Nem most volt már, hogy beruháztam egy üveg hidegen sajtolt napraforgóolajra. Tulajdonképpen nem is volt akkora beruházás: alig volt drágább, mint a finomítottak közül egyik-másik márkásabb fajta - azokról pedig már tudom, hogy a minőségükben messze nincs közöttük akkora különbség, mint az árukban (ezért nem átallom a legolcsóbbat - de csakis hazait - venni). Kíváncsi voltam, hogy a hidegen sajtolt vajon milyen. Ránézésre sötétebb színű és sűrűbb, bár ez is áttetsző.
Aztán úgy alakult, hogy a kóstolás sokáig váratott magára. Leginkább az ötleteket gyűjtöttem a felhasználásra, hiszen azt rögtön eldöntöttem, hogy ha már hidegen sajtolt, akkor kár lenne melegítéssel tönkretenni - a bő olajban sütés amúgy se megy nálam, de főzéshez vagy épp süteményekbe se kellene elpocsékolni. A legkézenfekvőbb hideg ötlet pedig szintén kilőve: a saláták nem mennek nálam rendszeresen és nagy mennyiségben, és épp az öntet a gyenge pont: akár ecetes/citromos-olajos, akár majonézes, a legtöbb esetben minimális öntettel, de sokszor inkább anélkül eszem meg szívesen. No de ha felbontom a literes üveg olajat, akkor nem csak hébe-hóba kellene fogyasztani belőle egy kicsit, ha nem akarom, hogy a levegőn csúnyán megavasodjon a vége. Ezek a natúr, finomítatlan dolgok ráadásul hajlamosabbak az ilyesmire...
Nemrég aztán elérkezett az idő, elszántam magam az üveg kibontására. Átható napraforgóillat csapta meg rögtön az orrom. Ez igen! Ez tutira napraforgóból van, míg finomított társa ennyi erőből akármiből lehet - vagy ha mégis napraforgóból van az is, akkor a finomítással jól eltüntették az erre utaló jeleket. Ez után kicsit sem lepődtem meg, hogy az íze is sokkal karakteresebb, sokkal napraforgósabb, sokkal természetesebb. Igen, ennek határozottan van íze - nem is meglepő módon nagyon hasonló a napraforgócsíra ízéhez.
A melegítés mellőzésére eddig azt találtam ki, hogy elkészítem zsiradék nélkül az ételeket - a jó kis megszokott tartalmas egytálételeimet -, majd tálalás után, mikor már ehetőre hűlt, akkor csorgatom meg egy kevés ilyen olajjal (persze csak ha kívánom, és illik hozzá az erőteljes napraforgóíz). Másik ötletem pedig - mint a képen is látható - a mártogatás volt: azt hiszem, megtaláltam az eddigi legjobb vegán mártogatót a héjában sült krumplihoz!
7 megjegyzés:
nagymamám (reformnagyi ám) szokta használni sokat, de elfelejtettem, mihez:( de ő sem hevíti. ha eszembe jut vagy ha megkérdeztem, majd szólok:D ez egy tök felesleges hozzászólás volt. mind1:)
egy eszembe jutott, palacsintába teszi, meg asszem, sütikbe is
Bizony nagyon finom az ilyen mártogatós! A mi kedvencünk a tökmagolaj héjában sült krumplival.
Ez az egyik kedvencem. Én szoktam hozzá héjában sütőben sütni céklát (megédesedik!) és savanyú káposztát enni. Hmm, most kedvet kaptam :)
Ja és felkarikázott hagymára olajat öntve 10-15 perc után elveszti a maradandó hagyma szagát, az ízét viszont nem.
Régebben olvastam, hogy minden fajta hidegen sajtolt olaj másra jó (kukorica, búzacsíra stb) de most nem találom. Puszi: E
észembe juttatttad, amikor régen gyerekkoromban nagymamám ment napraforgómaggal az olajütöbe. annak az olajnak volt olyan, de olya napraforgómag-illata, amilyet azóta sem éreztem. friss kenyérrel mártugattuk. de el tudom képzelni, hogy krumplival is milyen finom lehet! majd szétnézek itt, hozzá tudok-e jutni. (mármint a hidegen sajtolt napraforgó-olajhoz).
Üdv!
Meg lehet kérdezni, hogy hol vetted és mennyiért?
A hidegen sajtolt olaj hevítésnél mérgező anyagokat is termel vagy csak a hasznosak mennek benne tönkre?
Szegeden az Anna-kútnál a Reformházban vettem, 649 Ft volt a literes üveg (milyen jó, hogy levakarhatatlan árcímkét tesznek mindenre :)
A hevítéskor szerintem alapvetően ugyanaz történik a hidegen sajtolt olajjal is, mint bármilyen másik olajjal, tehát csak módjával, túlhevítés nélkül érdemes használni, ha már a hevítés mellett döntünk.
Megjegyzés küldése