2007. december 11., kedd

VKF! XI: „A Roppancs”

A XI. VKF! kiírását meglátva először a keksznyomós sütik ugrottak be. Azok között van kávés is, teás is, kakaós is. Na de azt már egyszer megírtam, meg akinek nincs keksznyomója vagy egyszerűen csak idegenkedik az ilyesmi eszközöktől, az úgysem fogja utánam csinálni.

A hideg beálltával, de úgy is fogalmazhatunk, hogy a teaszezon indulásával a család kitartóan elkezdte követelni a Roppancsot. A kérés meghallgatásra talált, elkészítettem a sütit - és el is döntöttem, hogy majd az adventi sorozatomban megírom.

Most meg gondoltam egy merészet, és nemcsak az ünnepekre való tekintettel osztom meg Veletek, hanem a VKF! kapcsán is. Igaz, hogy nincs benne se kávé, se tea, se kakaó - van benne viszont gyömbér, fahéj és bors, ami élénkít (meg persze a hozzá elkortyolgatott tea :-) Egyszerű, de korántsem szokványos süti ez, s a tapasztalat azt mutatja, hogy aki megkóstolja, annak vagy nagyon bejön, vagy nagyon nem – középút nincs.

Valamikor tavaly ilyenkortájt találtam rá a receptre Chocolate & Zucchini blogján, s egyből megtetszett. Nosza, át is számoltam a hozzávalókat itteni mértékegységekre, meg kis gondolkodás után beugrott, hogy a melasz beszerzésére tett reménytelen kísérletek helyett ha a fehér cukor és a melasz helyett barnacukrot használok, akkor nagyjából ugyanott vagyok.

Karácsonyra is kiváló, bár „csak úgy” is jó egyet-kettőt elropogtatni belőle egy bögre finom tea mellett.

Recept: Ropogós gyömbérsütemény

Hozzávalók: 375 ml (másfél bögre) Graham liszt, 1 és ¼ teáskanál szódabikarbóna, ¼ teáskanál só, 1 és ¼ teáskanál őrölt fahéj, 1 és ¼ teáskanál őrölt gyömbér, 1/16 teáskanál (egy csipet) őrölt feketebors (bors egy édes sütibe – nem tévedés!), 12 dkg puha vaj, 200 ml barnacukor (minél sötétebb, annál jobb – de a karamellel színezettől érdemes óvakodni), 1 teáskanál vanília kivonat, 1 kis tojás.

Elkészítés:

  1. Kimérem és jól elkeverem a por alakú összetevőket (a hozzávalók listáján a borssal bezárólag).
  2. Egy nagy tálban jól elkeverem a vajat a barnacukorral, majd hozzáadom a vanília kivonatot és a tojást, és azzal is simára keverem. Végül hozzáadom a porkeveréket, és jól összedolgozom.
  3. Műanyag fóliával kibélelek egy püspökkenyérformát, és belesimítom a masszát. Ügyelek rá, hogy sehol se maradjon levegős, és még a sarkokat is jól kitöltse.
  4. Ráhajtom a fólia szélét, és egy éjszakára a hűtőbe rakom.
  5. Másnap a megszilárdult tömböt kiveszem a formából, lehúzom róla a fóliát, és éles késsel 2-3 mm vékony szeletekre vágom (minél vékonyabbra sikerül, annál jobb).
  6. Egy tepsit kibélelek sütőpapírral, azt megvajazom, majd rásorakoztatom a szeleteket. Nem rakom őket túl közel egymáshoz, mert sütéskor megnőnek.
  7. Forró sütőben addig sütöm, amíg a szélük már barnul, de még éppen nem égett (kb. 8-10 perc, nagyon oda kell figyelni).
  8. A sütőből kivéve a papíron hagyom őket egy kicsit hűlni (így megszilárdulnak), majd óvatosan lehúzom az aljukról a papírt, és a kihűlt sütiket jól záródó fémdobozba rakom.
  9. Teával vagy valamilyen egyéb itallal kínálom ezt a karakteres, fűszeres süteményt.

Nekem három tepsivel szokott lenni, s mivel a tésztát csak hidegen lehet jól szeletelni, közben időnként deszkástul visszarakom a hűtőbe. Ez egyébként egy fél adag, azért vannak benne olyan idétlen mennyiségek, viszont az én püsökkenyér-formámat ennyi tölti meg úgy 2-3 cm magasan, ami pont jó szélesség a csíkoknak.

Ha netán sokáig kitartana a gyömbérsüti, és már nem ropogós, akkor állítólag száraz, meleg helyen (például radiátoron vagy sütés után még meleg sütőben) lehet megfrissíteni – én még sosem kényszerültem rá, hogy kipróbáljam :-)

1 megjegyzés:

Vigyazz írta...

koszi, megkaptam a lnket!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails