Illatos asztali dísz karácsonyra

Az ajtókoszorú elkészítése után egyből jobbnál-jobb ötleteim támadtak, hogy hogyan is lehetett volna ügyesebben, csinosabbra készíteni. Így csináltam egyet a kapura is, kisebbet és kevesebb dekorral (hiszen az ajtókoszorú is úgy indult, hogy a kapura lesz, csak aztán túl monumentálisnak tartottam oda). Ez már olyan jól ment, hogy közben kitaláltam, hogy karácsonykor a temetőbe kivinni is ilyesmiket csinálok majd - eddig mindig fenyőágakat vittünk, gyorsmasnival összekötve, és szélcsendes időben gyertyát is gyújtottunk. A család is egyetértett, hogy jó lesz már egy kis változatosság.

Már csak az asztali díszek kérdésköre maradt ki a sorból. Utóbb már azt sem készen vettük, hanem legtöbbször vázába rakott fenyőágakat díszítettünk fel, meg külön gyújtottunk gyertyát vagy mécsest. Hisz kerámia mécsestartókból aztán nincs hiány: kedvencem a házikó, meg a fenyőfa alakú, ami csak szépen világít, de van hordó, meg teáskanna is, amibe vizet lehet önteni, illóolajat csepegtetni bele, és a világítás mellett párologtat is. No meg ott vannak a TeszVeszen vásárolt fa mécsestartók, amik csak úgy, önmagukban is szépek, hát még használat közben! Szóval szinte minden napra jut másik világító alkalmatosság.

No, visszatérve az asztali dísz kérdéskörhöz: nem így indult, de ez lett belőle:

Az alap ugyanolyan, mint az ajtókoszorúé, csak kisebb átmérőjű. Az "el kellene takarni valahogy a tartódrótokat" probléma megoldása lett a csiga alakban levágott narancshéj rátekerése (avagy mire jó két fonnyadt, savanyú narancs), a "most már csak az illatán kellene tuningolni egy kicsit" problémáé meg a szegfűszegek betűzgélése. A pomander nyomán persze ez már nem is akkora ötlet :-) A közepébe meg egy egyszerű gyertyatartóba beállítottam ezt az egyszerű gyertyát, s hogy ne részenként kelljen mozgatni, az egész alá egy lapostányért tettem. Pazar illata van, és a gyertya is meggyújtható benne anélkül, hogy tűzveszélytől kellene tartani.