Tejes Graham kenyér - kenyérsütő gépben (laktovega)

Itthon sose veszünk bolti pékárut, inkább nap mint nap sütök; kenyeret, kiflit, zsemlét, csigát, lepényt, miegymást - mikor mi esne jól. Leginkább az vált be, hogy a kenyérsütő gépre bízom a dagasztást és a kelesztést, majd tetszés szerint formázom a tésztát, és a villanysütőben sütöm meg.

Van azonban egy örökölt házunk is, ahol rendszeresen eltöltünk egy-két hetet, az aktuális teendőktől függően. Ügyintézés és pakolás-lomtalanítás a két fő tevékenység ilyenkor (meg most már némi kertészkedés is), a főzés csak annyira korlátozódik, hogy ne éhezzünk. Teret kap hát egy csomó bolti lisztáru meg azonmód fogyasztható kiegészítő (vaj, sajt, joghurt, stb), a kevesebb házikoszt alapját pedig a kamrában talált és még ehetőnek minősített befőttek és konzervek adják, hogy hasznosítsuk, amit még lehet.

A múltkor elég sokat kellett ott időznünk, és egy idő után nagyon megéreztük, mennyire nem jó a sok fehér kenyér. Én három nagy szelet után tudatosan álltam le az evéssel, hiszen ekkora mennyiségnek elégnek kell lennie, akkor is, ha egyébként még éhesnek érzem magam (még két szelet simán lecsúszna, és az összesen már rengeteg). Kis idő elteltével szintén vissza kellett fognom magam, hogy az éhségre való tekintettel ne egyek össze mindent úgy sebtiben. Talán azért is éreztem annyira drasztikusnak ezt, mert az igazi (nem színezéktől barna) teljes kiőrlésű pékárukat fogyasztva évek óta nem tapasztaltam ilyesmit, el is felejtettem, hogy a finomliszt bizony ilyen alattomos. Istinek még nem ilyen távoli a fehér lisztes pékáruk világa, de amúgy sem valami jó emésztésén és közérzetén sokat rontott az erre alapozott étkezés.

Először csak némi teljes kiőrlésű müzlivel próbáltunk javítani a helyzeten (legalább a gyümölcslevek is fogytak a spájzból), aztán azt is kitaláltam, hogy egeres ház és lepukkant konyha ide vagy oda, legalább időnként hogyan tudok normális kenyeret sütni. Van a faluban tejautomata, ahol éjjel-nappal be lehet szerezni rendes házi tejet (a bónusz az egészben, hogy a boltinál sokkal jobb minőségű áru sokkal olcsóbb is), eltekerek én a szomszéd város egyik szupermarketjébe Graham lisztért (az otthoni kisboltban is van, csak emehhez képest arcátlanul drága, a városba meg úgyis kell menni más miatt is), a pékségbe ezentúl csak élesztőért járunk (a kimért élesztő ráadásul töredékáron van a szabvány, sárgapapíros ötdekáshoz képest), begyúrom kézzel a kedvenc kiflitésztát, aztán meg megsüti a rossz kenyérsütő. Ennek rosszasága annyi, hogy nem forog a lapátja, így dagasztani már nem lehet vele, de - mint azt sejtettem - tésztát keleszteni és sütni továbbra is remekül tud. A villanysütős megsütéshez megfelelő állagnál keményebbre gyúrtam a tésztát (valamivel kevesebb tejet használva), így már az első sem lett "cicafül" (szépen megkel, majd sütéskor beesik a közepe - a túl lágy tészta sajnos így jár a kenyérsütőben). Külön örültem neki, hogy a szép, egyenletesen laza belső mellett nem lett páncél a héja (korábban ez visszatérő gondom volt ezzel a géppel), sőt, másnap, megpirítva is finom puha volt a széle is. Még melegen-langyosan is elég szépen lehet szeletelni (lásd a képeken), noha nem túl vékonyra. Annyira bejött a dolog, hogy naponta készítettem egy adagot, így egyáltalán nem kellett kenyeret vennünk, egy hét alatt mindössze két kakaós csiga volt a "kihágás" - annyi meg belefér.

Természetesen akinek nem beteg a kenyérsütője, használja végig azt - így már tényleg minimális fáradsággal elkészíthető a sokkal laktatóbb, egészségesebb pékáru, nap mint nap.