VKF! XII - 1. rész: Tenger, tenger, tengeri... só!

Számomra jól feladta a leckét Gabojsza a XII. VKF! kiírásával, amiben a tenger gyümölcseiből készült alkotásokat kért. Személy szerint enni se nagyon eszek ilyesmit, készíteni meg még úgy se. Moszatleves meg talán mégse kéne :-) Marad a belga praliné, amit tavaly nőnap óta nézegetek néha, de amúgy érintetlen? No és abból mit?

Nehogy már ötlethiány miatt ki kelljen hagynom ezt a fordulót!

Aztán beugrott a nagy ötlet: Ha tenger, akkor SÓ! Ez az!

Na de abból mit? Sok mindenhez kell só, az igaz, na de ugye valami olyasmit kellene kitalálni, amiben főszereplő. Az agyonsózást viszont nem csípem... Són sütést meg nem feltétlenül finom tengeri són követnék el, ráadásul nem is igazán zöldségekről szól a technika.

Aztán elkezdett derengeni, hogy valahol, valamikor egy angol nyelvű oldalon olvastam valamilyen házilag készített fűszersóról, amit ajándékba készített a szerző.

Nosza, nekirugaszkodtam megkeresni.

Azt az írást ugyan nem találtam meg, de találtam egy sokkal jobbat: Saját ízesített sók készítése (szabad fordításban). Azt írja, szinte bármilyen ízesítővel lehet. S ha szép színes a végeredmény, akkor dekorációs célra sem rossz a fehér tányérra tálalt ételt, meg a tányér szélét is megszórni vele (kedvenc szakácsom, Kaldeneker is mindig emlegeti, hogy szép, színes legyen az étel, ne csak finom :-). A felsoroltak közül nekem a citrusos mozgatta meg leginkább a fantáziám, meg aztán beugrott, hogy azzal a rengeteg szárított petrezselyemzölddel is lehetne kezdeni valamit, s milyen jó is lenne egy ilyen mondjuk héjában sült krumplira... Meg talán nem csak arra. Ha pedig ebből a színes sóból a család notórius túlsózói csak ugyanannyit szórnak a tányérjukba, mint "rendes" sóból tették, akkor máris felére csökkent a sóbevitelük. Azért az nem rossz, már ha bejön :-)

Miközben a citromhéjat reszeltem, aztán meg a petrezselyemzöldet aprítottam a kávédarálóban, az is körvonalazódott előttem, hogy ezeket a színes-ízes sókat nem elkészíteni a nagy dolog, hanem utána kreatívan használni. Szép színük és markáns illatuk van, kis üveg sószórókban jól is fognak kinézni az asztalon, és? Hogyan tovább?

Saját korszakalkotó ötletem nem igazán lévén, ismét a Google-t hívtam segítségül.

Egyből meglett az a cikk is, amit eredetileg kerestem: Ajándék a konyhából: Rozmaringos só. Aha. Csak ehhez szép sókristályok kellenek. Nosza! Aki valamikor vegyésznek készült, annak ez nem probléma! Majdnem telített sóoldat kell, mondjuk egy tányérba öntve, hogy nagy felületen tudjon párologni, aztán csak ki kell várni. Gyorsan össze is dobtam, hogy aztán a természet is megtehesse a magáét. Annyi sót raktam a vízbe, hogy már ne oldódjon fel mind, még kavargatás és állás hatására se. Aztán egy konyhai papírtörlőn átszűrtem mindezt, öntöttem hozzá egy kis vizet, majd tányérban irány a hűtő teteje.

Persze ez se feltétlenül csak rozmaringgal mehet, hanem más fűszerekkel is. Ebbe nyilván nem porrá őrölve, hanem nagyobb darabokban kell hozzátenni mindezt. Sószóró helyett pedig mondjuk borsőrlő üvegbe tölteni, hogy mindenki frissen darálhasson belőle a tányérjába. Jól hangzik, igaz?

És igen, szép üvegben ajándék is lehet, vagy akár zacskóban is, ahogy Kalyn írja. Az egyedi címke mindenesetre remek ötlet - már el is képzeltem, hogy tervezek valami szépet (tündéreset :-) magamnak, aztán "Dulmina tündérkonyhája" márkanévvel fémjelzett dolgokat ajándékozok. A címke hátán persze leírom nagy vonalakban az összetételt, meg adok javaslatokat a felhasználásra, és esetleg egy-egy bevált receptet is. (Mondjuk az első két információt eddig is mindig mellékeltem az ilyen jellegű ajándékokhoz, csak nem ilyen elegánsan.)

Ezek aztán az igazán különleges, és garantáltan adalékanyag-mentes fűszersók! Pici munkával, fillérekért. Aztán már csak a felhasználó fantáziája mondja meg, hogy mit hoz ki belőlük.

Holnap megírom, hogy én mire jutottam eddig... Ha érdekel, katt ide.