Átmentem virágkötőbe...

Az adventi koszorú, ajtódísz és asztali dísz készítésének tapasztalataival felvértezve pár rokonnak is alkottam még ilyeneket, meg a temetőbe kivihető koszorúkat. Tényleg nem nehéz megcsinálni az alapot, csak egy marék fűzfavessző, jó 3 méter drót, no meg egy kis kézügyesség kell hozzá. Drót azért ilyen hosszú, mert azzal rögzítem az örökzöldeket is "a következő körben" - vagyis kétszer tekerem vele végig spirál alakban a fűzfavessző-köteget. Most a tujaágak mellett borostyán is került némelyikre, meg aztán a díszítéshez hóbogyó és szalag is (a 3 méteres szalagokat megfeleztem, így pont elég lett kettőre). Az új ötlet a sütiszaggatóval kivágott narancshéj volt, mivel tobozt már nem sikerült eleget gyűjteni. Szerencsére ez is rögzíthető kis, U alakúra hajlított drótdarabokkal, az alapba szúrva. A nagy kedvenc továbbra is a narancshéjas-szegfűszeges kompozíció, még ha pár nap alatt ki is szárad és erősen lecsökken az illata. Persze nem olyan nagy dolog kicserélni rajta az ominózus részt, vagy rakni mellé pár pomandert :-)