Végül strandlátogatás nélkül oldottam meg a lángosozást is, a következőképpen:
Megkerestem a blogomban a jól bevált receptemet (amit azért tettem fel korábban kép nélkül, mert a keresőkifejezések között visszatérő téma volt), aztán ahogy abban szerepel, munkára fogtam a kenyérsütő gépet egy dagasztás erejéig (persze kézzel is megoldható mindez, de erre most lusta voltam).Amíg kelt a tészta, elmentem biciklizni egyet a környéken, amolyan napi testmozgásként. A kiserdőben kellemes meglepetésként észrevettem, hogy épp érik a szeder. Nosza, leszüreteltem egy marékkal - ügyelve rá, hogy azért a következő arra járónak is maradjon még - és ott a helyszínen elfogyasztottam. Kellemes érzéssel tekertem tovább, majd haza.
Közben szépen megkelt a tészta, így kivettem a gépből, és megfeleztem. Mivel ez a lángos csak frissen jó, viszont a nyers tészta hűtőben eláll, felét eltettem egy dobozkában. A másik felét pedig megfeleztem, és kézzel kerekre nyújtottam, csak úgy a levegőben. Közben egy serpenyőben olajat forrósítottam, majd beletettem a kinyújtott lángost, és szép pirosra sütöttem mindkét oldalát; nem nagyon hirtelen, hogy ne maradjon nyers a közepe, de nem is túl lassan, hogy ne szívja magát tele olajjal. A kész lángost papírszalvétára vettem ki, megkentem tejföllel, majd sajtot reszeltem rá. (Avagy rendben, hogy mostanság nem igazán kívánom a tejtermékeket, de azért a meglévő készletet mégsem kellene hagyni megromlani...) A másikat is ugyanígy készítettem el, majd másnap a további kettőt is.
A feltét természetesen ízlés szerint változtatható, nekem ez jön be legjobban. Ez egy kicsit tömörebb tészta, mint a fehér lisztes változaté, és tényleg frissen jó csak. Akkor viszont nagyon!
A strandra is lehet, hogy kinézek majd, de ezek után természetesen csak lubickolni :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése