Adventi koszorú

Sosem volt még adventi koszorúm, és a családomban sem volt szokás ilyesmi. Asztali dísz az igen, de csak közvetlenül az ünnep előtt beszerezve. Most is ilyesmiben gondolkodtam, de aztán mégiscsak koszorú lett belőle. Természetesen, saját készítésű.

Igaz, egészen másért mentem be tegnap a százforintos boltba, de aztán a zömmel idényjellegű tömegárutól roskadozó polcok között igazi kincsre bukkantam: koszorúalapra. S mikor konstatáltam, hogy nem külföldi és nem is drága, egyből a kosaramba tettem. Gondoltam, már csak gyertyák kellenek, meg valami szalag, aztán a kertben vágok pár örökzöld ágat, és már kész is lesz belőle a karácsonyváró dekoráció. Mi tagadás, sokáig kellett bóklásznom a mindenféle csilli-villi, vagy épp túlzottan is mű illatú ez-az között, mire találtam igazán csinos, stílusos gyertyákat és szolid mintájú szalagot. Mindegy, nem sajnáltam rá az időt, sem a majd’ kétszer annyi pénzt, mint amennyibe a legolcsóbb került volna. Közben azt is kitaláltam, hogy mindezt nem ragasztóval, hanem gombostűkkel fogom összerakni, így az ünnep elmúltával szétszedve az alkotást, bizonyos részeket újra lehet majd hasznosítani. Nosza, vettem hát azt is. Csak gyertyatüske nem lett, de úgy gondoltam, hogy legfeljebb majd megfelelő méretű szegekkel oldom meg a rögzítést, a viasz lefolyása ellen védő kis tányérkát meg alufóliából meghajtogatom. Aztán a további díszítéshez a közértben lett apró mandarin, meg este még felvágtam két almát szárított almakarikának. A vásárlásból hazaérve persze egyből elkezdtem összerakni azt a bizonyos koszorút, közben pedig még arra vonatkozólag is támadt ötletem, hogy a madarak etetését hogyan oldhatnám meg a kertemben egy kicsit elegánsabban annál, hogy kiszórom nekik az ennivalót, és kész. No, de erről majd egy másik bejegyzésben…