Sikerült megint rebarbarához jutnom, így adott volt a pálya egy kis kísérletezésre. A chutney sikerén felbuzdulva ismét valami dzsem- vagy szószféle irányába indultam el. A sok cukor viszont nálam természetesen felejtő, úgyhogy más módon édsítettem meg: édes gyümölccsel, nevezetesen jó érett, illatos őszibarackkal főztem össze. Azért a dzsemreceptek felkutatása sem volt hasztalan: a fűszerezés ötletét ellestem az egyikből.
A rebarbarát megmostam, a hámozásnak viszont nem éreztem szükségét, így azonmód felvágtam másfél-két centis darabkákra. 80 dkg lett. Az őszibarackokat is megmostam, lehúztam a héjukat, majd a rebarbarához kockáztam őket. Bőven megvolt 1 kg 20 deka, hogy az összes bő 2 kg legyen, így ne kelljen osztogatni a dzsem kocsonyásítót, hanem egész tasakkal mehessen bele. A barackoknak a hámozáskor kicsöpögött levét is felfogtam és hozzáöntöttem, majd alágyújtottam az egésznek. Belekapartam 1 vaníliarúd magjait, majd időnként megkeverve addig főztem, amíg a rebarbara megpuhult, de még éppen nem ment szét. Eközben a barack is szépen megfőtt benne. Közben kóstolgattam, és arra a következtetésre jutottam, hogy bevállalok egy merészet: egyáltalán nem fogom pluszban édesíteni! Így lett egy finom, eleinte édesnek tűnő, de aztán kellemesen savanykás utóízű dzsemem. A szokásos módon beüvegeltem (celofánnal bélelt fedő ráhúz, 5 perc fejreállítás, majd szárazdunszt).
Megjegyzések:
Szinte minden dzsememet úgy készítem, hogy előírás szerinti mennyiségben dzsem kocsonyásítót használok hozzá. A cukrozásra vonatkozó részt természetesen nem veszem komolyan a felhasználási útmutatójából, inkább bőven mérem a gyümölcsöt, hogy ne csússzon el az összmennyiség, és emiatt ne legyen nagyon kemény a végeredmény.
Kellően érett, édes gyümölcsből mindenféle plusz édesítés nélkül is finom dzsem lesz, de ha nem így érzem, akkor is apránként adagolt gyümölcscukorral állítom be az ízét, kóstolgatás útján.
Rebarbarából ez alighanem egy kevésbé savanyú fajta volt - lassan kezdem kiismerni, hogy a piaci árusok közül kinek milyen van a kertjében. Ezek kisebb, vékonyabb szálak, és csak kis darabon piros a végük. A nagy, vastag, piros fajtát savanyúbbnak érzem, meg azt időnként tisztítani se árt. Ilyenből kisebb arányban tennék csak bele, hogy ne legyen nagyon savas a kész dzsem, no meg hogy ne kelljen emiatt sokat édesíteni pluszban.
A több helyen is olvasható "cukor nélkül nem lehet dzsemet eltenni, mert megromlik" alaptételt jónéhány évnyi ilyen irányú tapasztalatom határozottan cáfolja. Hogy személy szerint kinek mi ízlik, az egy másik kérdés. Nem vagyunk egyformák. (Szerencsére :)
5 megjegyzés:
Nagyon jót nevettem magamon, mert éppen nekiláttam dzsemet főzni (sárga- és őszibarack), amikor felmerült bennem, hogy talán a dzsemesítőt is ki lehetne hagyni. Aztán arra gondoltam, na vajon Dulmina hogyan csinálja? Erre látom, hogy te is beleteszed. Valószínű a natúr befőttekre asszociáltam...:))
Ezekbe általában kell, mert különben öntet jellegű lesz csak, vagy órákig kell főzni, hogy lekvárrá sűrűsödjön. Ami mellé esetleg ki lehet hagyni, az a birsalma (de akkor elég jól meg kell főzni, esetleg egy darabig csak külön ezt, és később tenni hozzá mást, hogy darabos maradjon), vagy a héjas alma (de ezt meg csak apró almából célszerű, amiben relatíve sok a héj, viszont nem zavaróan kemény). Szilva meg őszibarack is akad pár olyan fajta, ami jól zselésedik, de ezt sajnos ránézésre nem tudom megmondani, hogy az adott beszerzés épp olyan-e. Ha viszont korábbi években a belőle készített befőtt leve megkocsonyásodott, és tutira olyan gyümölcshöz jutok megint, és jó érett, akkor esélyes. Szóval a zselésítőből nem csinálok lelkiismeret kérdést, csak a fölösleges cukrozást hanyagolom.
Nálam a zselésítő a mumus, így én pl. az idén úgy tettem el a legtöbb gyümölcslekvárt, hogy felaprít, kilónként 10 dkg cukorral megszór, hűtőben tölt egy éjszakát, másnap levet leszűr, beforral, utána tesz bele a gyümölcshús. Kicsit azzal is forral, aztán üvegel, dunsztol. Málna, kajszi, őszi, meggy, mind jó lett szerintem.
Nem próbáltad még a stabarkot kocsonyásítóként?
Még nem, de tervben van. Kíváncsi vagyok, hogy mennyiben más ezzel, mint a pektintartalmú kocsonyásítóval eltéve, ami eddig a legjobbnak bizonyult.
Megjegyzés küldése