2009. november 2., hétfő

Birsalmasajt - sült birsből

Több helyen olvastam már, hogy előkészítésként nem megfőzik, hanem megsütik a birsalmákat a sajthoz. Nálam persze az egészben megsütés nem jön szóba, hiszen szinte mindegyik szemnek van kisebb-nagyobb hibája, amit én jobbnak látok még az elején kivágni, nem majd megsült állapotban bányászni belőle (meg így a hulladék helyett is hasznos részt sütök inkább - a komposztba meg nyersen is tökéletes a rossza). Végülis ezeket a kisebb fajta birseket egyáltalán nem nehéz felvágni, még az én nem túl profi késeimmel sem (a töklámpáshoz sokkal több erő és ügyesség kellett). Magában az alapötletben viszont láttam fantáziát, főleg a múltkori sült birs készítése után.

Ezúttal a nemrég kapott Európa tálamat használtam a sütéshez. Ez a pataki tálhoz hasonló, csak belül mázas. Végső soron a pataki tál is jó lett volna a célra, csak a sok egyéb finomság után már alapból van egy zöldséges aromája, az alapos, időnként áztatással is támogatott mosogatás ellenére is. Nem tudom, mennyire vette volna át ezt a gyümölcs, de mivel nem volt muszáj, inkább nem próbáltam ki.

A tálat beáztattam arra az időre, amíg a birsek mosásával és feldarabolásával foglalatoskodtam. Kivagdostam mindegyikből a magházat meg a hibás részeket (meg viszont nem hámoztam), aztán felkockáztam, és a tálba átrakásig egy fazék vízbe raktam. Összesen kb. 4 kilónyi birs végezte a kés alatt (a nem túl hibás fajtából, mint ami a fenti képen is látható - a saját kis jégvert termésemből duplaennyit is meg kellett faragnom, hogy a javával megtöltsem a tálat).

Igyekeztem jól megrakni a tálat, hiszen így éri meg leginkább égetni a sütőt miatta. Mert ennek bizony egy jó óra kell 200 fokon (de a tál megóvása érdekében hideg sütőből indítva!), meg még utána is bent hagytam egy darabig az elzárt, de még meleg sütőben. Ezidő alatt puhára és kellemes vöröses-barnás árnyalatúra sült a tartalma, és közben igen finom illatok terjengtek a konyhában.

Átborítottam az egészet egy nagy fazékba, amiben majd meg lehet főzni, és krumplinyomóval összetörtem. Kóstolás útján megállapítottam, hogy ehhez a kevésnél is kevesebb nádcukor kell (vagy gyümölcscukor, csak az most épp elfogyott), hiszen így előkészítve a birs messze nem annyira fanyar, mint főzve (az egészbe ment 5 evőkanállal - a mennyiség persze ízlés- és birsfüggő; a gyümölcscukor édesebb).

Időnként megkeverve jól átforraltam. Hosszasan nem kell főzni, hiszen már induláskor elég sűrű a massza, a színe pedig a szárítás során sokat mélyül még. Közben összevágtam 2 maréknyi mogyorót, amit a végén belekevertem.

A kész masszát celofánnal kibélelt tepsikbe simítottam bő 1 centi vastagon (2 db 20*30 cm-es lap lett), így fogom megszárítani. (Ha kell a tepsi, akár már másnap át lehet emelni a tartalmát egy tálcára a celofán túllógó szélénél fogva.) Pár nap múlva majd tálcára átborítva megfordítom, lehúzom a celofánt, és megvárom, míg a másik oldal is kellően megszárad. Időnként meg-megfordítom, hogy biztos ne penészedhessen be az alja.

Utána pedig jöhetnek a süteményszaggatók, hogy formákat vágjak belőle.

Másik formázási ötlet: A képen látható korábbi adagnál vastagabbra készítettem a lapot, hogy egyfalatos téglácskákat vágva belőle akár szaloncukornak is becsomagolható legyen (megfelelő méretűre szabdalt sütőpapírból és alufóliából könnyedén elkészíthető a klasszikus, kétrétegű papír is hozzá, erről kép itt.) Ebbe a fajtába nem belekevertem a diót és a mogyorót, hanem a megfordítás után a tetejébe nyomkodtam fél/negyed, illetve egész szemeket úgy, hogy majd ezek között lehessen darabolni.

A sütésnek köszönhetően sokkal szebb színű a massza már a főzés elején, de az igazi színét csak a szárítás során nyeri el a kész birsalmasajt. A birs fantasztikusan puhára és ízletesre sül így, s mivel lé nélkül megy mindez (bár túl alaposan nem csepegtettem le a tálba rakáskor a darabokat), a pektin is benne marad, és hamarabb, könnyebben dermed a sajt (de a szárítást azért így sem lehet megspórolni). Aki nagy mennyiségben készít birsalmasajtot és van megfelelő sütőedénye (cseréptál hiányában az alufóliával jól lefedett mély tepsi is megteszi), annak mindenképpen ezt a készítési módot ajánlom.

Ha a sütés nem megoldható, akkor működik így is, illetve ennek egy különleges, szőlővel kombinált változatáról itt írtam.

Idő: kb. 3 óra, de ebből csak 1 óra munka (fele az elején, fele a végén); plusz a szárítás
Pénz: kb. 600 Ft
A birs természetesen hazai volt, a (finomítatlan!) nádcukor meg Mauritiusról jött.

0 megjegyzés:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails