A sült cékla óta igazán nagyrabecsülöm ezt a ronda, piszkos izét – már persze mosás és tisztítás után. Mert ugye nem csak a menzáról jól ismert céklasalátából áll a világ :-) (Érdemes elolvasni a tárgykörben az alábbi írásokat: Mostohazöldségünk a cékla (Kaldeneker; ebben a cikkben van ez a recept is), Sült cékla kétszer, Mázas sült cékla joghurtos mártogatóval (Chili & Vanilia)).
Ez már tényleg csak a ráadás volt a Kaldeneker-féle receptek sorában, amiket az utóbbi napokban kipróbáltam. Vörösborecetet ugyan nem sikerült vennem, de almaecet volt itthon – mivel kellett alma is a lekvárba, úgy döntöttem, hogy az almaecet is jó lesz. A szín úgyis meglesz a céklától :-)
A fűszerezést és minden egyéb utasítást pontosan betartva készítettem el az árut. Na jó, cukor helyett édesítővel, de ez a csere számomra már természetes. Semmihez sem fogható, fantasztikus illatok terjengtek a konyhában a főzés közben. Öröm volt kavargatni! Hát még a végén, az üvegek megtöltése után lenyalni a kanalat!
Sok finomsággal töltöttem eddig is a kamrát az idén, de azt hiszem, ez mindent túlszárnyal! Jövő héten csinálok is még egy adagot :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése