Mézes-magvas csemege

A méztermelők néha nem csak sima mézet árulnak a piacon, hanem olyat is, amiben dió vagy egyéb magvak, esetleg aszalt gyümölcsök is vannak. Persze mindezt házilag sem nagy ördöngősség elkészíteni. Nálam a feladat legnehezebb része a megfelelő üvegek összevadászása, hiszen a rengeteg befőzés után ilyenkor már nehezen akad üres üveg. Utána megy minden, mint a karikacsapás. Összeszedem a magokat és az aszalványokat, meg szerzek jóféle akácmézet, aztán pár óra leforgása alatt összeáll a finom ajándék. A méz fontos, hogy akác legyen, mert ez folyósabb, és nem is kristályosodik olyan hamar. A szükséges mennyiség nyilván attól függ, hogy milyen szorosan rakom az egyéb tartalmat az üvegekbe, de a tapasztalat azt mutatja, hogy az üvegek térfogatának legalább a felét a méz tölti majd ki.

Először is jó alaposan elmosogatom az üvegeket, és levakarom róluk az esetleges címkemaradványokat. A magokat fajtánként megpirítom egy serpenyőben – csak pár percig kell rázogatni a láng fölött, és jó illatosak lesznek. Tányérokra öntve hagyom kihűlni őket. A mazsolát és egyéb aszalt gyümölcsöket is kis tálakba öntöm, majd vegyesen elkezdem berakni a hozzávalókat az üvegekbe. Lehet mintát rakni, rétegezni, vagy csak úgy beömleszteni – ízlés dolga. Nem rakom teljesen teli az üvegeket, hiszen utána majd mézet kanalazok a tartalmukra, és az nem folyik le azonnal. Viszont ha többet csinálok egyszerre, akkor szinte folyamatosan lehet kanalazni, mindig arra rakva, amelyiken éppen már leszivárgott. Ha valahol levegőbuborék marad, akkor azt egy fogpiszkáló segítségével felcsalogatom. Amikor már a nyakáig ér a méz, teli rakom az üveget tetszőleges hozzávalóval, rácsavarom a fedelét, majd ünnepi mintájú csomagolópapírt gumizok rá. Édesszájúaknak remek csemege, bár polcdísznek sem rossz!