Otthon az is kiderült, hogy tulajdonképpen nekünk van direkt ennek a sütéséhez való tepsink, csak addig nem tudtunk róla. Valami névnapra kaptuk egyszer, persze recept nem volt mellékelve, anyu meg nem az a kísérletezős típus, hogy nagyon erőltette volna a témát. Az elkért recept alapján összedobtuk a muffint, papírkapszlik helyett bevetettük a speckó technikát, és családi kedvenc született. A Muffin.
Akkor még nem sejtettem, hogy mennyi-mennyi változatban létezik ez, s a muffin csak amolyan gyűjtőnév az ilyesmire. Azóta már külön muffinos szakácskönyvem is van, meg egy nagy rakás innen-onnan begyűjtött recept a témában. Nem csak édesek, sósak is. Köretnek valók is. Zsemle helyett ehetők is. Szóval változatosak.
A legújabb felfedezésem a Cukroskata-féle Csokis-narancsos muffin (lásd a képen). Nem vagyok egy csoki-imádó, de ez nagyon bejön. És még a Graham liszt sem feltűnő benne, a közepében a fél narancsszelet pedig egyenesen pazar!
Amit pedig szintén végig fogok majd próbálgatni, az Kaldeneker Gyuri gyűjteménye. És igen, még ajándékötlet is van a cikkben! Angol nyelvű oldalakon olvastam én már ilyesmit korábban, csak nem volt olyan receptem, ami megfelelő lett volna ilyen célra. Aminek kellően látványosak a száraz hozzávalói, és tényleg ennyire egyszerű elkészíteni.
Úgyhogy a sült alma meg a birsalmás kosárka mellett rendeltetésszerűen is szoktam és szándékozom használni a muffintepsit. Ja, és egy tipp a végére: a mélyedéseket úgy szoktam gyorsan kivajazni, hogy az olvasztott vajat kenőtollal rákenem a hideg formára.
1 megjegyzés:
Örülök, hogy kipróbáltad és izlett. :-)
Megjegyzés küldése