2008. november 4., kedd

Hét dolog rólam

Ha heten még nem is, de már többen hívtak a játékba, úgyhogy belevágok (pedig mikor megláttam a legelső ilyen írást, az volt az első gondolatom, hogy ebből most szívesen kimaradnék). Nem garantálom, hogy lesz annyira érdekes és/vagy meglepő, mint egyik-másik dolog, amit már említettem, bár sose lehet tudni... Próbálok gasztronómiai tárgykörben maradni:
  1. Gyerekkoromban papírszalvétákat gyűjtöttem, mint szerintem a legtöbb lány. Sokat cserélgettünk, meg persze szám szerint tudtuk, hogy mekkora a gyűjteményünk. Egyébként még most is megvan, szaloncukros dobozokban, méret szerint rendszerezve. Már nem gyűjtöm kifejezetten, de a szép vagy valamiért különleges darabokat haza szoktam hozni, ha úgy adódik.
  2. Életemben 1, azaz egy alkalommal vettem receptújságot. Szakácskönyvem kicsit több van, bár jó ideje azt a készletemet sem gyarapítom, és a meglévőeket is nagyon ritkán forgatom. Vásárlásnál nálam feltétel, hogy legyen benne legalább 4-5 olyan recept, amiben látok fantáziát, és nem nagyon kell átszabni (egyre nehezebb ügy :) Ha ez nem teljesül, akkor hiába a szép kivitel, a képek, az új illat, minden szívfájdalom nélkül visszateszem.
  3. A piacon egy-egy bevásárlás alkalmával többször is körbemegyek, mert vásárlás előtt szeretem felmérni a terepet, meg közben kombinálok, hogy mit is fogok készíteni a beszerzett dolgokból. Aztán hazafelé tekerve gondolkodom tovább. Aztán amire nincs elég jó ötletem, abban a témában szétnézek az interneten. Az ilyen-olyan receptgyűjteményekben elég nagy a szórás a megbízhatóságot illetően, inkább a blogokban kutakodom. Aztán összerakok valami nekem tetszőt.
  4. Nagyon sokáig csak olvastam gasztroblogokat, és nem gondoltam rá, hogy egyszer írni is fogok ilyet. Aztán megéreztem, hogy tudnék újat mutatni, és mivel így lenne értelme, tudnám örömmel csinálni (ezek fontos szempontok számomra, más téren is). Végül miután eljöttem a naponta bejárós munkahelyemről, csak az itthon végezhető távmunka maradt, szerettem volna egy olyan elfoglaltságot, amivel naponta érdemes foglalkozni egy kicsit - ez a blog lett az.
  5. Nem igazán szeretek máshol enni. Számomra egyfajta bizalmat feltételez az, hogy megeszem valakinek a főztjét. Természetesen nem várom el, hogy teljes mértékben figyelembe vegyék az összes dolgot, amiben eltér az ízlésem a nagy átlagtól: nem dől össze a világ, ha egyszer-egyszer olyat is eszek, amit itthon biztosan nem vagy nem úgy készítenék (rendszeresen viszont nem viselném jól ezt). Az azonban rosszul esik, ha nem mondanak igazat a feltálalt dologgal kapcsolatban azért, hogy megegyem (észre szoktam venni a turpisságot, és sajnos ezzel oda a bizalom).
  6. A rengeteg befőzéshez külön itthoni ruhám van; olyan, amit amúgy már nem vennék fel, tehát nem baj, ha teli lesz gyümölcsfoltokkal, ami nemigen jönne ki (az akció után pedig mosás helyett gyakran inkább végleg leselejtezem). Nem is igazi a lekvárfőzés, ha nem fröcsköli össze a pólót! :) Normál főzéshez viszont nincs semmi különös öltözékem, még kötény se.
  7. A házimunkák közül nálam a mosogatás, a pakolás és a takarítás a mumus. Mosogatni viszont sajnos rendszeresen kell, ha főz az ember! Az meg nálam nagyon rossz jel, ha már főzni sincs kedvem ;) Messze állok a rend- és tisztaságmániástól; szoktam mondani, hogy a zseni átlátja a káoszt :)))
Azt a fonalat viszont már elvesztettem, hogy kinél járt már ez a kérdés, úgyhogy bárki jelentkezhet önként, de ha nincs ilyen, ezúttal akkor sem választok (az egy másik történet volt, mikor olyankor bizony kíméletlenül választottam valakit).

4 megjegyzés:

Bombadil Toma írta...

ha nem lenne mosogatógépem, én talán nem is főznék. legalább is ritkán:)) életem legjobb beruházása volt anno...:)

Dulmina írta...

Az a baj, hogy nálam el se férne, meg pont azokat a nemszeretem dolgokat nem komálná ő sem. Így marad a szivacs meg a lelkierő :)

erős ildikó írta...

Szia!
Ezúttal pontokba szedve (pontosabban a Te pontjaidra hivatkozva)szólnék hozzá:
2. Ez meglepő, én azt hittem, azért több olyan szakácskönyv van, ami elnyeri a tetszésed, hiszen már annyi félét lehet kapni. Vagy csak úgy tűnik?
3. Gyerekkorom Anyuval közös, szombat reggeli piacozásait juttattad eszembe. Igen, a legjobb volt először körbejárni és feltérképezni a terepet.
5. Ezzel a ponttal teljesen egyetértek.
6. Én főzni sem tudok "utcai" ruhában. Bár a kötényt gyakran elfelejtem felkötni, viszont kell hozzá kényelmes, otthoni ruha.
A befőzés nálam még ritka, majd
a nomádportán...
7. Hát ez nagyon furcsa. Nekem semmi gondom a mosogatással. S bár a legtöbbször két személyre, néha többre főzök, messzire kergetném azt, aki mosogatógéppel próbálna meglepni. Nekem nem nagy ügy a mosogatás, csak ha sietnem kell valahová, akkor persze ez is egy plusz feladat. Én inkább rendszer-mániás vagyok, senki ne borítsa fel a kialakított környezetem. Pakolás és takarítás nálam alkalomszerűen (nagyban) igen ritka, napi mini-változatban gyakoribb. Ugyanis mindig abban hiszek: nem rendet csinálni kell, hanem rendet tartani. Erre még főzés közben is igyekszem ügyelni. Valahogy mindig az van bennem: ha bárki betér hozzánk, úgy ülhessen le a konyhánkban az asztalunkhoz, hogy ott kellemes környezet fogadja. Még ha csak egy teára is marad.

Renata Kalman írta...

szia!

5-ös pont :)

Ha van kedved még játszani, akkor látogass meg, légyszi:

http://lettudatoskonyha.blogspot.com/2008/11/gyerekkori-emlkek.html

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails