Végre sikerült rehabilitálnom a zöldborsót, és már nem az elkerülő stratégián kezdek agyalni, ha úgy jön ki a lépés, hogy borsó áll a házhoz. Hiába, mély nyomot hagyott bennem az a rengeteg vén vacak, amit gyerekkoromban próbáltak több-kevesebb sikerrel lenyomni a torkomon. Emlékszem, mekkora csalódás volt, mikor rájöttem, hogy a rizsben eredetileg nincsenek benne azok a rossz ízű zöld bigyók, hanem anyukám keveri össze - én meg fáradságos munkával válogathatom ki a pici rizsszemeket, ha nem akarok éhen maradni. A zöldborsós rizs még csak-csak elment, de borsószezonban sajnos nagyon sokszor műsorra került a borsópörkölt is, ahol két további nagyonnemszeretem hozzávalóval, nevezetesen sok hagymával és paprikával volt súlyosbítva a szokásos ízenincs vén borsó. (Ebből a paprikát azóta megkedveltem, és újabban a hagymával is derekasan barátkozom, több-kevesebb sikerrel.) Hogy miért mindig csak akkor kellett leszedni szegény borsót, mikor az egymás szomszédságában szögletesre nyomódott szemek már majd' szétfeszítették a csöveket, az azóta is rejtély számomra, mindenesetre így fejtéskor az volt az egyetlen szórakozásom, hogy hány összetapadt szemet tudok kivenni egyben: kettő-három nem volt nagy kunszt, de ha ügyes voltam, öt-hat is sikerült. A játék élvezetét egyedül az a tudat rontotta, hogy utána vagy a rémséges borsópörkölt, vagy - ha szerencsém van - borsóleves következik (utóbbiból legalább a nokedli és talán a répa is ehető). Lehetett nekem magyarázni, hogy "zsenge" meg "finom" (sőt, "fínom"), én ezt egyáltalán nem tartottam annak, és kész.
Pár éve aztán, a nemszeretem alapanyagok óvatos kóstolgatása mozgalom keretében (jelszó: hátha vannak még csodák :) rájöttem, hogy a zöldborsó nem szükségképpen vén, és akkor még íze is van. Mit van íze - finom! Frissen szedetten meg aztán főleg, bár a fagyasztást is jól bírja. Legutóbb paradicsomot kötözni és disznóparéjt irtani voltunk a Tanyán, és megint kaptunk borsót. Jó fajtát, tényleg zsengét, ráadásul nem is keveset. Adott hát az alapanyag néhány újabb zöldborsós finomsághoz. Ma például ezt készítettem belőle:
1-2 evőkanál olajon kevergetve átpirítottam
1 bögre (2,5 dl) barna rizst (pár perc alatt), majd felöntöttem
2 bögre vízzel, ízesítettem
1 teáskanál tengeri sóval, és forrás után kis lángon, lefedve pároltam. Mikor már majdnem elfőtte a levét és érezhetően puhult a rizs (úgy 20-25 perc elteltével), hozzákevertem
1 üveg (330 ml) lecsó-szószt és
30-40 dekányi fejtett zöldborsót, visszatettem a fedőt, és együtt pároltam készre (kb. 10 perc). Tálaláskor
friss petrezselyemzöldet tépkedtem rá. Ez a mennyiség 3-4 adag főétel vagy 5-6 adag köret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése