2008. november 13., csütörtök

Fűszeres hajdinakrém nyers körítéssel

Az utóbbi időben egyre többször követek el olyat, hogy amit lehet, nyersen, mindenféle hőkezelés nélkül teszek a tányérra. Legtöbbször ez valami főtt + nyers kombinációt eredményez. Ez a mai ebéd is majdnem ilyen lett, de aztán végül maradt teljesen nyers. Nem állítom, hogy ezután nyersevő leszek, de ez határozottan jólesett.

Tegnap bukkantam erre a receptre, s mivel a múltkori hajdinás kaland közepette kóstoltam már áztatott, nyers hajdinát, egyből megmozgatta a fantáziámat. Ennyiért persze kár összepiszkolni a darálót, úgyhogy inkább szárazon daráltam le a hajdinát a kézimalommal, ezúttal tényleg durvára (fél szemek simán maradtak benne, teljesen épek viszont azért nem). Utána vízbe áztattam - emlékeztem rá, hogy sokat felvesz, úgyhogy mikor beszívta, akkor pótoltam (nagyon folyósra viszont nem akartam csinálni).

Fél nap áztatás után befűszereztem: kevés étolaj, pirospaprika, őrölt köménymag, frissen darált bors (a fokhagyma nálam felejtő). Kolbász-ízhez nem sok köze lett, meg amúgy is elég bizarrnak tartottam. Még úgy is, hogy elég sokára bontakozott ki az íze a számban (magyarul nem célszerű nyelni, mint kacsa a nokedlit).

Ezután úgy döntöttem, hogy inkább fasírtnak fogom megsütni. Tettem hát hozzá egy kis sót meg egy kis zabpehelylisztet + némi vizet (hogy egyben maradjon), forrósítottam neki a serpenyőt, aztán kis plecsniket raktam. De azért kíváncsiságból megkóstoltam nyersen is. Érdekes módon most már kezdett ízleni (talán a só miatt, vagy mert a zabpehelyliszttől krémesebb lett, vagy nem tudom), úgyhogy az első néhány fasírt kisülése után összevetettem a nyers meg a sült változatot. Eddigre a nyersben sem volt már feltűnő a zabpehelyliszt íze.

Nem voltam elájulva a sülttől, úgyhogy a nyers mellett döntöttem (valójában teljesen ugyanaz az íz; mivel nem sütöttem meg nagyon, az állag is hasonló, csak a hőfok más). Méltó körítésnek akkor már az itthon fellelhető friss zöldségekből daraboltam: felkarikáztam egy kis tököt (úgy arasznyi ha volt) meg felcikkeztem néhány szem paradicsomot, aztán az egészet elrendeztem egy tányéron. A tökszeletek megkenése nem vonzott igazán (mondjuk már gyerekkoromban sem igazán ettem meg a megkent kenyeret - az üres kenyeret és külön a kencét inkább volt esély), úgyhogy egy kis tálkába raktam inkább a krémet.

Lehet, hogy merész, de finom!

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails