Sonkás-sajtos kelt muffin

A húsvét utáni maradékkisöprés utolsó felvonása volt ez a két okból sem szokványos muffin. Egyrészt a sós ízvilágot képviseli, másrészt pedig nem sütőporos vagy szódabikarbónás a tésztája, hanem élesztő gondoskodik a lazaságáról.


1 dl langyos vízben felfuttattam 1/2 dkg friss élesztőt egy kis mézzel.

Közben összedaraboltam 15 dkg füstölt-főtt sonkát (csak sovány részeket). 5 dekányi füstölt parenyicából 12 nagyobb kockát vágtam, a többit pedig apró darabokra. (Ezek zömét a sajtos-sonkás burgonyakarikák készítésénél kimaradt köztes részek képezték). Meghámoztam és apróra reszeltem 1 tojásnyi méretű krumplit.

A krumplihoz raktam 15 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet, 1 evőkanál őrölt lenmagot, 1 csipet sót, kb. 2 dl tejfölt (ezúttal egy bontott doboz alján egy nagy pohár fele volt, ennek hiányában egy 175 g-os kis dobozzal tettem volna), végül a felfuttatott élesztőt. Fakanállal összekevertem, majd hozzáadtam a sonkadarabokat is. (Sűrű, de fakanállal azért jól keverhető tészta legyen, ez szükség esetén további liszt, illetve víz hozzáadásával állítható be.)

Kikent muffintepsi mélyedéseibe kanalaztam, majd mindegyiknek a közepébe nyomtam egy-egy sajtkockát, és megszórtam a tetejét a sajtdarabokkal.

Kb. fél órát kelni hagytam langyos helyen (50 fokra felmelegített, majd elzárt sütőben), majd 180 fokon újabb fél óra alatt sült meg (előmelegítés nélkül; tűpróbával lehet ellenőrizni).

Langyosan tálaltam, és mind el is fogyott frissen, úgyhogy hidegen az állagáról és az eltarthatóságáról nem tudok beszámolni.

A kiinduló receptet az Ízek és érzések magazin 2010/1. számában találtam, és jól átszabtam a rendelkezésre álló maradékokhoz meg a saját ízlésemhez.

Idő: szűk másfél óra elteltével lehet enni, de csak 15-20 percnyi munka van vele az elején
Pénz: kb. 450 Ft
Alapvetően hazai alapanyagokból.