Otthon is valami hasonló, bár kevésbé lisztesen, kevésbé szétfőzve, és némileg más ízesítéssel, (azóta rájöttem: kevésbé cukrosan), pörkölt helyett fasírttal a tetején (darálthús, tejbe áztatott zsemle, stb.). Nem ettem meg.
Az otthoni változat továbbfejlesztése: a szent és elmaradhatatlan paprikás rántáson minél kevesebb vízzel (jó esetben csak a saját levében) főzve a legyalult tök, időben ecetezve (de nem túl korán, mert akkor kemény marad!). Tejföl, só, pár csepp édesítő, plusz ecet. És a lényeg: sok kapor! Feltétnek fagyasztott csibefasírt (akadtak egész jók is). A tököt kieszegettem belőle (a levét kösz, nem), és a feltétet is, amennyiben nem a főzelék tetején kellett összeaprítanom, hanem egy külön kistányéron tehettem meg mindezt.
Apró finomítások: liszt lecserélése teljes kiőrlésűre, néha sült kolbászszeletek a tetejére (az jó, mert már nem kell aprítani, vagyis egy mosatlan tányérral kevesebb).
Tavalyi felfedezés: nincs rántás, csak tök a saját levében, sok kaporral, tejszínnel, pici sóval. Egészen más ízvilág így. Feltét sem szentírás, hogy legyen (leszokóban a húsról). Tejszín híján néha ugyanez tejföllel. Határozottan ízlett! A család kb. itt könyvelte el, hogy nem vagyok normális.
2 megjegyzés:
Próbáld ki pirospaprika nélkül,szerintem finomabb:-)
Én mindig lereszelem,sokkal jobban kijönnek az ízek ha apróbb,jól át tud főni,de ez már ízlés dolga.
Nóri
OK, a tök már meg is van hozzá :)
Megjegyzés küldése