Gyümölcsös morzsasüti

A hétvégén sikerült újabb adag rebarbarához jutnom, s mivel dzsemben jó párost alkotott az őszibarackkal, újabb randevúra hoztam össze őket. Ezúttal valamilyen könnyű sütire vágytam, amiben messze a gyümölcs dominál. Ja, és természetesen: ázott tészta kizárva!

Így alkottam a következőt:

Egy tálban összemorzsoltam 4 dkg vajat, 4 evőkanál darált diót, kb. 2 evőkanálnyi mézet és 6-7 evőkanálnyi pehelykeveréket (most épp egy rozspelyhes zacskó aljáról a rozspelyhet, utána meg árpapelyhet bontottam; eredetileg zabpehely volt a receptben, de búzapehellyel is csináltam már). A szükséges pehelymenyiség nyilván erősen függ a méz mennyiségétől, a lényeg, hogy éppen ne álljon össze egybe az egész keverék. Mindezt betettem a hűtőbe, amíg elkészítettem a gyümölcsös alapot. Ehhez előszöris kivajaztam egy közepes tepsit, majd rebarbarát és hámozott őszibarackot kockáztam bele, kb. fele-fele arányban, jól megtöltve a tepsit (kb. 3-4 cm vastagon, attól több már nem sül olyan jól). Rámorzsoltam a hűtőből kivett keveréket, majd 180 fokon, előmelegítés nélkül 25 percig sütöttem. Ezalatt megpuhultak a gyümölcsök és szépen megpirult a tetején a morzsa. Az édes őszibarack, a savanykás rebarbara és a ropogósra sült, édeskés morzsa igazán finom lett így együtt.

Eredetileg ebben a receptben találkoztam először ilyesmivel. A morzsában gyakran változtatom a pelyhet, de olyan is volt már, hogy darált dió helyett mogyoró volt itthon. Mézzel viszont még nem csináltam korábban, de ezentúl alighanem így fogom. A gyümölcs is tetszőlegesen variálható alatta, a darabok méretét kell úgy megválasztani, hogy a sütési idő alatt megpuhuljanak. Én szeretek egy édeset meg egy savanyút párosítani a kellemes összhatás érdekében.