2008. november 20., csütörtök

Mogyorós csillag

Tegnap bukkantam erre a receptre, és nagyon megörültem, hogy se tej, se tojás nincs benne, amit én inkább mellőznék, csak a liszteket kell lecserélnem. Mivel volt is itthon megtört mogyoróm (a birsalmasajthoz törtem a szüleimtől kapott szállítmányból, csak aztán nem kellett mind), ma ki is próbáltam. Fél adagot akartam csak, meg közben egyéb ötleteim is támadtak, így szokás szerint egész más lett a vége.

Előszöris választottam egy megfelelő tálat a tészta összeállításához, és megolvasztottam benne 12 dkg margarint (egy mosatlan valamivel kevesebb). Közben a lisztes kancsómba kimértem a por alakú összetevőket: 10 dkg teljes kiőrlésű liszt (praktikusan 5 evőkanál), 2 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt, 2 evőkanál étkezési keményítő, 20 szem mogyoró lereszelve (ennyiért inkább nem vettem elő a darálót, amúgy a diódarálóval szoktam ezt is), 1 teáskanál sütőpor (jónak láttam hozzátenni). Az 5 dkg cukor helyett egy kis mézet csurgattam bele. Nem igazán akart összeállni, úgyhogy bő 1/2 dl vizet is tettem még hozzá (gondolom, a teljes kiőrlésű lisztek miatt jártam így).

Így meg lágy lett (kissé ragadt), de nem akartam lisztezni, inkább kitaláltam, hogy keksznyomóval fogom formázni. Be is jött a dolog, simán ment azzal a kinyomóformával, amivel a keményebb tészták nem, mert jobban ragaszkodnak a kinyomóhoz, mint a tepsihez. Kikent tepsire nyomtam őket, és egyáltalán nem zavart, hogy némelyiknek csúnya lett a közepe, mert a végén egy-egy egész szem mogyorót tettem mindegyikre. Egy részét kinyomtam így, aztán gondoltam egyet, és a többihez egy teáskanál kakaót is kevertem még.

180 fokon kb. 15 percig sütöttem légkeverésen (így egyszerre megsült mind a két tepsivel), és nem volt még teljesen meleg a sütő, mikor beraktam.

A mogyoró megpirult a tetején, és a tészta is finom lett. 62 darabnak számoltam, pedig csak kísérleti fél adag volt. Ezek után nem vágyom kipróbálni, hogy víz nélkül, a kemény tészta milyen. Lehetett volna még vanília kivonattal vagy rummal bolondítani, és dióval is el bírom képzelni. Na, majd legközelebb. Akár karácsonyra is :)

5 megjegyzés:

Marcsi írta...

Nagyon guszta lett! Nekem mondjuk nincs türelmem ilyen aprósütikkel pepecselni :(
Marcsi

Dulmina írta...

Ez egyáltalán nem pepecselős, pont azért imádom a keksznyomót :)
Amit viszont nyújtani és szaggatni kell, azt kétszer is meggondolom...

gasztro.miner írta...

Elnézést, hogy itt zavarlak, de nem találtam más jellegű elérhetőségedet.
Mint gasztrobloggernek, szeretném a figyelmedbe ajánlani a gasztro.miner.hu oldalt, ahol a gasztronómiai témájú blogokat jelenítjük meg egy helyen.
Szeretnénk, ha a Te blogod is megjelenhetne oldalunkon, s ehhez hozzájárulásodat szeretnénk kérni (szabályunk, hogy csak azok bejegyzései jelennek meg, akik ehhez hozzájárulnak). A bejegyzésedből csak egy kivonat jelenik meg honlapunkon és esetlegesen egy kis kép: ha valaki el szeretné olvasni bejegyzésedet, akkor a blogodra fog eljutni. Az eddigi tapasztalatok alapján napi további 50-100 látogatót is jelenthet, ha bekerül valaki a listába.
Amennyiben úgy döntöttél, csatlakoznál hozzánk vagy kérdésed van, írj az info[kukac]miner[pont]hu ímél-címre.

Miner.hu

Névtelen írta...

Kedves Dulmina!

Én kipróbáltam ezt a receptet, és nagyon finom lett. Egy gondom van csak, hogy a keksznyomó bizony egy idő után szétugrott a kezemben, azazhogy a rúgója... Nem bírom visszavarázsolni (bár azt sem látom ,hogy igazából honnan akadt le). Nem tudsz valami helyet, hogy hol javíttathatnám meg? Köszi a segítséget. Még a többi ilyen receptet is ki akarom próbálni, de lehet, hogy csak kézi formázás lesz belőle ezek után. :(

Bogi

Dulmina írta...

Egyszer én is jártam így ezzel az új "kiadású" keksznyomóval, utána apukám javította meg. Azután nagyon óvatosan, lágy tésztával használtam csak. Aztán meg ráakadtam egy eredeti, békebeli, masszív példányra a Vaterán, megvettem, azóta nincs gondom az eszközzel.
Amúgy az a baj ezekkel a mai dolgokkal, hogy eleve nem hosszú életűre és javíthatóra csinálják őket...

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails