Karácsonyi mozaik

Egész jó úton jártam afelé, hogy lebeszéljem a családot a klasszikus, kivágott, majd talpba állított karácsonyfáról, ami a kivágásától kezdve vonzza a bajt. Végül mégsem derült ki, milyen a karácsonyfa nélküli karácsony, mert egy barát megajándékozott bennünket egy töves ezüstfenyővel. Ezért aztán kímélő üzemmód volt, erősen visszafogott díszítéssel, és mindössze három napig, hogy biztos ne ártson meg a kaland a fenyőnek. Közben - nem mellékesen - azt is sikerült kitalálni, hogy tavasszal hová ültetjük majd el :-)



Mivel nem szoktam eldugdosni a készülő finomságokat, már nem is volt olyan nagy az aprósütemény-hegy. Olyannyira nem, hogy mézesből még egy adagot kellett készíteni karácsony előtt pár nappal. Viszont így rengeteg féle volt, mert a legtöbb csak addig érdekes igazán, amíg ki nem sül a következő fajta.

Volt még a "kötelező" bejgli, ezúttal nem csak diós, hanem mákos is. A dióst Norbi egyik könyvében szereplő recept szerint szoktam készíteni. A mákoshoz is ezt a tésztát használtam, és a Nagyon mákos kocka töltelékével töltöttem meg. Ezúttal a látvány nem lett valami meggyőző, mert kissé kirepedtek a rudak, de az íz rendben volt.

A kókuszos szaloncukrot is a finisben kellett elkészíteni, mivel az eltarthatóság meghosszabbítása című problémára még nem sikerült megfelelő megoldást találni. S mivel a fára ezúttal nem került semmilyen "nehezék", becsomagolni sem kellett. Ezt se, meg a csillag alakúra kivágott birsalmasajt-darabkákat se. Hogy azért a "fáról leevés" érzése ne vesszen el teljesen, kis tálkákban került minden a fa alá és mellé.



Természetesen nem csak süteménnyel él az ember még így ünnepekkor sem, így aztán volt más is. Idén is hal, mivel sikerült balatoni harcsához jutni. Az újdonság a műfajban a Kaldeneker Gyurinál olvasott Tőkehal édes-savanyú paprikával (és ananászos barnarizzsel) volt (fenti kép), kissé ugyan sajátos megközelítésben a magyar tengerből származó, s véletlenül sem filézett halból, meg nem olyan szép színes, de határozottan ízletes szentesi paprikából. (Utóbbira a "B" terv a házilag, a natúrbefőtt mintájára eltett paprika lett volna.) Aztán a tavalyi nagy sikerre való tekintettel egy másik napon lett Hal narancságyon is (lenti kép). Mindkettőt egyszerű elkészíteni, és ahhoz képest, hogy nem vagyok egy nagy halszakértő, meglehetősen finomak. Húsevő családtagok körében nagy sikert aratott a Fűszeres céklalekvár is egy amolyan "semmi különös" húsétel köreteként.



Aztán - igaz, már csak két ünnep között - lett vega Székelykáposzta abból a káposztából, amit karácsony előtt raktunk el savanyítani (tényleg tuti ez a Rigor-féle recept). A nem túl szép bejgli elfogytával pedig "kárpótlásul" sütöttem Nagyon mákos kockát egy az egyben. Meg a "minimális erőfeszítéssel valami finomat" jegyében előkerült a Svéd tejszínes kalács is. És akkor az Aszalt szilvás mákfelfújtat meg a Csokis-narancsos muffint még nem is említettem...

Hozott nekem a Jézuska pataki tálat, egy szakácskönyvet, mámorító citruslekvárt (a még melegen megvajazott kalácshoz igen finom volt!), meg egy kis szabadon felhasználható keretet, amit akár konyha-tárgykörben is elkölthetek :-) Örültem a hasznos ajándékoknak.

Én is szétosztottam egy csomó saját készítésű dolgot, amikről az előkészületek kapcsán már írtam. Volt, akinek láthatóan tetszett, s volt, akinek nem igazán.

Még így is elég fárasztó volt az ünnep, hogy ennyit talán még sosem sikerült előre készülni rá. Ilyenkor nem jó konyhatündérnek lenni :-)))

+ 1 sokkoló élmény: Elkövettem azt a botorságot, hogy megkóstoltam a gyári kókuszos szaloncukrot is. Tömény volt, persze nem a kókusztól.

Amit jövőre mindenképpen ki szeretnék próbálni:

• Adventi mézeskalács-koszorú, Juc útmutatásai szerint
• Cukormentes szaloncukor, ahogyan Gourmand Lizard blogján olvastam

A többit meg majd meglátjuk...