Most viszont azonnal indultam a konyhába összekeverni a kovásznak valót, hogy éjjel is álljon, meg utána beáztattam a csíráztatni való búzát is. Szűk 6 kanál lisztből csináltam, mert a dagasztás nélküli kenyérnél már jól bevált fél kiló lisztből szándékoztam ezt is elkövetni. Közben kiszámoltam, hogy még így is csak vasárnapra lesz ebből kenyér.
De mégiscsak kovászos kenyér lesz, nem holmi élesztős, és pláne nem kenyérsütős!
Három nap elteltével tényleg buborékos lett a kovász (bár a második napon még volt némi kétségem efelől), úgyhogy szombat délután bátran hozzászitáltam a jól bevált Graham lisztet, aztán meg ment hozzá a só meg víz is. Fakanállal dolgoztam össze, a már emlegetett nem kovászos kenyérhez hasonlóan. Itt is a sűrű nokedlitészta állagot céloztam meg.
Némi hiányosság volt, hogy a búza még nem csírázott ki eléggé (még kb. egy nap kellett volna neki), így kimaradt. Lenmagot meg szezámmagot azért raktam a tésztába, majd másnap reggelig letakrava kelni hagytam. Biztatóan megkelt, úgyhogy itt már határozottan reméltem, hogy valami jó fog kisülni belőle!
Maximális hőfokra előmelegítettem a sütőt, közben a kikent és kilisztezett püspökkenyérformába borítottam a tésztát, és a jól bevált 30-35 percre a forró sütőbe tettem. A kész kenyeret a formában hagytam hűlni, csak utána borítottam ki, és úgy egy óra elteltével vágtam fel.
Elsőre nem is lett rossz... Se illatra, állagra, se ízre. Egyértelműen más, mint az élesztős kenyerek, de nekem határozottan tetszik.
Mindjárt össze is raktam a kovászt a következőnek. A tésztából elfelejtettem félretenni, így csak a tál oldaláról tudtam összevakarni egy keveset a fakanállal, azt kapta meg a következő "segítségnek".
3 megjegyzés:
Jól néz ki! De mennyi az a pár kanál víz? 2-3-4-5? Nekem is épp "dolgozik" egy bögrében a kovászom, de nagyon nem úgy néz ki, hogy történik valami. 4 kanál liszt, 2 kanál joghurt és fél evőlanál víz van benne. Te mennyit tettél bele?
Nem mértem, csak úgy szemre öntöttem hozzá, hogy jól keverhető legyen. Mondjuk mint egy hígra sikerült nokedlitészta. De igazából úgy voltam vele, hogy nem annyira lényeges, mert majd a tészta állagát kell jól eltalálni. Egyébként jó ideig ez is úgy nézett ki, hogy semmit se csinál, aztán egyszercsak mégis beindult. A harmadik nap vége felé már illatára is más lett, meg kavaráskor tényleg látszott a sok pici buborék. Mondjuk ezután kapott még egy pár órát, hogy ne éjjel kelljen majd sütni a kenyeret :) A kenyértészta pedig megkelt vele kb. úgy, ahogy a dagasztás nélküli kenyér szokott. A langyos radiátor mellett volt egy széken a tál, konyharuhával letakarva.
Veránál is ez a téma :o) Lehet, hogy ki kellene próbálnom nekem is, hm - hm? :o) Mindenestre köszi a receptet!
Megjegyzés küldése