Lassan "Dulmina barkácsműhelye" címmel is beszámolhatnék bizonyos ténykedéseimről, de az az őszinte igazság, hogy a barkácsolás messze nem megy annyira, mint a főzés. Bár, ha úgy vesszük, nem cserélnék: az elrontott ételt korántsem lenne olyan egyszerű visszacsinálni, mint az elrontott szegelést :-)
A tuskókból összerakott madáretetőmet szépen lelepte a hó, úgyhogy kis tálkákban raktam ki a teraszra némi eledelt a madaraknak. Amit azok szépen el is csipegettek. Hiába, no, hideg van, és különben is lelepett a hó mindent.
Aztán egy séta során láttam egy helyen olyan madáretetőt, ami észrevehetően házilag volt összebarkácsolva, olyasmi lambéria-, szegőléc- és egyéb maradékokból, ami nálam is szép számmal akad még a sufniban.
Az utóbbi hideg napokban semmi kedvem nem volt elmenni itthonról, úgyhogy meg is lett az alkalom a barkácsolásra a cserépkályha előterében. Rászánva az ügyre egy délutánt, lett is a tálaknál sokkal elegánsabb madáretetőm, bár egészen másmilyen, mint ami a kiindulási alap volt. Nem baj, nekem így is jó. S ami fontosabb: láthatóan a madaraknak is.
Hiába, tudnak valamit ezek az angolok - gondolok itt a do-it-yourself meg a birdwatching élvezetére :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése