Babpástétom (vegán)

Miután Isti kérésére a korábbinál sokkal gyakrabban sütök kenyeret, igény lett egy újabb műfajra, ami ezelőtt hiánycikk volt nálam: mert ha már van finom kenyér, csak ne mindig vajjal együk! A zakuszka mindent felülmúl, meg a paprikalekvár is rendben, ám a készletek végesek, meg egyébként is jó volna további változatosság. A köleskörözött amolyan "egyszer elmegy" kategóriás lett a Főkóstolónál, úgyhogy új utakat kerestem.

Következő körben a Natura szendvicskrémporokkal tettem egy próbát, de ez nem igazán jött be. A mogyorós még csak-csak elment (leginkább vajas kenyérre vagy pirítósra szórva), a köleses viszont a totális nembejövés esete volt mindkettőnknek (még gondolkodom, hogy a maradék hogyan hasznosuljon mégis, mert eredeti formájában biztosan nem megy el). Lehet persze, hogy a mi ízlésünkkel van a baj, de kényelem ide vagy oda, ami nem ízlik, az csak nem ízlik.

Pörgettem hát tovább a lehetőségeket, miből lehetne egyszerűen, lehetőleg kézi erővel valami kenyérrevalót előállítani. Például pirított olajos magvakból? Nagyon finom, de mindennapi fogyasztásra azért túl tömény. Maradékokból? Aha, már meg is van, hogy a kész porok helyett mit tartsak a műfajban. Főtt hüvelyesekből? A sárgaborsó például krémesre szétesik magától, úgyhogy már csak ízesíteni kell. Ez olyannyira bejött, hogy több ismétlés is volt már belőle, a receptet pedig beküldtem a Kifőztük magazin következő, júniusi számába. De hogy annak megjelenéséig se maradjatok pástétom nélkül, most meg írok egyet babból. Ez is ismétlésgyanús darab!

1 bögre fehér babot beáztattam éjszakára, majd másnap friss vízben, egy babérlevél társaságában puhára főztem (a szükséges idő a bab fajtájától függ, úgy fél és egy óra között valahol). A főzőlevet leöntöttem (később fel lehet használni például levesbe lének), a babot pedig krumplinyomóval összetörtem. Ezután megvártam, míg langyosra hűl, majd hozzákevertem kb. 0,5 dl hidegen sajtolt napraforgóolajat, és az alábbi fűszereket, ilyen sorrendben csökkenő mennyiségben: natúr vegamix, szárított majoránna, pirospaprika, őrölt köménymag, finomszemcsés tengeri só, természetes füstaroma. A pontos mennyiségeket kóstolgatás útján állítottam be. Ha nagyon száraz, további olajjal vagy pár kanál főzőlével lágyítható. (Majoránna helyett mehetett volna tetszőleges más zöldfűszer, a füstaroma pedig nyugodtan kihagyható, ha nincs otthon.) Összekeverés után már mehet is a kenyérre, s ha van kéznél, fogyasszunk hozzá bőséggel friss zöldeket, például mi most retket, újhagymát és salátát.

A további változatosság biztosítása érdekében pedig folytatom a kísérletezést...