Csipkebogyós-mákos muffin

Amikor elolvastam ezt a receptet Citromfűnél, egyből beindult a fantáziám, hogy mit lehetne ebből kihozni reformosan, és még jobb esetben akkor már vegánosan is. Ma megvalósítottam a tervet:

Egy tálban összekevertem az alábbiakat:

• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 evőkanál rizsliszt
• 5 evőkanál egész mák (igen, egész)
  
• 2 evőkanál őrölt lenmag

Aztán hozzáöntögettem még az alábbiakat is, és az egészet jól elkevertem:

• kb. 1 dl házi hecsedli lekvár (pont elfogyott egy kis maradék a hűtőből)
  
• 1 dl étolaj (úgy szemre)
• kb. 2 dl víz a megfelelő állaghoz (remekül ki lehetett öblíteni vele a lekváros üveget)

Kikent muffinforma mélyedéseibe kanalaztam (12 darab lett). Megszórtam a tetejét egy kis barnacukorral (1 teáskanálnyi ment el az összesre). 180 fokon megsütöttem. Kb. 30 perc elteltével mutatta késznek a tűpróba.

Szépen feljött, és a mákszemek is egyenletesen oszlanak el benne. Ízletes sütemény, érdemes volt kipróbálnom.

Máz és díszítés helyett inkább csipkebogyó italt készítettem hozzá: szárított csipkebogyót hideg vízbe áztattam (így nem mennek tönkre a csipkebogyó hasznos anyagai). Ez egy kellemesen savanykás itóka, és a megázott csipkebogyó-darabok is ehetőek belőle. (A képen látható még csak addig ázott, amíg elkészítettem a muffint; tovább áztatva még jobb.)

A muffint és az italt is lehet édesíteni ízlés szerint, én nem kívántam ezt. A muffinnál a lekvár édességét nem árt figyelembe venni.