2008. július 17., csütörtök

Gyümölcsös morzsasüti

A hétvégén sikerült újabb adag rebarbarához jutnom, s mivel dzsemben jó párost alkotott az őszibarackkal, újabb randevúra hoztam össze őket. Ezúttal valamilyen könnyű sütire vágytam, amiben messze a gyümölcs dominál. Ja, és természetesen: ázott tészta kizárva!

Így alkottam a következőt:

Egy tálban összemorzsoltam 4 dkg vajat, 4 evőkanál darált diót, kb. 2 evőkanálnyi mézet és 6-7 evőkanálnyi pehelykeveréket (most épp egy rozspelyhes zacskó aljáról a rozspelyhet, utána meg árpapelyhet bontottam; eredetileg zabpehely volt a receptben, de búzapehellyel is csináltam már). A szükséges pehelymenyiség nyilván erősen függ a méz mennyiségétől, a lényeg, hogy éppen ne álljon össze egybe az egész keverék. Mindezt betettem a hűtőbe, amíg elkészítettem a gyümölcsös alapot. Ehhez előszöris kivajaztam egy közepes tepsit, majd rebarbarát és hámozott őszibarackot kockáztam bele, kb. fele-fele arányban, jól megtöltve a tepsit (kb. 3-4 cm vastagon, attól több már nem sül olyan jól). Rámorzsoltam a hűtőből kivett keveréket, majd 180 fokon, előmelegítés nélkül 25 percig sütöttem. Ezalatt megpuhultak a gyümölcsök és szépen megpirult a tetején a morzsa. Az édes őszibarack, a savanykás rebarbara és a ropogósra sült, édeskés morzsa igazán finom lett így együtt.

Eredetileg ebben a receptben találkoztam először ilyesmivel. A morzsában gyakran változtatom a pelyhet, de olyan is volt már, hogy darált dió helyett mogyoró volt itthon. Mézzel viszont még nem csináltam korábban, de ezentúl alighanem így fogom. A gyümölcs is tetszőlegesen variálható alatta, a darabok méretét kell úgy megválasztani, hogy a sütési idő alatt megpuhuljanak. Én szeretek egy édeset meg egy savanyút párosítani a kellemes összhatás érdekében.

2 megjegyzés:

Renata Kalman írta...

Van két tő rebarbarám, de eléggé ramaty állapotban. Almával szoktam kombinálni pitetöltelékként.
Jó hogy a cukrot így le tudod minimalizálni. Én már annak is örülök, ha azt a mennyiséget redukálni tudom, amit a receptek többnyire leírnak. A gyerekeim valahogy genetikailag édesszájúak. :)

Dulmina írta...

Én tavaly fedeztem fel a rebarbarát, most már ott tartok, hogy sokféle gyümölcshöz használom savanyításnak.
Sose voltam édesszájú, de apránként lassan már teljesen leszokok. Sima kristálycukor szerintem nincs is itthon, csak gyümölcscukor (ritkán, befőzéshez), barnacukor (néha, sütikhez) meg méz (gyakrabban). Most már ott tartok, hogy sajnos sokszor zavar, ha megkínálnak valamivel, és érzem, hogy az nekem tömény...

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails