Nem is kellett csalódnunk; sütés után rögtön puha, ízletes, visszafogottan édes csemege lett belőle, és nincs semmi ördöngősség az elkészítésében. A próba adag hamar elfogyott, karácsonyra ismételnünk kellett.
Hozzávalók 5 nagy tepsi figurához
- 10 dkg vaj
- 2 dl méz (személyesen a termelőtől vesszük a piacon)
- 1,5 dl tejszín vagy zsíros tej (házi, ez is a piacról)
- 2 evőkanál mézeskalácsfűszer (vagy őrölt fahéj, szegfűszeg, gyömbér keveréke)
- 1 evőkanál szódabikarbóna
- 1/2 kg teljes kiőrlésű liszt (lehet csak búza vagy vegyesen is, például háromgabonás kenyérpor, ami teljes kiőrlésű búza-, árpa- és zabliszt keveréke)
- darált dió a nyújtáshoz (vagy mogyoró, mandula, tetszés szerint)
- tetszőleges olajos magvak és/vagy összevágott aszalványok a díszítéshez (elhagyható)
Másnapra sokat keményedett, így már könnyű volt vele dolgozni. Liszt helyett kevés darált diót szórtam alá, úgy nyújtottam kisebb adagokban 3-4 mm vastagságúra, majd figurákat szaggattam belőle. Isti szilikon sütőlappal bélelt tepsire rakosgatta (lehetnek közel egymáshoz, nem nőnek jelentősen), és 180 fokra melegített sütőben 8-10 perc alatt aranybarnára sütötte. Alhangon megsütve omlós, tovább sütve egyre ropogósabb (csak arra figyeljünk, hogy ne égjen meg), és mindkét esetben puha, rögtön fogyasztható, kihűlés után sem keményedik ehetetlenre. A sütőből kivéve érdemes a tepsin hűlni hagyni pár percig, úgy könnyebb leszedni és a formáját is biztosan megtartja.
Most csak figurák lettek, de egyébként "szobrászkodáshoz" is alkalmas állagú ez a tészta.
A kiinduló receptet Antal Valinál találtam.
1 megjegyzés:
Boldog, eredményes új esztendőt kívánok!
Megjegyzés küldése