2008. november 30., vasárnap

Szakácskönyveim

Vannak. Számukat tekintve ugyan valószínűleg erősen alulról közelítem a gasztroblogger-átlagot, ha meg még azt is hozzáteszem, hogy többségük a bő 1 évvel ezelőtti költözés óta dobozok mélyén leledzik (mert igazán sajnálnám, ha lepné őket a por a polcon :), akkor ezzel elég jól jellemeztem hozzájuk fűződő viszonyomat.

Persze nem volt ez mindig így. Azért is van ennyi (nagyságrendileg úgy 20-30 darab). Vannak képesek, meg képek nélküliek; süteményesek felülreprezentálva, húsételesek meg alul. Kisebbek, nagyobbak, mindenesek, tematikusak, puhafedelűek, elegánsak... Egy részüket én magam vettem, igen gyakran olcsó könyves bazárban turkálva kincsekért, másokat kaptam. Vásárláskor nálam fő szempont, hogy belelapozva kapásból találjak legalább négy-öt olyan receptet, amit viszonylag kevés átalakítással szívesen kipróbálnék, és ennek gyakorlati esélyét is látom (tehát nem siklik meg a dolog mondjuk a hozzávalók beszerezhetőségén, eszközigényen, stb.). Ha ez nincs meg, akkor hiába minden, szívfájdalom nélkül visszateszem. Aztán ha nincs szerencsém, kapok ilyet ajándékba.

Régebben nyilván egyszerűbb volt használható szakirodalmat találnom, mert kevesebb dologban tértem el ennyire a közízléstől. Meg a netezős és gasztroblog-olvasós korszak előtt inkább szükségem volt arra, hogy nyomtatott formában szerezzek új recepteket. Az újságok nem vonzanak, életemben 1, azaz egy alkalommal vettem kifejezettem gasztroújságot, de "női újságokat" is csak a fodrásznál lapozgatok, évente 1, legfeljebb 2 alkalommal.

Az utóbbi időben egyébként a receptnézegetés sem kapcsol már ki úgy, mint akár csak egy éve, vagy azelőtt, amikor rászoktam, hogy a megszokott ételek mellett időnként újdonságokat is kipróbálok. Mostanában inkább csak ötletekért olvasgatok, meg a gasztroblogokban a receptek mellett szereplő egyéb gondolatokért. Aztán a konyhában visszaemlékezve elvész mindaz, amit úgyis átalakítanék, és a bevált módszereimmel meg a pillanatnyi megérzéseimmel ötvözve kerül valami egészen más az asztalomra. Kétszer ugyanúgy pedig szinte soha (már ha egyáltalán van ismétlés) - valamit mindig alakítok, vagy az aktuális körülmények, vagy az aktuális vágyaim miatt.

Korábban azért voltak az életemben meghatározó szakácskönyvek, amiket rengeteget forgattam, és viszonylag be is tartottam a bennük szereplő recepteket. Ezekről itt írtam. Nem kimondottan szakácskönyv, de hasznos olvasmány ez a könyv is a fűszernövényekről.

Köszönöm Cukroskatának a körkérdést, én most nem adnám tovább kifejezetten, de ha van önként jelentkező, kérem, ne fogja vissza magát!

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails