2011. április 21., csütörtök

Grízes almás süti (lakto-vega)

Szeretem az egyszerű recepteket. De hiába egyszerű valami, ha ez egyben a minőség rovására is megy. Megfogott a hangzatos név, hogy "A világ legegyszerűbb almás süteménye", amiben ráadásul tojás sincs, és a kommentelőknek is túlnyomórészt tetszik. Ez most csak azért nem lett a "poros vacak" kategória, mert készítés közben látva a dolgokat, nem mertem megkockáztatni, hogy a recept szerinti módon süssem meg. Így csak helyenként maradt egy kicsit száraz, a többi ehető lett, és még ízlett is (főleg a Főkóstolónak, akinek csak utólag meséltem el a készítés kalandos történetét).

Hogy ilyenkortájt már kissé fonnyadt az alma, arról nem tehetek - bár tisztában vagyok vele, hogy ehhez az összeállításhoz nyilván inkább a lédús gyümölcs lenne a nyerő. [Ez egy régebbi piszkozat, azóta a helyzet csak fokozódott.] A helyzetet javítandó, bőven mértem az almát, raktam hozzá citromlevet, meg mézzel édesítettem, ami ugye maga is folyós, meg az alma is kiengedi a levét tőle (igaz, 10 deka helyett csak két nagy kanál méz ment bele, hogy ne legyen brutál édes alapból). Komolyan eszembe jutott még egy kis doboz kefír belekeverése is, de aztán végül egy üveg alján árválkodó kb. 1 deci híg dzsem lett inkább az áldozat a hűtőből. A liszt és a búzadara mennyiségét pedig helyből jelentősen csökkentettem, lévén a teljes kiőrlésű fajták köztudottan több folyadékot vesznek fel. A rétegezésnél már komolyan azon gondolkodtam, hogy egy tisztességes almás lepény se lett volna lényegesen több munka, és az legalább garantáltan jó. Ez meg... eszembe jutott a lusta asszony rétese vagy bólyi túrós, amit évekkel ezelőtt többször is csináltam - s hogy néha bizony az is poros maradt. Megenni ugyan megettem, mert ételt csak kivételesen rendkívüli esetben dobunk ki, de előbb-utóbb kikopott a repertoárból, mert megismertem ettől kevésbé "lutri" túrós sütiket is. Most, nem bízván a szerencsémben, végül inkább nagyjából összekevertem a cuccot a sütőtálban - persze csak óvatosan, végülis ki volt kenve alá -, és úgy sütöttem meg. Így csak helyenként az alján meg a tökéletlenül összekevert részeken maradt némileg poros, mire megsült.

Persze rá lehet fogni, hogy a reformosítás tette, dehát az lételemem :) Azt meg, hogy nem vagyok jó lustaasszony, majdcsak túlélem valahogy :)))


A kész süti végül pillanatok alatt elfogyott, és a maga módján jó is volt, úgyhogy írom a receptet, hátha valaki kedvet kap hozzá. Lédús almából talán az eredeti módon, rétegezve is kipróbálom majd valamikor (vagy ezt a szárazat kiegészítem pár deci gyümölcslével?). Addig meg mutatom a tovább egyszerűsített, mindent összekeverős változatot - így tényleg észrevehetően kevesebb munka, mint egy tisztességes almás lepény (mondjuk egy ilyen vagy egy ilyen).


Grízes almás süti
(lakto-vegetáriánus recept)


Hozzávalók:
  • bő 1 kg alma
  • fél citrom leve
  • 1 evőkanál őrölt fahéj
  • 2 nagy evőkanál méz
  • 1 dl birsdzsem (tetszőleges más dzsemre cserélhető vagy elhagyható, nálam maradék volt)
  • 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 15 dkg teljes kiőrlésű tönkölydara
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 10 dkg vaj (ebben az összekeverős felállásban szerintem akár 5 is elég)
  • ízlés szerint méz a tálaláskor

Elkészítése:
Az almát lereszeljük, és a vaj kivételével összekeverjük a többi hozzávalóval. Kivajazunk egy közepes tepsit vagy cseréptálat (én az Európa tál alacsonyabbik részét használtam), beleegyengetjük az almás keveréket, majd rászeleteljük a maradék vajat. Hideg sütőben indítva 180 fokon bő fél óráig sütjük; amikor láthatóan pirul a széle és a teteje, akkor van kész. Picit hűlni hagyjuk. Langyosan a tálból lehet kikanalazni, hidegen szeletelhető is. Akinek alapból nem elég édes, csorgassa meg egy kis mézzel az adagját.

Tipp:
Dúsíthatjuk belekevert mazsolával vagy egyéb aszalvánnyal, illetve szórhatunk a tetejére diót vagy egyéb olajos magot.
 

0 megjegyzés:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails