnak)
Lehet ismételni, más tésztával, más zöldségekkel - akár minden nyári napra jut más és más kombináció. A tészta egészen tartalmassá teszi, nem vagyok egy fél óra múlva ismét éhes.
Úgy szokott történni az eset, hogy különösebben nincs kedvem extrában fűteni, de azért enni meg csak kell. Így aztán nagyon gyorsan szeretnék valami finomat.0. perc: Fölteszek hát egy fazékban vizet forrni.
1. perc: Aztán kimegyek a sufniba tésztáért meg zöldségekért. Zöldség kategóriában bármilyen friss, nyári dolog jöhet, legtöbbször cukkini, padlizsán vagy paprika (vegyesen is akár, és a maradékok kiváló felhasználási módja). No meg friss paradicsom.
2. perc: Rögtön neki is esek előkészíteni, darabolni. Hámozni csak ha muszáj.
5. perc: A vizet sózom, beleöntök 10 dekányi durumbúzás tésztát (ma éppen masnitésztát), aztán jól illeszkedő fedővel lefedem, és elzárom alatta a lángot. Addig hagyom így, amennyi főzési idő a tészta csomagolásán van. Addigra kellemes al dente állagú lesz.
6. perc: Közben egy mély serpenyőben kevés olívaolajat forrósítok, és rádobom a zöldségeket (ma például két kis cukkinit). Időnként átkeverve nagy lángon összesütögetem őket, amíg egy kis színt kapnak. (Lehet fűszerezni is ízlés szerint, én személy szerint hagyom őket natúr érvényesülni.)
11. perc: Felcikkezem a paradicsomot. Ha van maradék olajbogyó a hűtőben, annak is itt a helye felkarikázva. Maradék sajt ugyanígy, csak az kockázva. Ha nincs ilyen maradék, akkor ezt a részt kihagyom.
13. perc: Előveszek egy tányért, rárakom a leszűrt tésztát, aztán a sült zöldséget meg az egyebeket. A paradicsomot utoljára, az a díszítés.
14. perc: Kiviszem a teraszra egy villa társaságában, megtépek egy szimpatikus zöldfűszert, mondjuk a kakukkfüvet vagy a rozmaringot, rácsipkedem a leveleket.
15. perc: Egy gyors fotó, és már eszem is :)
(vége az első félidőnek)
25. perc: Ez finom volt!
30. perc: És már el is mosogattam :)
(vége a második félidőnek)
45. perc: És már meg is írtam a blogomba :)
(vége a hosszabbításnak)
Lehet ismételni, más tésztával, más zöldségekkel - akár minden nyári napra jut más és más kombináció. A tészta egészen tartalmassá teszi, nem vagyok egy fél óra múlva ismét éhes.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
LinkWithin
